A kiváltságos elsők – Az észt sci-fi

„Észtország kis ország, ezért megvan az a kiváltságunk, hogy sok mindenben elsők lehetünk” – hangzik el ez a kijelentés Indrek Harglától az Ekultúra interjújában, mikor a sci-fis munkásságáról kérdezik. Egy szintén kis országban élve mi is átérezhetjük ennek a mondatnak a jelentőségét, azonban maradjunk a már felvezetett témánál, az észteknél. A Sci-fi a világ körül rovat következő állomása ugyanis a kis balti ország, Észtország fantasztikus irodalma lesz. Megtudhatjátok, hogy kik is azok a kiváltságos észt írók, akik hazájukban elsők lehettek a science fictionben.

Kezdetek

Raul Sulbi azt írja az Estonian science fiction című cikkében, hogy nehéz megmondani, hogy a 90-esek évek előtt létezett-e SF Észtországban. Említ szerzőket, akik írtak fantasztikumhoz tartozó műveket: Friedebert Tuglas (A kis Illimar, Végzet), August Gailit (Tenger), Vladimir Beekman (Éjszakai pilóták), Aimée Beekman (Napéjegyenlőség) és még sokan mások – szinte az összes jelentős észt író. Azonban az angolszász értelemben vett science fiction (ami Sulbi szerint a gótikus irodalomra, majd az úgy nevezett scientific romance, korai sci-fi írásokra épülő művek) első előfutárai csak a 80-as évek elején jelentek meg: Eiv Eloon, Urmus Alas és Tiot Tarlap.

kaksikliik

Evin Eloon: Kaksikliik

Az első észt író, aki csak is science fictiont írt, Eiv Eloon volt. 1981-ben jelentette meg Kaksikliik (Dupla faj) című regényét, amit 1988-ban követett a második rész is. Sajnos az írónő életműve csak ezt a két regényt tartalmazza.

Eloonnal nagyjából egy időben tűnt fel Urmus Alas a Pioneer magazinban Kidetis (Szörny) című novellájával 1985-ben. Azóta számtalan művel járult hozzá az észt science fictionhöz, legismertebb műve a Plahvatus (Robbanás, 1995), ami egy alternatív, kilencneves évekbeli Észtországot mutat be. Még a Komblusvalvur (A tulajdon védelmezői, 1996) című disztópia regénye kapott elismerést hazájában.

tiit_tarlap

Tiit Tarlap

A kezdeti évek jelentős SF íróját még Tiit Tarlapot tartják. 1988-ban tűnt fel az irodalom színterén a Tänav akna taga (Utca az ablakon túl) novellájával a Noorus (Ifjúság) hasábjain, később pedig Észtország egyik legfontosabb sci-fi írójává vált. Műveit több újság is leközölte, melyek közül kiemelendő a Kurjuse tund (Egy órányi harag, 1994) katonai SF, a horror, fantasy és science fiction elemeket keverő novellái és űropera kisregényei. A Vihkamise suund (1997) pedig 1998-ban megnyerte a legjobb észt sci-finek járó Stalker-díjat (az észt SF közösség ezzel tiszteleg Tarkovszkij Stalkerje előtt, továbbá emléket állít annak is, hogy a kultfilmet főleg Észtországban forgatták).

Akiket Mario Kivistik karolt fel

Sok országhoz hasonlóan Észtországban is útjára indult több zsánerirodalommal foglalkozó magazin. Ezeknek a próbálkozásoknak egyik nagy alakja Mario Kivistik, a Põhjanael (Északi fény) szerkesztője. Azonban az új tehetségeket egy másik lapja, a Mardus által fedezte fel. A főleg horrorral foglalkozó magazin íróira nagy hatással volt Kivistik személye, de kölcsönösen is hatottak egymásra. Ebből az alkotói együttműködésből került ki négy jelentős szerző: Veiko Belials, Veikko Vauganen, Marek Simpson és Lew R. Berg.

mardus-ulmekogumik-nr-299-17938

Mardus

Habár Belials és Vauganen írnak science fictiont, az igazi tehetségük más zsánerekben mutatkoztak meg (például Belials inkább az Ashinari kroonikad című epikus fantasyje révén lett ismert, Vauganen pedig a középkori Észtország által inspirált horrorjai által). A Mardus írói közül a Marek Simpson inkább érezte magáénak a sci-fit, igyekezett követni a nyugati trendeket is (pl. alkalmaz cyberpunk elemeket is műveiben). Legfontosabb írásainak a Projekt ‘Invasioon’ -t (Invázió projekt, 1996) és a Kõik need üksikud inimesedt (Azok a magányos emberek, 1998) tartják.

Belials fantasyje

Belials fantasyje

Az utolsó, ebből a körből kikerülő író Lew R. Berg volt, aki 1995-ben debütált íróként. Társaihoz hasonlóan karrierjét ő is horrorral kezdte, de hazájában főleg katonai sci-fijeiről és űroperáiról ismerik. Ezek közül említésre méltóak a Willard-történetek (pl. Kaos katselaboris, Polaarjaam) és a Kolm tilka verd (Három csepp vér, 1999) novella. Berg jelenleg is tevékeny író, két újabb művel gazdagította az észt SF-t: Tants tulle (Tánc a tűzbe) és Tempel selvas (Templom az esőerdőben).

Az Algernon írói

A későbbiekben további írók próbáltak zsáneríróként nevet szerezni Kivistik magazinjain keresztül, mint például Mark Raudsaar (nem hagyományos urban fantasy történeteiről ismert) és Matt Barker (modern színt visz az észt horrorba, a kritikusok Stephen Kinghez hasonlítják). Az igazi forradalmat azonban az internet megjelenése hozta el: 1998-ban elindult az elektronikus SF magazin, az Algernon. Ezzel együtt létrejött egy teljesen új, sokak számára elérhető megjelenési felületet. A lapnak köszönhetően hamar megjelentek az észt sci-fi az új hangjai is: Indrek Hargla, Siim Veskimees, Karen Orlan és Kristjan Sander. Később Raudsaar is csatlakozott az Algernon íróihoz.

hargla

Indrek Hargla

Az egyik, nemzetközileg is nagy népszerűségnek örvendő Algernon-író Indrek Hargla. Habár itthon főleg a Melchior-sorozat szerzőjeként ismerjük őt, leginkább a fantasztikum irodalmában alkot. Először 1998-ban publikált, de az első jelentős története az 1999-ben megjelent Gondvana lapsed (Gondvana gyermekei). Sulbi szerint Hargla művei közül figyelemre méltó a Pan Grpowski üheksa juhtumit (2001), ami egy lengyel származású ördögűző fantasztikus kalandjait meséli el (itt bővebben olvashatsz erről és Hargláról munkásságáról is). A novellák közül több is Stalker-díjat nyert.

ats_miller_0

Siim Veskimees

Sulbi szerint Harglához hasonlóan nagy író Siim Veskimees is, aki szintén az Algernonon keresztül publikálta először munkáit. Kedvelt témája az űrkaland, amiket elegáns és lendületes stílusú történetekben hív életre, továbbá sajátos humora teszi kiemelkedő alkotássá őket. Sulbi említi még, hogy Veskimees azon kevesek egyike az észt sci-fi palettán, akik belevesznek aktuális problémákat és kortárs ideológiákat is műveikbe. Legjobbnak tartott kisregényei a Kõiksuse hääl (Az univerzum hangja, 1999) és a Kuu Ordu (Holdbéli rend, 2000). Jelenleg fordít és szerkesztőként dolgozik az Algernonon.

Feltörekvő tehetségek

Napjainkban is számos észt író kóstol bele a zsánerirodalomba. Egyik ígéretes szerző Andrei Golikov, aki Észtországban főleg tabudöngető horrorjairól ismert: műveiben nem retten vissza a naturalista ábrázolás módtól, sem a szex bemutatásától.

Egy másik új tehetség Freyja Ek, aki teljesen eredeti ötleteivel igazi színt visz az észt sci-fibe. A Lennake, kotkad! (Szálljatok, sasok!, 2000) például egy érdekes regény, ami egyszerre élcelődik és nosztalgiázik a szovjet sci-fi fölött. Az író másik műve, a Manga (2000) egy feszített tempójú és dinamikus cyberpunk regény, ami tiszteleg a műfaj japán hagyományai előtt is.

Még említésre méltó író Leo Kunnas. Főleg katonaként tevékenykedett (2003 és 2007 között az Észt Védelmi Erőknél töltött be magas pozíciót), de írói munkássága sem elhanyagolandó. Első regénye, a Kustumatu valguse maailm (A végtelen fény világa) 1990-ben jelent meg, azóta pedig további 5 regényt publikált. Írásait a szakma is elismeri, például 2009-ben elnyerte a Stalker-díjat a Gort Ashryn első kötetéért. A seregben eltöltött évek nagy inspirációt jelentenek számára.

b47b00f6bf81154a0bde062cfec41df4

Leo Kunnas Gort Ashryn sorozata

Sulbi összefoglalója szerint még nem eléggé kiforrott az észt science fiction (bár szerintem rengeteg potenciális ötlettel gazdagították a zsánert az írók), de a kilencvenes években mindenképpen hihetetlen dolog indult el: díjakat, egyesületeket alapítottak és megjelentek azok az írók, szerkesztők, kritikusok és természetesen lelkes rajongók is, akik igazán komolyan veszik a sci-fit. Így Sulbi nagyon pozitívan áll a fantasztikus irodalomhoz, állítása szerint pár év múlva megkezdődhet akár Észtországban az SF aranykora. Reméljük, így lesz és hozzánk is eljutnak ezek a művek.

A fejléc kép Kuldar Leement, észt grafikus munkája

Facebook hozzászólások

Sophi

"az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…" - Salman Rushdie

You may also like...

9 hozzászólás

  1. solymosgyu szerint:

    aki ismerte a kígyók nyelvét nincs feltuntetve miért?

    • Sophi szerint:

      Mert nem sci-fi, hanem fantasy/mágikus realizmus. Nézd meg molyon a címkéket. A cikk pedig azokra az írókra koncentrál, akik tisztán sf-t írnak. Ha lesz észt fantasy cikk, amit tervezek, biztos, hogy be fog kerülni ez a könyv.

      • marcolex szerint:

        A horror mennyivel scifibb? Mert azt megemlítetted. 🙂

        • Sophi szerint:

          Ha irodalomtörténet szempontjából nézem, azt mondom azért van közük egymáshoz. Elég a Frankensteinre gondolni: a maga korában gothic fictionnek (korai horrornak is nevezhetjük) tartották, most meg már a legelső sci-fik egyikének tekintik (vitatható azért, de hatással volt a későbbi SF művekre).

          Észt sci-firől: Ahogy jelöltem is a cikkben, egyik fő forrásom Raul Sulbi cikke volt. Az írásából az jött le, hogy az ottani írók egy része horrorral indult (konkrét példa: a Mardus szerzői), így ennek megemlítését nem tudtam megkerülni, sőt szükségesnek is éreztem az észt sci-fi ismertetéséhez. Néhány szerzőnél is indokolt volt, mert hiába írnak sci-fit, ha nem azzal lettek ismertek. Mellesleg, aki meg fantasyvel futott be inkább, azt szintén említettem, de a fő hangsúly a science fictionön volt.

          Viszont Metsavanának hála most egy sokkal nagyobb forrásanyagom van az észt sci-fihez, így várható egy bővített ismertető.

  2. solymosgyu szerint:

    Ez a téma nem behatárolt. Nos csak az sf ami űrhajón játszódik? Ami az idők kezdetén az mint fantasy?

    • Sophi szerint:

      Természetesen nem, de ami mindenképpen sci-fivé tesz egy sci-fit az a tudományos alapokon nyugvó háttér. Ez egy fantasynél kevésbé van jelen, akármennyire is kidolgozott egy adott világ. De Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvében nekem a fülszöveg is eléggé árulkodik arról, hogy nem sci-fi (pl. mitikus kor? varázserő?), sőt a könyv kiadója szerint sem az:

      “Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét történelmi hűségre véletlenül sem törekvő, fanyar humorral átszőtt, már-már egzisztencialista fantasy, mely nem véletlenül nyerte el a Stalker-díjat, és többek között Terry Prachett regényfolyamához is hasonlították már. ”

      Remélem, érthető, miért nem tekintem sci-finek.

  3. solymosgyu szerint:

    Szerintem nem kell minden sf-nek senevest nehézségunek lennie.

  4. J.J. Metsavana szerint:

    Estonia sci-fi should be grateful for any article. But i have to say (as estconian sci-fi fan and writer) that
    this text is very imprecise and outdated. I suppose it’s mostly based based from Article that Raul Sulbi writed more than than 17 yeas ago.

    The first Estonian sci-fi book was Boris Kabur “Kosmose rannavates” (In Space coastal waters) 1966
    The seconf Estconia sci-fi book was Henn-Kaarel Hellat “Naiste maailm” (Womens world) 1976
    And there was quite many short story writers in 1950-1970

    Some names are writed faulty. Urmus Alas = Urmas Alas, Tiot Tarlap = Tiit Tarlap, Veikko Vauganen = Veikko Vangonen , Karen Orlan = Karen Orlau

    Also in Estonia sci-fi have been very much changes. The best known and more active writers are nowdays Maniakkde Tänav, Heinrich Weinberg, Jaagup Mahkra,
    Miikael Jekimov, Mairi Laurik, Mann Loper and J.J Metsavana. Also there is new and very active fanzine Reactor http://ulmeajakiri.ee

    My writing englis is quite poor but i think if this article author is interested to write more precise text i can help 🙂
    write to jj@eenet.ee or in facebook J. J Metsvana.

Vélemény, hozzászólás?