Mi az élet?
Nem rég bejelentették, hogy a Mars sok-sok évvel ezelött alkalmas volt élet eltartására. Egy fontos kitételt kell kiemelni: az általunk ismert fajtájú élet eltartásáról beszélünk, így fontossá válik a kérdés: egyáltalán mi az élet?
Általánosan a tudomány az életet olyan állapotként írja le, amely organikus, jellemző képessége az anyagcsere, a növekedés, reakció az ingerlésre és a reprodukció. De ez még mindig csak leírja az életből fakadó tevékenységeket, attribútumokat, nem magát az életet jellemzi. Kielégítő definíció nincs.
Carol Cleland, a Coloradoi Egyetem filozófusa rámutat: szerinte egyenesen tévedés lenne az életet megpróbálni meghatározni, ugyanis mindössze egyetlen példánk van az életre – a földi, amelyet jól ismerünk, ez viszont vélhetően nem reprezentatív az univerzumban jelen levő élet egészére nézve.
A történelem folyamán több definíciót is megkíséreltek adni: Arisztotelész volt az első, aki lejegyezte a gondolatmenetet. Ő a növekedés, önellátás és reprodukció háromszögében vélte megtalálni az élet kritériumait. De ő maga is érezte, hogy ez így nem elég, ugyanis ez kizárná az élő dolgok közül például az ökröt, amely már nem termékeny, viszont belefér a definícióba a tűz – amiről viszont tudjuk, hogy nem élet.
De a metabolizmus sem elég jó kitétel. Az, hogy valami magába fogad külső anyagot, amiből energiát merít, majd salakanyagot bocsát ki, még nem garantálja az életet – autók is csinálják ezt.
1944-ben Erwin Schrödinger a termodinamika második törvénye alapján adott egy definíciót az életre. (Eszerint egy zárt rendszer entrópiája az idő múlásával növekszik.) Schrödinger szerint él az, ami a saját entrópiáját szinten tartja vagy egyenesen megfékezi. De az ő elmélete sem stimmel, mert magába foglalja a kristályokat, amelyek bonyolult rácsszerkezete ellenáll az entrópiának.
Cleland szerint az életet a tulajdonságai alapján meghatározni alapvetően hibás elképzelés. Szerinte ez olyan, mint ahogy a korai tudomány a vizet akarta definiálni: vizes, átlátszó, jó oldószer. Felhívja a figyelmet: nem is “meghatároztuk” a vizet, mint H2O-t, hanem felfedeztük, hogy abból álló kémiai vegyület.
A földi élet két csoportra osztható: sejtes és sejtetlen életre. Sejtes élet a prokarióta, baktérium, eukarióta, stb. – minden mikroba, állat és növény. Sejtetlenek pedig a vírusok, bár hogy ők életnek számítanak-e, arról áll a vita.
Hogy találjunk egy sziklaszilárd meghatározást az életre, az Chris McKay, a NASA asztrobiológusa szerint nem is annyira fontos. Úgy véli, sokkal inkább elsődleges, hogy miből van az élet: összetett, szerves molekulákból.
Ennek ellenére az élet jellemzése nagyon fontos: fel kell ismernünk valami alapján,amikor majd találkozunk vele – ez a lehetőség pedig most már nem csak a science fiction keretein belül létezik. McKay szerint ha létezik valahol az élet, az egy olyan anyagbeli rendszer, ami reprodukción, mutáción és természetes kiválasztódáson keresztül fejlődik.
Az első hely, ahol az emberiség élet nyomai után kutatott a Földön kívül, a Mars volt: már az 1970-es években a Viking-misszió is a marsi talajt vizsgálta életet keresve.
Azzal a bejelentéssel, hogy a Mars egykor képes volt életet fenntartani, bezárult a kör. Bizonyítva van, hogy a Földön kívül is lehetséges életet lehetővé tevő körülmények kialakulása.
Most már csak meg kell találnunk azt.
space.com nyomán
Jó kis cikk, előttem sosem volt kérdéses, hogy létezik-e földönkívüli élet. Ugyan ennek a felfedezésnek is nagy az értéke, de a földönkívüli értelmes élet az, ami még nagyon izgalmas. Nehéz meghatározni, mi számít intelligens életformának, azaz milyen kritériumoknak kéne egy idegen fajnak megfelelni ahhoz, hogy az emberiség annak tartsa és kapcsolatfelvételre megfelelőnek/elvártnak minősítse.
Már a Voyager program aranylemezeinél – de főleg a Pioneer tábla miatt – felmerült pár probléma:
“Ernst H. Gombrich művészettörténész az üzenet tartalmával és formájával kapcsolatosan fogalmazta meg kételyeit. Szerinte nem valószínű, hogy az idegenek meg tudják fejteni a tábla üzeneteit. Nem biztos, hogy egyáltalán észlelik az üzenetet, ahhoz ugyanis szükséges, hogy a lények a fény- és a röntgenhullámok tartományában képesek legyenek látni. De ha látják is, nem biztos, hogy felismerik a szimbólumokat és megértik azok jelentését. Ilyen szimbólum például az üzenetben a nyíl, amely azt mutatja, hogy merről hova tart az űrszonda, de a nyíl jelentése csak számunkra ismert” (Wikipedia)
Habár a Wikin sok mindent kellő kételkedéssel érdemes kezelni, ez a felvetés nem elhanyagolandó.