Michael Walden – Eshtar könyvajánló

Március 25-én hivatalosan is elindult a Galaktika Start Könyvek sorozat, melynek első négy kötete már napvilágot látott. Mind a négy szerzővel készítettünk interjúkat, ám ezúttal alkotásaikon a hangsúly.

Michael Walden szerint nagyon fontos a nők és a nemiség szerepe, lássuk mennyire váltja be e nézeteit az Eshtar lapjain.

Ha röviden szeretnék fogalmazni, akkor a válasz: nagyon.

Az Eshtar egy roppant körmönfont és összetett mű. Mivel több idősíkon játszódik, első ránézésre megértése nem könnyű. Idővel azonban a legtöbb kérdésünkre választ kapunk. Amire nem, arra gyanítom, hogy a további kötetek fognak magyarázatul szolgálni, de kevés szál marad elvarratlanul.

Alapjában a fantasy zsánerbe oltott SF határozza meg az egész regény hangulatát, amiről valamiért a Dűne jutott elsőként eszembe. Természetesen ez egyéni vélemény, de mégis, szinte azonnal behúz az atmoszféra. A szép tájleírások, a karakterek ábrázolása, és dinamikája pillanatok alatt elhiteti az olvasóval Eshtar világának hatalmasságát és elevenségét. És ez nem kifejezetten a fizikai univerzum nagysága, hanem az időnek, mint fogalomnak, fizikai jelenségnek végtelensége és örökléte a meghatározó.

Sokszor foglalkozik Walden a sorssal is, mint mindent átszövő kérdéssel, miszerint minden előre meghatározott egy ember életében, vagy saját szerencséjének kovácsa, mellyel megváltoztathatja nem csak önmaga, de környezete életét is. Több karakter, többféle véleményen van e téren, így az olvasó mondhatni komplex képet kap a kérdésről, de végeredményben magának az olvasónak kell döntenie, melyik állásponttal ért egyet.

Walden írásán tökéletesen látszik, hogy valószínűleg rengeteget dolgozott karakterein, mert minden egyes szereplő igazi egyéniség. Nincs üres héjként letisztított főszereplő, és nem jelennek meg a tipikus jó, gonosz, hős, szerelmes kategóriákba szorított bábok, hanem mindenkinek saját motivációi igazi hús-vér emberré teszik a műben szereplő összes egyént. Természetesen mindenkinek van egy-egy olyan tulajdonsága, ami erősebb a többinél, vagy emiatt tűnik ki a tömegből, de árnyalásuk remekül hozza a dinamikus párbeszédeket, és viszi előre a cselekményt. A szereplők egymáshoz való viszonya részletes, jól megtervezett, és abszolút működőképes. A karakterek motivációit remekül adagolja az író, mint gyakorlatilag mindent a regényben. Inisfael bolygó bemutatása, az antik sumer világ leírása, mind-mind komoly kidolgozottságra utal.

A mű legfőbb gonoszai, a rettegett Férgek alig-alig tűnnek fel fizikai valójukban, de a háttérben mindig ott vannak, így fennmarad az érdeklődés, és nem felejtjük el, hogy a velejéig romlott pusztító is létezik, még ha csak említés szintjén is.

A sorok között olvasva a cselekmények szövevényes hálójába még betársul a politika, kulturális repedések a népek között, és ami sokat nyom a latba: a vallás.

Mint minden nép, a fent említett jelenségeket mind máshogy élik meg, másképp vélekednek szinte mindenről, emiatt elkerülhetetlenek a konfliktusok, vagy az adott nép akaratának erőszakos kinyilatkoztatása. A vallás nagyon meghatározza az idősíkok közötti párhuzamot, illetve mindazt, aminek kapcsán a főszereplő Vyttoria (Eshtar) megítélése is népcsoportonként változik. Van, ki istenként tiszteli, van azonban olyan is, aki csupán egy erős emberi lényként. És elérkeztünk a mű legkifejezőbb, s talán legfontosabb részéhez, az erős női szereplőkhöz.

Ha bármilyen hollywoodi produkcióval találjuk szembe magunkat, mindig vannak (és lesznek) sablonszereplők, és rettentően sokszor a nők is ezek közé a „töltelék” karakterek közé tartoznak. Nagyon nehéz felsorolni olyan filmet, sorozatot, vagy videojátékot, amelyben kimondott erős női főhős van, és nem a testiségre apellálnak a készítők, vagy mellékszerepként kvázi morális támaszként „kötelezően” beletuszkolják az adott karaktert. Mostanában ez a trend mintha változni látszana, mert szépen lassan, de csordogálni kezdenek a határozott, eltökélt nők is a vászonra, bár néhol még mindig külön állatfajként kezelik őket a különböző producerek, forgatókönyvírók, rendezők. (Mindezzel nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs olyan alkotás, amely nem tartalmaz igazi, szuverén nőket, csak ritka az ilyen.)

Waldennél viszont egy csomó kifejezetten erős nőt kapunk, akik férfiakat megszégyenítve törnek előre, uralkodnak, vagy harcolnak. Nagyon emberi, erős, és érezhető motivációkkal rendelkeznek, próbálnak megfelelni a társadalom rájuk kiszabott szerepének, de mégis sikerül kiállniuk a sorból, s megmutatni, hogy bizony ők is képesek mindarra, amiről férfitársaik azt hiszik, hogy képtelenek.

A csatajelenetek részletesek, pörgősek, intenzívek, valósághűek. Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor az a monumentális lenne. Szinte előttem volt minden apró rezdülés, mozzanat, amelyekre kontrasztosan hatottak a hatalmas fegyverek, hajók, seregek.

Összegezve az Eshtar remekül sikerült nyitódarabja egy ambiciózus sorozatnak, telis teli remek, kidolgozott karakterrel, részletes leírásokkal és eleven környezettel. Aki szeretne egy remek fantasy/SF keresztezést olvasni, annak mindenképpen tudom ajánlani, illetve annak is, aki szeretne kiszakadni a klisé történetekből és olvasna valami mást, valami új megközelítést emberi viszonyokról, társadalomról, vallásról, háborúról.