A galaxis közepe
Magyar asztrofizikusok csillagászati megfigyelésekre alapozva új képet rajzoltak fel a Tejútrendszer közepéről.
Az eddigi megfigyelések szerint a legtöbb galaxis magjában szupernehéz fekete lyuk található, ennek g a gigantikus gravitációs vonzásnak hatására csillagok milliói és kisebb fekete lyukak ezrei gyülemlenek össze egy sűrű, mindössze néhány fényév sugarú gömbbe.
Az eddigi használt modell szerint a kisebb és nagyobb tömegű objektumok egyaránt tetszőleges irányban keringhetnek a központi nagy fekete lyuk körül. De az Eötvös Loránd Tudományegyetem asztrofizikusai a galaxismagban keringő csillagok pályáinak kölcsönhatásait szimulálták. Eredményeik szerint a fekete lyukak pályái eddig nem várt módon rendeződnek, a nehezebb égitestek egy vastag korongot alkotva keringenek a központi szupernehéz fekete lyuk körül.
A kutatók egy eddig nem vizsgált effektust is számításba vettek. A rezonáns relaxáció leírja az égitestek pályái között fellépő gravitációs forgatónyomatékot, ami hosszú idő alatt rezonáns módon összeadódik, és azt eredményezi, hogy évmilliók alatt a keringési pályák síkja fokozatosan elfordul. A galaxis középpontában több millió csillag és akár több ezer fekete lyuk is keringhet, ez a hatása nagyon erős lehet, és alapvetően befolyásolja, hogy hosszú idő után milyen pályákon keringenek az égitestek.
Az ELTE Atomfizikai Tanszékén működő GalNUC ERC kutatócsoport modellje szerint a galaxisok magját alkotó sűrű csillaghalmazok fejlődésük során megpróbálják maximálisan kitölteni a rendelkezésükre álló teret, akárcsak a gázok egy tartályban. Azonban a nehezebb égitestekből álló komponens nem tudja elérni ezt a rendezetlenebb, gömbszimmetrikus állapotot. Ezek a nagy tömegű objektumok a gravitáció hatására “leülepednek” és egy alacsony entrópiájú állapotot, egy korongot hoznak létre.
