Kordylewski-porhold – Magyar csapat bizonyította létezését

Slíz Judit, Barta András és Horváth Gábor, az ELTE kutatói igazolták a Kodylewski-porhold létezését.  Egy képalkotó polariméterrel fölszerelt földi távcsővel találták az új, polarizációs bizonyítékot. A porhold a Földtől mintegy négyszázezer kilométer távolságra, a Föld-Hold rendszer L5 Lagrange-pontjában található.

A Lagrange-pont  a csillagászatban a tér azon öt pontja, amelyben egy kis test két, egymás körül keringő nagyobb test együttes gravitációs vonzásának hatására azokhoz képest közelítőleg nyugalomban maradhat. Az ebben a pontban elhelyezett test helyzete fix marad a másik kettőhöz képest, ebből a szempontból hasonló a geostacionárius pályához. A Lagrange-pontokat Joseph Louis Lagrange olasz-francia matematikus fedezte fel a 18. században. A Naprendszerben a stabil L4 és L5 Lagrange-pontokban lévő pályákon kering sok kisbolygó, a Nap-Jupiter rendszerben pedig a Trójai kisbolygók.

A Föld-Hold rendszerben is találhatóak az L4, L5 pontokban az összegyűlt anyagok, ezek 60 fokra keringenek a Hold előtt és után. Ez a rendszer mérete miatt porfelhőre korlátozódik. A porfelhők jelenlétét Kazimierz Kordylewski vetette fel 1956-ban, majd 1966, 1973 és 1974-ben többszöri trópusi megfigyeléssel igazolta. Mivel a Hold fénye elnyomja a por derengését, a megfigyelést akkor lehetett elvégezni, amikor a Hold épp a horizont alatt volt. Sok csillagász azonban kétségbe vonta a porhold létét, mondván, hogy ha össze is gyűlne ott bolygóközi anyag, akkor a Nap, a napszél és a többi bolygó gravitációs hatása gyorsan kisöpörné onnan.