Miért szeretjük Jaime Lannistert?

Tagadhatatlan tény, hogy mi, Trónok harca rajongók szeretjük Jaime Lannistert.
De vajon miért?!
Hiszen minden bűnt elkövetett, amit ember csak elkövethet.
És mégis…

Az úgy van, hogy ha leánynak születik is az ember, s nem fiúcskának, előbb-utóbb csak belebotlik egy lovagba… tudjátok ő az a hős, fényes páncélzatú ifjú, aki vagy nemesi születésénél fogva, vagy újabban saját érdemei okán kardlapoltatott vállon, majd az ominózus pofon után nyeregbe kapva vágtat el a lemenő Nap irányába, hogy sikoltozós szüzeket mentsen marcona rablók markából, lehetőleg még az ártatlanság eltiprása előtt, szörnyeteg lelkű zsarnokokat taszajtson a porba, avagy valós szörnyektől mentsen meg egész városokat… mindeközben picit vérezhet a nózija, és összekócolódhat a szöszi haja, és… egye fene, kaphat egy nyilat a vállába, de csak annyira, hogy icipicit meggörnyedjen a nyeregben, … és minden körülmények között rendíthetetlen, szívéhez közel őrzi hölgye keszkenőjét, és nincs az a ládányi arany, és drágakő melyért hátat fordítana a lovagi kódexnek.
…és akkor jön ez a fickó, ez a Jaime Lannister, és nem átall szembemenni e nemes, szép, ám helyenként nyálas, és rózsaszín habos, hagyományosnak mondható eszményképpel.

Szöszinek szöszi, ráadásul magas, és jóképű, nemesi származású, katonai érdemei okán lovag is, sőt, a Fehér Köpönyeget is a vállára terítették, perfektmód bánik az acéllal, ám szinte minden alapvető erkölcsi normát megszegett.
Kihajította Bran Starkot Deres tornyából, megölte a saját királyát, akinek védelmére felesküdött, és gyermekeket nemzett a saját édesnővérének.

No igen, lovag, tehát katona, s mint ilyen, nyilván “foglalkozás körében elkövetett emberölés” bűntette alól a ma elfogadott normák szerint is felmenthető. Ám ugyan eme foglalkozás körében elkövetett emberölésnek számít királya, Őrült Aerys meggyilkolása is, mely minden szempontból árulásnak, hitszegésnek minősül, Bran Stark megölésére tett kísérlete pedig abszolut felmenthetetlenné teszi az előre megfontolt gyilkosság vádja alól.
Ami a vérfertőzést illeti, nos, ízlések, és pofonok… Cersei Lannistert valószínűleg a legtöbb férfiember meghú… szóval udvarolna neki, ha tehetné. Én úgy vélem, hogy a hölgy kiemelten ön-, és közveszélyes kategória, ráadásul ahogy haladunk előre a sztorival egyre inkább megkérdőjelezem a mentális stabilitását is, de hát istenem, van akit ez is vonz, nemcsak a szőke haj, és a hosszú combok. De vajon Jaimet mi vonzhatta?
Nekem is van tesóm, mégsem gerjedek rá.
A szociobiológiai háttérre sem hivatkozhatunk, hiszen Westeroson is tabunak számít a testvérek közötti nemi kapcsolat.
Depláne Cerseinek állandóan zabszem van a fenekében, nehogy Tywin papának leessen a tantusz, tehát a szép királyné pontosan tisztában van azzal, hogy kertecskéje műveléséhez másik kertészt kéne választania.
Az más kérdés, hogy a Targeryenek sajátos családi kapcsolatrendszere szintén megkérdőjelezhető, de őszintén szólva egy rahedli sárkány birtoklása, minden ellenérvet felülír.
Ikrek?!
Hát istenem, a két Lotti is kilenc hónapot töltött egymás lába között, mégsem volt több közük egymáshoz a tesóságon kívül.

Van-e mentség tehát Ser Jaime bármelyik cselekedetére is?
Esküt szegni; bűn.
Gyilkolni; bűn.
Fajtalankodni; bűn.

Kimondhatjuk hát, hogy Jaime Lannister az általános, és egyetemes társadalmi erkölcsi normák, és természeti törvények szerint is áruló, hitszegő, gyermekgyilkos, és fajtalankodó. És őszintén szólva, annyi apai érzés sem szorult belé, mint egy kandúrmacskába.

De akkor most őszintén, miért van az, hogy mégis halálra aggódjuk magunkat érte?!
Miért izgulunk, hogy ki ne derüljön, ő lökte ki Brant a toronyból?!
(Ne tagadjátok, úgysem hiszem el!)
Miért szánjuk, amikor a háta mögött, vagy nyíltan Királyölőnek nevezik?!
Miért értjük meg ezer százalékig, hogy eltette láb alól Őrült Aeryst?!
(Sőt, szívünk szerint tapsolnánk hozzá)
Miért csodáljuk őt, amikor a Starkok fogságában, embertelen körülmények között, koszosan, büdösen is képes megőrizni a tartását, humorát, büszkeségét?!
Miért hördültünk fel egy emberként, amikor levágták a kezét?!
Miért csodáljuk a bátorságát – még inkább vakmerőségét-, amikor beugrik a medveverembe, csonkán, és fegyvertelenül, és miért izgulunk érte, amikor Brienne és a maga életéért küzd?!
Miért szurkolunk neki, hogy bal kézzel is megtanuljon vívni?
Miért féltjük attól, hogy újra Cersei bűvkörébe kerül?!
Miért félünk attól, hogy hiába kaptunk egy igazi, lélegző karaktert, aki poklot jár, elveszti az identitását, majd újra építi magát, jobbá, nemesebbé válva önerejéből küzdi magát előre… szóval, miért is félünk attól, hogy a jó öreg Martin mester egyszer tőle is megfoszt minket?!
Szóval, tényleg, miért is kedveljük Jaime Lannistert?!

Kovács Rhewa Andrea

Trónok harca – ahogy a művészek elképzelték, és amilyen a sorozat végül lett galériában: http://www.booker.hu/hirek/?hirek[hirek][hir]=255