Állomás a víz alatt

A világ legnagyobb beltéri medencéje nem egy strandon van, nem is egy wellness-szállóban, de még csak nem is egy búvárközpontban. Elég messzire kell utazni érte: Texasban, Houstonban található, a Johnson űrközpontban (JSC). Ez a NASA lebegés laboratóriuma.

Miután Kennedy elnök 1960. május 25-i beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra, a munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963-ban kezdte meg működését.

Közel 3000 polgári alkalmazott és mintegy 100 asztronauta dolgozik a JSC alkalmazottjaként. Valójában azonban a szerződéses munkákkal együtt mintegy 15 000 ember tartozik az űrközpont munkaügyi vonzáskörzetébe. A kutatási munkák is széleskörűek, itt található például a Repülésirányító központ, ahonnan az emberes űrrepüléseket vezénylik, vagy a Holdkőzetek kutatóbázisa is. Azonban talán a legérdekesebb a Lebegés laboratórium.

Ez a világ legnagyobb beltéri medencéje, egy óriási víztartály. Ebbe a medencébe 23,5 millió liter víz fér, ezzel a legnagyobb tengeri akváriumokon is túltesz, ennyi vízzel kilenc olimpiai úszómedencét lehet megtölteni. Ráadásul tizenkét méteres mélységével kétszer olyan mély, mint egy merülő-medence. Elsődleges funkciója az űrséták gyakorlása, külső szerelési munkák tréningje. Jelen pillanatban benne van a Nemzetközi Űrállomás pontos másolata, de ha akarják, az űrrepülőgép vagy a Hubble másolatát is bele tudják rakni.

Itt nagyon jól fel lehet készülni az űrbéli feladatokra. A súlytalanságot a földön csak egy módon lehet szimulálni: lebegéssel. Ennek legolcsóbb közege a víz. Az űrhajósok nem búvárruhában, hanem ugyanolyan szkafanderben merülnek, amilyenben az űrsétát majd végrehajtják. Minden egyes mozdulatot pontosan ugyanúgy végrehajtanak a gyakorlás során, hogy később az űrben fogják csinálni. Minden egyes mozdulatot ismételnek és leellenőriznek. Egy-egy szerelést akár tucatszor is elgyakorolnak, hogy mire az űrhajós először maga előtt látja a szerelőpanelt, már a kisujjában legyen minden egyes mozdulat. Ebből következik, hogy a merülések is annyi ideig tartanak, mint az űrséták. Ezek általában tízórás időtartamúak.

Érthető ez a felkészülés, egy-egy expedíció költsége több százmillió dollár, a Hubble űrteleszkóp nagyjavítása több mint egymilliárd dollárba került. Nem engedhető meg egy olyan malőr, hogy egy alkatrész vagy szerszám hiánya vagy alkalmatlansága miatt meghiúsuljon a küldetés. Nem lehet csak úgy hazaugrani egy másik csavarhúzóért.

Miközben az űrhajósok a vízben vannak, a vezérlőből egy csapat folyamatosan figyeli a történéseket a víz alatti kamerákon keresztül. Végig jegyzetelnek, és ha szükséges javaslatokat is tesznek a gyakorlat közben. Bár a súlytalanságot gyakorolják, a vízben mégis érzik a felszerelés súlyát, ezért folyamatosan búvárok veszik őket körül. Az asztronauták elmondása szerint az illúzió csaknem tökéletes, és legalább annyira ki is fáradnak, mint az űrben.

Facebook hozzászólások

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?