Terraformáljuk a Marsot!

Amilyen tempóban az emberiség szaporodik, és amilyen étvággyal fogyasztja anyabolygónk erőforrásait, bizony nem árt már ma elkezdeni kidolgozni azokat a technológiákat, amelyekkel más planétákat is lakhatóvá tehetünk.

A terraformálás receptje elméletben rendkívül egyszerű: végy egy bolygót, adja hozzá vizet, majd atmoszférikus gázokat. És kész. A gyakorlati megvalósítás ennél persze egy kicsit bonyolultabb…

Vegyünk példának a Marsot, mint a leglogikusabb célpontot. Egyrészt a szomszédban van, másrészt a mérete is kezelhetőnek tűnik (felszíne a Föld felszínének 38%-a, ami egyébként épp megfelel bolygónk száraz területeinek). Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt évek kutatásai szerint a vörös bolygó korábban melegebb és vizesebb lehetett, mint most.

Chris McKay, a NASA asztrobiológusa szerint a Mars földiesítése már nem tartozik a sci-fi kategóriájába, hanem egy nagyon is reálisan megvizsgálható kérdés. Néhány évtized alatt képesek lennénk felmelegíteni a szomszédos bolygót és visszaállíthatnánk a vastag atmoszféráját. Ugyanakkor 100 000 évig tartana belélegezhető szintre emelni a légkörben az oxigén mennyiségét. Legalábbis az általunk e célra jelenleg ismert leghatékonyabb eszközzel: növényekkel. Ezért az új kutatásoknak leginkább arra kellene fókuszálni, hogy ezt a folyamatot hogyan lehetne felgyorsítani.

A fő lépéseket már egyértelműen tudjuk:

1. A hőmérséklet növelése
A Marson a hőmérséklet -62 Celsius fok körül mozog, amit üvegházhatású gázokkal meg tudnánk emelni. A bolygó talaja perfluorokarbonokat tartalmaz, amelyeket e célra épített gyárakkal képesek lennénk kinyerni és gázzá alakítani. A gázt az atmoszférába pumpálva be lehetne indítani a Mars melegedését. Amint a fagyos bolygó felengedne, kiszabadulna a sarki jégsapkákban és a talajban található szén-dioxid. Ez a gáz pedig felgyorsítaná a melegedést, mivel csapdába ejtené a visszaverődő napenergiát, ahogy ezt a Földön is teszi.

2. Az atmoszféra felépítése
A Mars mai atmoszférájának vastagsága csupán 1% a Földhöz viszonyítva, de a tudósok úgy gondolják, régen sokkal vastagabb volt. Ha sikerülne a földi atmoszféra 30%-ára duzzasztani, már meg tudna maradni a bolygón a folyékony állapotú víz.

Novemberben az erre a célra fejlesztett Maven űrszonda mintát fog venni a planéta légkörének felső rétegéből, hogy megállapítsa, hogyan szökhettek el belőle a gázok.

Ha a CO2 reakcióba lépett a bolygó felszínének elemeivel, azért a talaj megkötötte a szén-dioxidot, az terraformálási szempontból rossz hír lenne. Hiszen akkor az ember által a légkörbe bocsátott gázokra ugyanez a sors várna.

Ha viszont ultraviola sugarak vagy napszél pusztította, illetve sodorta el a gázokat (mivel ezek a folyamatok régebben, a Nap fiatalabb korában erőteljesebbek voltak), akkor az atmoszféra újraépítése lehetségessé válik.

3. Végül jöhet a víz
A vörös bolygó száraznak tűnhet, de több küldetés is igazolta, hogy van víz a Marson. A Mars Reconnaissance Orbiter 2010-ben folyó vízre utaló nyomokat talált. Orbitális radarfelvételek szerint a felszín alatt nagy mennyiségű fagyott víz lehet. A Curiosity mérése szerint a talaj kb. minden 28 köbdeciméterében található egy liternyi víz. Ráadásul közvetlenül a felszínnél, ahonnan a felolvadás után kinyerhető lenne, és a tározókba helyezett vízzel be lehetne indítani a növénytermesztést, a vízkörforgást és az esőt a Marson.

Forrás: Popular Science

Facebook hozzászólások

You may also like...

1 Response

  1. benyo47 szerint:

    Azért nem esszük olyan forrón a kását,…illetve a Marsot. Ezek a terraformálási mesék arra jók, hogy megfelelően beetessék az embert. Rengeteg ilyen írást olvastam, illetve néztem ismeretterjesztő adókon erről. Nagyon elnagyolják általában…
    Amikor a terraformálásról beszélünk, nem szabad elfelejteni, hogy a földi környezetnek megfelelő szabad életformák felépítésére gondolunk. Tehát nem föld (mars) alá kényszerített, vagy állandó védőburokba rejtett életről van szó. Ez pedig valamivel több, mint az oxigénes, megfelelő nyomású, és vizes bolygó működése.
    Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy minden ilyen gondolatkísérletből kimarad a magnetoszféra kötelező jelenléte. A világűr egy tomboló, elektromágneses hullámokkal és töltött elemi részecskékkel teli óceán. Irdatlan energiatámadások érnek minden létező környezetet.
    A földi (biológiailag magasabb rendű) élet jelenlegi — ismétlem, jelenlegi — lehetőségeit alapvetően meghatározza, hogy ezt az energiaözönt keményen megszűri az a láthatatlan burok, amit a Föld vasmagja által generált magnetoszféra (régebben Van Allen övezet) jelent. Ehhez jön még védelemként egy vastag, sűrű (adott átlagú vízpárával telített) levegőréteg, de ez benne van a létrehozható lehetőségekben…
    Az apróbb problémák, mint pl. az eltérő tömeg, és ezáltal meghatározott felszíni gravitáció, ami keményen befolyásolja az élő szervezetek fizikai-felépítési struktúráját, vélhetően a megfelelő tudással kezelhetők lesznek. Illetve itt úgyis közbelép maga a működő biológia…
    Nem olyan egyszerű ez kérem… 🙂

Vélemény, hozzászólás?