A hét grafikusa: Zdzisław Beksiński

Ezen a héten egy nem mindennapi festőt választottunk meg a Hét grafikusának: a lengyel származású Zdzisław Beksińskit (1929-2005). A disztópikus szürrealizmusnak nevezett festményei egyszerre zavaró és ámulatba ejtő munkák.

Beksinski 1929-ben született Lengyelország déli részén található Sonokban. Fiatalkoráig itt élt, azonban egyetemi tanulmányai Krakkóba szólították: ott építészetet tanult. Az egyetem után 1955-ben hazatért, ahol építkezési felügyelőként dolgozott, de bevallása szerint nem igazán élvezte. Ekkor fordult az érdeklődése a művészet, főleg a fényképészet és a szobrászat felé. Ezekben a korai művekben már szerepeltek későbbi, védjegyévé vált témái, mint például a kihalt tájak. Sosem folytatott művészeti tanulmányokat, saját intuíciói és elképzelései szerint alkotott. Főleg farostlemezre készített olajképeket, de az akrillal is kísérletezett. Munkáira valószínűleg nagy hatással volt a klasszikus és a rock zene is, amit festés során hallgatott, ugyanis Beksiński gyűlölte a csendet, valaminek szólnia kellett a háttérben.

Zdzisław Beksiński

Zdzisław Beksiński

Nagyon is sajátos festményei először 1964-ben arattak sikert a Varsóban rendezett kiállításán: az összes kiállított képét megvették. Nemzetközi ismeretséget a 80-as évek során szerzett, először Franciaországban Piotr Dmochowski közreműködésével, majd Nyugat-Európában is egyre több tisztelője lett.

A művész munkáit két periódusra szokták osztani, a 60-as évekre, azaz a „fantasztikus korszakra”. Leginkább ezen alkotásait ismerik és szeretik. A már-már felkavaró vagy komor szürrealista képein megjelenített csontvázak, eldeformált figurák, elhagyatott tájak és a halál témája egy igazi gótikus fantáziavilágba vagy épp egy sötét disztópiába visz minket.

A 80-as évekkel kezdődik az átmeneti korszaka, amikor inkább a monumentális, szoborszerű alakok kerültek képei középpontjába, amik mellett gyakran keresztek szerepeltek. Beksiński saját elmondása szerint inkább ezeken az alkotásokon inkább a figurákra, a hátteret pedig egyszerűsítette. Az időszak alatt kevesebb festmény született, de erejükből semmit sem vesztettek.

A 90-es években a számítógépek elterjedésének révén Beksinski megismerkedett a digitális fényképészettel és a fotómanipulációval, élete végéig ezekkel kísérletezett. Azonban ezt az időszakot inkább a magánéleti problémák terhelték. 1998-ban meghalt felesége, Zofia, 1999-ben, karácsonykor pedig Tomasz nevű fia öngyilkos lett (Az esethez kapcsolódóan Jan P. Matuszyński rendező filmet készít Bekinski és fia kapcsolatáról. Idén tervezik bemutatni.) Végül a művész élete is hasonló tragédiával ért véget: 2005-ben holtan találtak rá saját lakásában, testén 17 késszúrással. A rendőrség gyilkosságra gyanakodott és gyanújuk beigazolódott: az eset után nem sokkal őrizetbe vették Robert Kupiect, a gondnok tinédzser korú fiát. Egy évvel később bűnösnek bizonyult, 25 év börtönre ítélték. A vallomás szerint Kupiec azért ölte meg Beksinskit, mert nem adott neki kölcsön.

A szomorú vég azonban nem árnyékolja be a művész örökségét, csak a tudat lehet fájó, hogy egy ilyen zseniális festővel vagyunk kevesebbek. A cikk végén álljon itt egy kisebb válogatás a leghatásosabb alkotásból. Aki szeretne még többet látni Beksińskiből, az ezen a linken nézelődhet még.

Beksinski-x19

Beksinski-pic9

Beksinski-rys-180

Beksinski-x77

Beksinski-76_10000

Beksinski-x92

Facebook hozzászólások

Sophi

“az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…” – Salman Rushdie

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Karácsonyi akció