Valami van a háttérben: Konspirációs thriller

Különösebb pszichológiai tanulmányok nélkül is elmondhatjuk, hogy az embert mindig is zavarta, ha valami furcsa jelenségre vagy eseményre nem talált reális választ. Azonban az emberi gondolkodás mindig képes ezeket a lyukakat betömködni. Hogy ténylegesen ezzel magyarázhatóak-e az összeesküvés-elméletek létezése, az vitatható, de a racionalitás iránti vágynak valami köze biztosan van ezekhez az elméletekhez. Semmi sem az, aminek látszik, valami vagy valaki mindig megbújik a háttérben. Ez a cikk azonban elsősorban nem a köztudatban élő összeesküvés-elméleteket vagy azok eredetét szeretné bemutatni, hanem egy hozzánk sokkal közelebb álló témán, azaz a könyveken keresztül szeretne beszélni némi “összeesküvésről”.

da_vinci_langdon_sophie_monalisa

Ha összeesküvés történetet szeretnénk olvasni, több külföldi cikk és oldal is Dan Brown híres könyvét, A Da Vinci Kódot fogja ajánlani nekünk. Habár maga az író egy „egyszerű, szórakoztató krimiként” jellemzi regényét, több angolszász könyves oldalon (pl. Goodreads) a conspiracy thriller (magyarul konspirációs thriller) kifejezést fogjuk találni. Milyen is ez a műfaj? – kérdezi jogosan az olvasó. Az angol Wikipédia adhat némi útmutatót: a konspirációs thriller a thrillernek olyan alfaja, aminek középpontjában olyan bűneset áll, amiért ténylegesen egy egész összeesküvés vagy bűnszövetkezet a felelős. Az ilyen történetek sokszor a középkor moralitásjátékait idézik: a rossz emberek felelősek a rossz történésekért, a jóknak pedig meg kell ezeket az embereket találni és legyőzni. A főhős szinte folyamatos életveszélyben van, így élete egyfajta rohanássá változik. Továbbá ezek a történetek gyakran elmondják, hogy a tényleges igazságot nehéz meglátni a pletykák, hazugások vagy a tudatos propaganda által. Ez a jellemzés valóban nagyon is illik a A Da Vinci Kódra, hisz egy múzeumi kurátor meggyilkolásától eljutunk egészen egy az egyházat és más szerveket is átszövő összeesküvésig, ahol végül semmi sem az, aminek eddig hittük. A végső megoldáshoz is a két főhős, Robert Langdon és Sophie Neveu titkos jelek, szimbólumok és szövegek megfejtése révén jut el.

 39steps-fingerRészlet a The 39 Steps című filmből

Habár a megjelenése évében a könyv igazi szenzáció volt, rengeteg addig nem olvasó embert késztetett olvasásra, azonban azt nem szabad elfelejtenünk, hogy nem Brown írt először konspirációs thrillert. Az első ilyen jellegű thrillernek John Buchan krimijét, a The Thirty-Nine Stepst (1915) tartják, hisz már ez a könyv tartalmazta a zsáner bizonyos elemeit: összeesküvés, szövevényes ügy és a mindig rohanásban lévő főhős. A történet szerint Richard Hannay tudomást szerez egy amerikai kémen keresztül egy készülődő anarchista mozgalomról, ami destabilizálni szeretné Európát azzal, hogy merényletet követnek el a görög miniszterelnök, Constantine Karolides ellen londoni látogatása során. Ennek az információnak a birtokában Hannay élete veszélybe kerül. A The 39 Stepshez hasonló elemekből építkezik még Graham Greene A félelem minisztériuma és Dashiel Hammett A férfi, akit Spade-nek hívtak regények is.

illuminatus

Az USA-ban a konspirációs thrillerek igazi fénykora a 60-as és 70-es évek volt, pontosabban a vietnámi háború, Martin Luther King, John F. Kennedy és Robert F. Kennedy merényletét, és a Watergate botrányt követően. A jelenség érthető, hisz ezek az események a mai napig rengeteg összeesküvés-elméletnek kínálnak remek alapot. Ahogy sok más ember, úgy az írók sem hunyhattak szemet a közelmúlt eseményei felett. Így születtek meg olyan művek, mint Richard Condon regénye, A mandzsúriai jelölt vagy Robert Shea és Robert Anton Wilson Illuminatus! trilógiája. Utóbbit a későbbi, kortárs konspirációs thrillerek meghatározó művének tekintik. Az Illuminatus! első kötete, a The Eye in The Pyramid (1975) New Yorkban kezdődik két nyomozóval (Saul Goodman és Barney Muldoon), akik egy baloldali magazin szerkesztője eltűnésének ügyében kezdenek nyomozni. Felfedezik, hogy az újság fontos összefüggéseket tárt fel egy titkos társaság és a közelmúltbéli gyilkosságok (Luther King és a két Kennedyé) közt. Ezzel Goodman és Muldoon egy nem mindennapi bűntény sűrű és szinte kibogozhatatlan hálójába gabalyodik bele. A cselekmény kibontakozásával megjelennek olyan jól ismert elemek (pl. számmisztika, szimbólumizmus, titkosírás), melyek visszaköszönnek a műfaj kortárs darabjaiból is, mint a már említett Da Vinci Kódban, de Umberto Eco két regényét, A Foucault-ingát és A rózsa nevét sem szabad kihagyni a sorból.

1-OKRészlet A rózsa neve film változatából

Az összeesküvés-elméletek természetesen a mai napig nem vesztettek semmit népszerűségükből, hisz ma is számtalan ilyen témájú regény lát napvilágot.  A már említett nagy nevek mellett (Dan Brown és Umberto Eco) említésre méltó még Steve Berry (A harmadik titok, Kolumbusz affér, Királyi fortély), Arturo Pérez-Reverte spanyol író (A Dumas-klub, Dobpergés Sevillában), Katherine Neville (Nyolc), a francia Jean-Christophe Grangé (Bíbor folyók), Susan Howatch (Starbridge-sorozat), de még a közkedvelt Varázslók-sorozat írója, Lev Grossman is belekóstolt a konspirációs thrillerek világába (The Codex). Továbbá a szépirodalom számos íróját, mint Margaret Atwoodot vagy Joseph Hellert is megihlette ez a fajta thriller.

Dreadful_sanctuary

Az összeesküvés-elméletek azonban nem csak a thrillerbe szűrődtek be, hanem a science fictionbe is. Az első ilyen jellegű sci-finek Eric Frank Russell 1948-ban megjelent Dreadful Sanctuaryját tekintik. A regény egy nagy űrméretű összeesküvést mutat be: John J. Armstrong new york-i feltalálót bevonják egy szokatlan ügybe: 17, a Holdra tervezett űrutazást szabotáltak ismeretlen elkövetők. Armstrong épphogy tudomást szerez az esetről, megbízóját, Bob Mandle professzort rejtélyes módon megölik. Armstrong nem hagyja annyiban a dolgot, felkutatja Mandle testvérét, elutazik Új Mexikóba a megmaradt űrhajókhoz, és nyomozót fogad fel: szóval Russel regénye tartogat bőven izgalmakat. A Dreadful Sanctuaryhoz hasonló sci-fik sora nem ér véget ezzel a művel. A későbbi szerzők közül például Philip K. Dick is írt összeesküvés-elméletekről néhány művében (pl. Valis), William Gibson szintén (pl. Nyomtalanul), John Twelve Hawks (The Traveler, The Dark River) és Neal Stephenson (Cryptonomicon) is.

covers_324302

Az összeesküvés-elméletek a magyar írókat sem hagyták figyelmen kívül. Az elmúlt évekből biztos beugranak Frei Tamás regényei (A megmentő, A bankár), de sci-fi/ filozófiai thriller vonalon sem kell szégyenkeznünk. 2013-ban jelent meg George B. Marwell Világok útvesztője című könyve, ami a Dan Browntól és Umberto Ecótól megszokott nyomozások és konspirációk összefonódásán túl még komoly filozófiai elmélkedéseket is tartalmaz (emiatt filozófiai thrillernek is szokás nevezni a Világok útvesztőjét). Utóbbitól nem kell megijedni, Marwell nagyon emészthető és szórakoztató módon segíti olvasóját elmélyülni a platóni és a descartes-i filozófia kérdéseiben. Maga a regény egy titokzatos sorozatgyilkosság köré épül: az áldozat feje hátra van csavarodva, homlokába pedig egy nyomatott I betűt véstek. Az ügyet Hampton felügyelő próbálja megoldani, azonban a nyomozáshoz segítséget kell kérnie a szimbólumok és rejtélyek szakértőjétől, Leonard Larkintól. A közös nyomozás azonban titkos társaságok és hermetikus elméletek világába vezeti őket. Mindez pedig csak olyan filozófusok gondolatiságán keresztül válik érthetővé, mint Platón, Püthagorasz és Descartes.

 

Hogy van-e alapja az összeesküvés-elméleteknek vagy sem, azt jobb, ha mindenki saját belátása szerint dönti el. Azonban egy-két könyv erejéig talán elmerülhetünk ebben a szövevényes és kalandos világban és képzelhetjük bátran azt, hogy a megmagyarázhatatlan gondok nem maguktól történnek, hanem egy háttérhatalom mesterkedése az egész. Ahogy láthattuk, a szórakoztató irodalomnak köszönhetően egy kis fantáziálgatásra bőven van lehetőség.

Facebook hozzászólások

Sophi

“az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…” – Salman Rushdie

You may also like...

2 hozzászólás

  1. vladi szerint:

    Kedves Sophie,

    Előszöris Arturo-Pérez Reverte nem portugál, hanem spanyol. A Dumas-klub inkább misztikus, mint conteo, ezzel szemben két másik regénye az valóban conteos: Dobpergés Sevillában (eredeti cím: La piel del tambor) és a La carta esférica című – ezt nem tudom fordították-e magyarra, ha igen valószínűleg a Tengerészeti térkép címet kaphatta az angol címe alapján.
    Másrészt kihagytad José Rodrigues dos Santost, aki viszont valóban portugál, ezenkívül számos regénye conteo.
    Harmadrészt, hamár Steve Berry, akkor a Kolombusz affér (The Columbus affair) és a Királyi fortély (The King’s deception), valamint ez utóbbi “előzménye”, a magyarul meg nem jelent The Tudor-plot, az igazán conteo.

    • Sophi szerint:

      Kedves Vladi!
      Köszönöm a felvilágosítást és az észrevételeket, amit tudok, javítom. Mondjuk sok mű inkább azért volt említve, hogy az olvasók tudják könyvhöz kapcsolni az írókat. Ha az írók szóba kerültek, sajnos sosem lehet teljesnek lenni, főleg nem egy ilyen gazdag műfajban.

      Üdv,
      Sophi

Vélemény, hozzászólás?