Hungarocon dióhéjban, avagy a sci-fi írók esete a Metaxával
Az először 1980-ban megrendezett Hungarocon az utóbbi pár évben többször is elköltözött “szülővárosából”, Salgótarjánból; 2010-ben Gyula, 2012-ben pedig Bölcske adott otthont az eredetileg háromnapos rendezvénynek.
Az igények változását figyelembe véve, a rendezvény szervezői ezúttal budapesti helyszínt jelöltek meg, így kerülhetett a harmincharmadik Hungarocon az Urania Filmszínházba 2013. november 17-én.
A megújult, lendületesebb Avana Egyesület, az SFportal.hu Sci-Fi magazin, és a Libri Média a megszokottnál populárisabb Hungarocont hoztak tető alá.
Fotó: Ádám Dénes – SFportal.hu
A rajongók az év legjobban várt sci-fi filmjeit nézhették meg – vagy újra – a mozivásznon: a világsikert aratott Gravitációt, és a két novemberi újdonságot, a kultregényből készült Végjátékot és a Thor: Sötét világot.
A program igen sokszínű volt, többek között bemutatkozott a világ egyik legnépszerűbb sci-fi MMO játéka, az EVE Online, Kasza Magdolna értő tolmácsolásában megismerkedhettünk a nagy sikerű új Star Trek-filmek történetének hátterével, megtudhattuk, milyen témákat kölcsönöz Hollywood a japán kultúrából, valamint azt is, hogy milyen veszélyeket rejthet az emlékek manipulálása.
A helyszínen Heim Attila segítségével papírmaketteket készíthettünk (űrhajóktól kezdve lépegetőkön át egészen a Vasemberig); a 2001. Űrodisszeia félelmetes számítógépe, HAL 9000 ezúttal sokkal aranyosabb formában öltött alakot. Megismerhettük, hogy miben különböznek az átlagos farsangi jelmezektől a profi cosplayerek által készített alkotások, amikben úgy keltik életre a legkedveltebb filmes vagy játékos karaktereket, mintha azok a vászonról vagy képernyőről léptek volna elő.
Mint az esemény médiatámogatói már a rendezvény előtt továbbítottuk Olvasóink számára a szervezők sajtóközleményét, illetve mi magunk is megjelentünk a rendezvényen; több ponton is képviseltük a magyar tudományos-fantasztikum egyetlen nyomtatott magazinját, a Galaktikát.
Könyves pultunk mögött két komor tekintetű inkvizítor testvérünk, mondhatni a Galaktika saját, külön bejáratú cosplayerei promózták kiadványainkat, tudományos szerkesztőnk, Kovács Tücsi Mihály előadást is tartott, illetve – több galaktikás szerzőtársával együtt-, novellái szerepeltek a Zsoldos Péter-díjra jelölt írások listáján.
S hogy melyek ezek a novellák?
– Bojtor Iván: Eridhu romjai. (267)
– Varga Csaba Béla: Az erő vonalai (268)
– Varga Csaba Béla: Az örökség (273)
– Andrej Iljics Dajcs: Álomkereszteződések (274)
– Szélesi Sándor: Soha többé napfelkelte (272)
– Szélesi Sándor: Míg mozgok, van világ (265)
– Márki István: A császár üzenete (271)
– Fedina Lídia: Libera me, Domine! (269)
– Nemere István: Műtét előtt (264)
– Pap Viola: A megmaradás törvénye (264)
– Hack-Handa József: Wireless (263)
– Kovács Toochee Mihály: Dupla vagy semmi (270)
– Kovács Toochee Mihály: Nyakig benne (265)
– F. Tóth Benedek: G-moll (270)
– Antal József: Vénuszlakók – Botany bay (263)
– Antal József: 2014 (269)
– Nemere István: Halhatatlanok (269-270)
– Kasztovszky Béla: Glória (265-266)
Íróink nem először bukkannak fel ezen a listán, és nem egy közülük az elmúlt néhány évben már el is hozta regény, illetve novella kategóriában a pálmát, többen közülük az Eurocon díjazottjai is voltak.
Ezúttal Szélesi Sándor: Míg mozgok, van világ című írása nyerte az idei Zsoldos Péter díj novella kategóriáját, ezzel a szerző már a hetedik “csillagot” tudhatja magáénak, amihez szerkesztőségünk egy akciós csomaggal gratulál:
Személyes megjegyzés:
Az esethez egy apró anekdota is tartozik, amiről én is csak azért tudok, mert jelen voltam, amikor történt.
Stílusosan fogalmazva, a sztori eredetéhez vissza kell mennünk az időben egy kicsit.
Amikor Szélesi Sándor 2011-ben a Szörnyeteg a hajtóműben című, magazinunkban folytatásonként kiadott kisregényével elvitte a hatodik Zsoldos Péter-díját, barátja, és írótársa, F.Tóth Benedek ígéretet tett neki.
Szóval, az úgy történt, 🙂 hogy ültünk Salgótarjánban a József Attila Művelődési Ház mellett a kávézó előtt, békésen beszélgettünk; Sándor tőle szokatlanul csendesen nézett ki a fejéből. Benedek, aki egyébként nem is Benedek – de pszt, ez titok-, végül előjött a farbával, mondván, hogy Sándor, ha megnyered a hetediket, én esküszöm veszek neked egy hétcsillagos Metaxát. Kezet adtak rá, ahogy az szokás, majd szépen mindenki túl is lépett a felajánláson.
Vasárnap ültem az Urania nézőterén, egyszer csak leül mellém Benedek. Szia, Andi, olyan sötét van itt, nem is láttam, hogy te vagy az-, mondja, majd lecsüccsen mellém. Csendesen néztük, hogy mi történik odafent a színpadon, Ben néha hozzáfűzte a maga markáns véleményét, majd, hirtelen, mint akinél “felkapcsolták a lámpát”, rám nézett:
– Te Andi! Ha Sándor megnyeri a zsoldost, vennem kell neki egy üveg hétcsillagos Metaxát!
Halkan kuncogtam, bólogattam, Ben pedig megnyúlt képpel dőlt vissza az ülésbe. Aztán történt, ami történt, Ben rezignáltan megjegyezte: Basszus, Andi, ez tényleg megnyerte…
Hát, így történt, hogy a tavalyi novella kategória díjazottja, F.Tóth Benedek Zsoldos Péter-díjas író, újságíró, vasárnap este a Madách térig és vissza elgyalogolt egy üveg nem éppen olcsó, minőségi italért.
Kovács Rhewa Andrea
