Cory Doctorow a májusi XL-ben

Cory Doctorownak sikerül mindig roppant aktuálisnak lennie. Két regénye, a Kistestvér, és annak folytatása, a Homeland kimondottan hűen mutatja be a világ jelenlegi technológiáját, az amerikai politikát, és társadalmat. Az irodalomban viszonylag kevesen engednek betekintést a számítástechnikai újításokba, legalábbis ennyire relevánsan biztosan nem foglalkoznak sokan a témával. Doctorow szerencsére olvasmányosan képes elénk tárni „kulisszatitkokat”, hogy hol tart most például a 3D-nyomtatás, vagy a drón-technológia. A digitális jogi aktivista, és író a májusi Galaktika XL-ben egy kisregénnyel és egy novellával ragadja meg az olvasók figyelmét.

Az ember, aki meghódította a Holdat

Doctorow imádja a Burning Mant, és ezt nem szégyelli hangoztatni. A népszerű amerikai fesztivált minden évben megrendezik a nevadai sivatagban, ahol legkülönbözőbb emberek gyűlnek össze az ország minden tájáról. Nem titkoltan tonnaszámra fogynak a különböző kábítószerek, de ez itt egyáltalán nem számít. A fesztivál minden őrületes építményét a lakók állítják össze, és az egyhetes dzsembori után maguk bontják le az egészet. A Burning Man legfőbb szabálya: nem visszük haza magunkkal a sivatagot.

Az ember, aki meghódította a Holdat című kisregényben egy igazán megható történetet olvashatunk igazi barátságról, összetartásról, és 3D-nyomtatásról a nem túl távoli jövőben. Az alkotás főleg a Juplayán játszódik, mely nagyban hasonlatos a Burning Manhez, csak még őrültebb a fesztivál, és a látogató közönség. A kisregény második felében pedig már a Burning Manre kalauzol el bennünket az író, ahol remekül meg lehet mutatni a lázadó amerikai újhullámos hippiket. Doctorow képes oly módon bemutatni mindkét rendezvényt, hogy olvasás közben szinte éreztem a homok szárazságát, a fülledtséget, és az eszeveszett mulatozást. A fantasztikus leírásokat pedig kiegészíti remek karakterekkel, és szívbemarkoló történettel.

Bármit is mondanék a sztoriról, nagyban spoiler lenne, úgyhogy az igazi drámát és élményt meghagynám a kíváncsi olvasóknak.

burning-man

Anda játéka

A videojátékok napról napra egyre népszerűbbek lesznek, térhódításuk egyre nagyobbá válik. Lassacskán az is elkezd játszani valamivel, aki eddig soha nem ült pécé, vagy konzol elé. Számos olyan program született az évek során, amik már-már művészi magasságokba emelkedtek, gyakran meghaladva egy kiváló film, vagy könyv színvonalát. Mára hatalmas iparág épült a videojátékok köré, nézzük csak meg a folyamatos konzolháborúkat, és hogyan versenyeznek a kiadók a fejlesztők kegyeiért és fordítva. Vagy pillantsunk rá az Esport versenyek díjazásaira.

Az Anda játéka című novellában egy online szerepjáték mindennapjaiba leshetünk be, ámde női szemszögből. Azonban a lány gamerek között is akadnak kirívó esetek. Sokan nőiességüket kihasználva jutnak nagyobb nézettséghez, mikor például online közvetítenek egy adott játékot. A nagyobb nézettség több pénzt is jelent, ez tehát nem feltétlenül fedi az egészséges verseny fogalmát.

Doctorow novellája viszont más tanulságot hordoz magában: sosem tudhatjuk, ki van a hálózat egy másik pontján. Attól, hogy valakinek női karaktere van, még nem jelent semmit. Bárki, bármit állíthat, de képtelenség leellenőrizni igazát. Sokan használhatják illegális üzletek lebonyolítására az online szerepjátékokat, hiszen a játékon belüli chat funkció nem tudja kiszűrni az alvilági személyeket, főleg, ha az adott program szlengjét használják.

Összegezve tehát ismét két érdekes alkotással gazdagodhatunk, ha elolvassuk a májusi XL-t. Doctorow hozza a formáját, és arra ösztökél, hogy kivételesen ne a távoli múlton rágódjunk, hanem vesszünk el egy kicsit jelenünkben. Itt is akadnak megoldásra váró feladatok, ezt a jelent kell úgy formálni mindenkinek, hogy a későbbi generációknak egy sokkal szebb jövőt biztosíthassunk. Mert sosem késő barátságot kötnünk, és a helyszín, vagy két ember eltérő személyisége sem okozhat problémát. Találhatunk örök életre szóló barátságot a Burning Man fesztiválon, vagy akár egy online szerepjátékban.

3079321-horizonzerodawn_e32016_aloy_vista_1465873612

 

Facebook hozzászólások

cjcore

“Az írás egyfajta önhipnózis, amelynek során gyakori a teljes érzelmi újraátélés, és olyan félelmek kelnek életre, amelyekről azt hittük, rég meghaltak.” – Stephen King

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?