A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a “mi lenne, ha?” – interjú az Új Pompeji szerzőjével
Január végén jelent meg a Metropolis Media kiadónál Daniel Godfrey első regénye, az Új Pompeji. A szerző a következőképpen foglalta össze a cselekményt: “Ókori rómaiakat szállítanak Pompeji modern másolatába, és ennek nem egészen örülnek.”
A cselekmény több szálon fut, több nézőpontot mutat be és természetesen több idősíkon játszódik. Abból az alapfeltevésből indul ki, hogy mi lenne, ha a nem is túl messzi jövőben az időutazás a piaci verseny részévé válna, ezzel megbolygatva a múltat, a jelent és nem utolsó sorban a jövőt.
A szerző személyes weboldalán található egy magyar link, amelyen olvashattok egy rövid összefoglalót a regényről, a szerzővel készült egy interjú részletét, valamint Daniel Godfrey egy másik, rövid írását is. Emellett, itt találjátok a Twitter oldalát, ahol készségesen válaszol az esetleg felmerülő kérdésekre, észrevételekre.
Mi is készítettünk vele egy interjút, olvassatok tovább! 🙂
Mi nagyon élveztük az Új Pompeji olvasását. Ön mit élvezett a legjobban a megírása közben?
Köszönöm! A legfőbb érdeklődési köreim a történelem és a sci-fi, így nagyon élveztem a kettő kombinálását. Pontosan emlékszem arra, mikor egy gyerekkori nyaralás során megnéztük Hadrianus falának romjait, de semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor az ember Pompeji-be utazik.
Tudtam, hogy az Új Pompeji nem lehet az eredeti tökéletes másolata, -a történészek egyszerűen nem tudnak róla eleget a kivételes fennmaradása ellenére sem- szóval a legnagyobb erőpróbát az jelentette, hogy egy olyan cselekményt kellett kitalálnom, ami tökéletesen illeszkedik az időutazós sztorihoz. Egy modern társadalom hogyan próbálná meg meggyőzni a rómaiakat, hogy még mindig az otthonukban vannak? Milyen jelekre bukkannának a rómaiak, amelyek alapján rájönnek, hogy valami nincs rendben?
Hogyan birkózik meg az írói válsággal?
Szerintem minden írónak vannak olyan napjai, amikor egyszerűen nem találja a szavakat. Én a legtöbb esetben megpróbálok valami mást csinálni. Egy jó hosszú séta gyakran megoldja még a legbonyolultabb cselekménybeli problémákat is. De vannak olyan napok is, amikor egyszerűen csak kényszerítened kell magadat, hogy leírd a szavakat, még ha utána ki is kell majd törölnöd őket. Elvégre, egy üres oldalt sehogy sem lehet szerkeszteni.
Mi a legérdekesebb visszajelzést, amit az Új Pompejiről kapott?
Nagyon örülök, mikor jó kritikákat olvashatok az Új Pompejiről az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ennek ellenére, a legnagyobb elégedettséggel az tölt el, mikor az egyébként sohasem olvasó családtagjaim és barátaim puszta támogatásból megveszik a könyvet, utána pedig az enyémhez hasonló könyvek után érdeklődnek, mert annyira élvezték az olvasását.
Kik a kedvenc sci-fi írói?
Tizenéves koromban kifejezetten kedveltem A Dűnét Frank Herbert-től, majd azután beleástam magam Timothy Zahn Star Wars könyveibe (A Birodalom örökösei, Sötét erők ébredése, Az utolsó parancs). A közelmúltban publikáló szerzők közül nagy rajongója vagyok Emma Newmannek (After Atlas) és Dave Hutchinsonnak (Európa alkonya-sorozat).
Milyen tanáccsal látna el egy kezdő sci-fi írót?
A sci-fi írás mögötti legerősebb hajtóerő a “mi lenne, ha?”. Egy bizonyos ötlet vagy elképzelés dominóhatással lehet emberekre, a társadalomra és a környezetünkre. A legfontosabb viszont az, hogy tudd: a “mi lenne, ha?” kérdésre adott első válaszaid valószínűleg már meg lettek fogalmazva korábban, ezért áss egy kicsit mélyebbre. Például, vannak olyan történetek, amelyekben az emberek visszautaznak az Ókori Rómába – de az, hogy megfordítottam, és az Új Pompejiben Ókori Róma népességét hozom a jelenbe (vagy közeli jövőbe), kicsit különlegesebbé teszi a könyvet.
