11 ezer éve vadászunk együtt
A legújabb régészeti leletek szerint mintegy 11 ezer 500 évvel ezelőtt kezdett el a kutya az ember mellett élni a mai Jordánia északkeleti részén.
A kutyákat feltehetően vadászatra is használták, mert a vadnyulak és egyéb kisebb zsákmányállatok számának hirtelen, jelentősen megnövekedett a térségben található régészeti maradványok között.
A tudomány jelenlegi álláspontja szerint az ember a kutyát mintegy 14 ezer évvel ezelőtt háziasította a Közel-Keleten, azt azonban egyelőre nem tudni, hogy ez véletlenül vagy szándékosan történt-e. Az eredmények alapján az eddig véltnél korábban felismerte a korai kutyák vadászati képességeit.
A Subajka 6 nevű észak-kelet jordániai régészeti lelőhelyen talált csontok a régészek szerint nemcsak arra utalnak, hogy ebben a térségben már az újkőkor elején jelen voltak a kutyák, hanem arra is, hogy az emberek és a kutyák együtt vadászhattak. A lelőhelyet egész éven át lakta az ember. A kutyák és az emberek együtt éltek, a kutyák nem csak akkor keresték fel a területet, amikor lakatlan volt. Nem a település külső részén tartották őket, hanem részei voltak a mindennapoknak, szabadon kószálhattak az emberek között, ették az eldobott csontokat és az ürülékük is megtalálható a lelőhelyen mindenfelé.
Az ásatásról származó adatok elemzésekor feltűnt az is, hogy amikor a kutyák megjelentek a területen, a nyulak száma is megnövekedett. A nyulat a húsa miatt vadászták, de az itt élők a nyulak csontjaiból gyöngyöt is készítettek. A régészek valószínűnek tartják, hogy a kutyák megjelenése összefügghet a lelőhelyen a kisebb zsákmányállatok számának megnövekedésével.
A kutyák kisebb és gyorsabb zsákmányt – nyulat és rókát – is el tudnak fogni. A változás ugyanakkor kapcsolatba hozható a vadászati technikák megváltozásával is, mert a leletek azt mutatják, korábbiakban válogatás nélkül, hálóval vadásztak vadnyúl-populációkra, a későbbiekben válogattak, egyes állatokat vettek célba, feltehetően kutyák segítségével.
(via)
