31 fontos science fiction kifejezés – III. rész
Ahol minden elkezdődött: 31 fontos science fiction kifejezés eredete.
A cikk első része itt, a második pedig itt olvasható.
21. Poszthumán: A poszthumán, azaz nem emberi lény, kifejezéssel először H. P. Lovecraft horror író műveiben találkozhatunk, aki 1936-os regényében az Árnyék az időn túlról-ban a mai olvasónak ismerős értelemben használja a szószerkezetet (noha a bob_d felhasználónevű hozzászóló megjegyzi, hogy a műben Lovecraft nem az emberek átváltozására utal a szóval, hanem arra a fajra, amely az emberiség után érkezik):
„Reszkettem, hogy miféle titkokat rejthet a múlt, és borzongtam a fenyegetésektől, amelyeket a jövő hozhat magával. A célzások, amelyeket a nem emberi lények (poszthumánok) ejtettek el az emberiség jövőjéről, olyan hatást tettek rám, amit le sem merek írni.
Az ember után félelmetes bogárcivilizáció következik, az ő testüket foglalja majd el a Dicső Faj elitje, amikor az öregebb világ szembenéz szörnyű végzetével. Később, ahogy lejár a Föld ideje, az átsugárzott elmék ismét keresztülvándorolnak az időn és a téren, egy újabb megállóra a Merkúr buborékos növényeinek testébe. De még utánuk is léteznek majd fajok, amelyek tragikusan ragaszkodnak a hideg planétához, beássák magukat iszonyatteli kérgébe, amíg el nem jön a vég.” (H.P. Lovecraft: Árnyék az időn túlról. Fordította: Bihari György.)
22. Sugárfegyver: A ponyvakorszak sugárfegyvere előtt létezett az X-sugár fegyver, amely egy 1916-os The Intrigue című filmben tűnt fel. A történet egy fiatal amerikai feltalálóról szól, aki tökéletesít egy X-sugár fegyvert, ezzel forradalmasítva a modern hadviselést. A retro ponyvaregényeinkben elképzelt sugárfegyver azonban John W. Campbell 1930-as The Black Star című történetében jelenik meg először. Viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy addigra már évek óta öldösték egymást az emberek sugarakkal a science fictionben. Példának okáért H. G. Wells 1897-es Világok harca című művében szerepel egy bizonyos hősugár, továbbá ott van még a már korábban említett halálsugár a The Exploits of Elaine-ből, valamint egy lőszerromboló sugár George Bernard Shaw 1919-es Megtört szívek háza művében. Ebből nyilvánvalóan levonhatjuk a következtetést, hogy a sugárfegyver egy mindenki számára egyértelműen létező, képzeletbeli fegyver.
23. Robot: A robot szó rendelkezik az egyik leghíresebb eredettörténettel. Karel Čapek a feudális kényszermunkára egy cseh szót, a robota-t használta, amelyet 1921-es Rossum Univerzális Robotjai művének címében is feltüntetett. A R.U.R.-ban szereplő robotok nem a mai értelemben vett mechanikus gépezetek voltak, hanem sokkal inkább mesterséges emberek. Miután 1923-ban lefordították a történetet angolra, az angol nyelven írók is elkezdték használni a robot szót, hogy így nevezzék el saját, az emberre külsőleg vagy belsőleg hasonlító szerkezeteiket. 1940-ben Isaac Asimov elsőnek hozta létre a „robotika” tudományát, amikor egyik szereplőjére a „robotika szakembereként” utalt. A szó rövidített formája a „bot” még később bukkan fel, Richard C. Meredith 1969-es We All Died at Breakaway Station című regényében.
24. Űrhajó: Az űrhajó kifejezés manapság nagyon egyértelművé vált, és természetesen az „űr” előtag hozzáadása egy nautikai kifejezéshez, nagy trendnek mondható a science fictionben. Ettől függetlenül ennek a szónak is van saját eredete. Első ismert fellelhetősége a Pall Mall Gazette 1880-as, januári számában található egy Percy Greg Across the Zodiac című történetének kritikájában: „Ha egyszer megértettük az Apergy-t, viszonylag egyszerű volt a kispályás Jules Verne ötleteiből kiindulva megtervezni, feljavítani és végül megépíteni egy űrhajót.”. A szó első feltűnését azonban mégis sokszor negyedik John Jacob Astornak tulajdonítják, aki 1894-es regényében használja, az A Journey in Other Worlds-ben. A történet 2000-ben játszódik, és egy olyan jövő álomképét vetíti elénk, amelyben globális telefonhálózatok vannak, az emberek napenergiát használnak, és a levegőben közlekednek – továbbá arról is ír, hogy az emberiség képes eljutni a Jupiterre és a Szaturnuszra is. A csillaghajó szó évekkel később válik a világ által ismertté Frank K. Kelly 1934-es Star Ship Invincible című történetének köszönhetően.
25. Szuperhős: A szuperhős egy olyan kifejezés, amelyet valódi emberekre vonatkozóan használtak, mielőtt még a fiktív szereplőket kezdték volna el ezzel a jelzővel illetni. Az OED első szuperhős-hivatkozása az 1899-es Alfred Dreyfus ügy vitájára nyúlik vissza, amikor is egy francia tüzért bíróság elé állítottak és helytelenül ítéltek el árulás vádjával. A vita egy bizonyos részénél Georges Clemenceau megjegyzi, hogy amennyiben Georges Picquart, aki megkérdőjelezi Dreyfus bűnösségét, és aki egyben az ügyet kivizsgáló személy is, hős volt, akkor Dreyfus hűséges testvére Mathieu egy szuperhős volt. A fikció műfajában először 1924-ben egy New York Times cikkben jelenik meg, amikor is a mostanra már elveszett film a Tongues of Flame hiperértelmes főszereplőjének jellemzésére alkalmazzák. Akit a science fictionben először szuperhősnek neveztek talán Zarnak volt, egy képregény karakter, akit Max Plaisted alkotott meg, és aki a Thrilling Wonder Stories első nyolc számában szerepelt 1936-ban és 1937-ben. Zarnak egy tudományos zseni volt, aki a különféle bolygókat járta, majd egy 1937-es, a sorozat hanyatló minősége miatt írt panaszlevélben szuperhősnek nevezik:
“Tárgy: Zarnak: a sztori nagyon jól kezdődött, azonban egyezek azokkal, akik szerint szélsebesen degenerálódik egy izomagyú szuperhős kalandjaivá. Az utóbbi cucc elmegy a vasárnapi képregény részlegbe, de egyértelműen semmi keresnivalója egy tiszteletreméltó science fiction magazinban.“
Superman 1938-ban debütált az Action Comics-ban. A szuperhős szó jelenleg a DC és a MARVEL közös védjegye.
26. Telepátia: A telepátia szó nagyjából ugyanakkor jött létre, mint maga a science fiction irodalmi műfajként. A klasszicista költő, Frederic W. H. Myers 1882-es kiadású Proceedings of the Society for Psychical Research művében ejti el a telesztézia és a telepátia kifejezéseket egy olyan jelenséget leírva, amelyre korábban csak gondolat átvitelként utaltak. Myers maga is tagja volt a Society for Psychical Researchnek, egy olyan szervezetnek, amely támogatta az „állítólagosan paranormális jelenségek” vizsgálatát. Valószínűleg a telekinézis szót is Myers ejthette el, amelyet a társaság 1890-es jegyzőkönyvében találhatunk meg. A legkevésbé ismert telempathy szót kifejezetten a science fictionnek találták ki, amely először 1963-ban Vance Simonds Telempathy című történetében tűnik fel.
27. Teleportáció: Míg a telepátia és a telekinézis szavak a 19. században kerültek be a lexikonokba, addig a teleportáció csupán a 20. században jelent meg. Úgy tűnik, hogy a szót Charles Fort használta először, második „rendellenes jelenséget” dokumentáló könyvében a Lo!-ban. (A Fortean szó, amelyet paranormális jelenségek leírására használnak az ő nevéből ered.) A Lo! elején így ír Fort: „Ezen könyv nagy részében olyan jelekkel foglalkozom, amelyek egy áthelyezési erő létezésére adnak okot és amelyet Teleportációnak fogok hívni.” Fort úgy hitte, hogy a teleportáció magyarázatot adhat számos felfoghatatlan eseményre – viszont ezek után továbbra is fenn állt a kérdés: a teleportáció hogyan működik?
28. Terraformálás: Jack Williamson számos olyan science fiction kifejezést talált ki, amelyek közül a későbbiekben sok elterjedt a tudományban is (például az ionhajtómű vagy a genetikai mérnökség). Adjuk hozzá ehhez a listához a terraformálást is; Williamson először 1942-es történetében a Collision Orbit-ban használja a kifejezést:
„Negyven éve ő volt, aki eredetileg igényt tartott Obaniara; és Drake volt a fiatal térmérnök, akit azért alkalmazott, hogy terraformálja a kis kavicsot mindössze két kilométer hosszan. A paragravitáció bevezetéséhez szükség volt egy aknára, amelyet a bolygó szívébe süllyesztettek, a levegőt és a vizet az ásványi oxidokból nyerték ki, továbbá elnyelő gázokat kellett szabadjára engedniük, hogy csapdába zárják a messzi nap gyengén melegítő sugarait.”
29. Időutazás: H. G. Wells műfajalkotó 1894-es regényből, Az időgépből származik az időgép kifejezés, amelyet most olyan szerkezetekre használunk, mint például a TARDIS vagy a WABAC. Továbbá művével Wells az időutazó szót is bevezette, amely azóta szintén a műfaj fémjelzőjévé vált. Furcsa módon az időutazó kifejezés csak két évtizeddel később tűnik fel újra, egy olyan cikkben, amely egy időutazás kalandját boncolgatja. A cikk a Journal of Philosophy, Psychology and Scientific Methods 1914-es kiadványában jelent meg. A fikció műfajában korábban is voltak időutazók, például Ebenezer Scrooge, aki szintén utazik pár alkalommal az időben a Karácsonyi ének című műben, de Wells volt az, aki megalkotta és megadta nekünk az ilyen emberek és események leírására megfelelő szavakat: az időutazót és annak időgépét.
30. Vonósugár: A vonósugár szó egyértelműen a Star Trekkel vált híressé, azonban ezt az anyaghúzó vonósugarat E. E. „Doc” Smith találta ki és használta először 1931-es Spacehounds of IPC című művében (amelyben szintén először használta az erőtér kifejezést is):
„- Annak a hajónak a részeit is magunkkal visszük, Quince. Lehet, hogy ki tudunk szedni belőle egy csomó hasznos dolgot. – Brandon a Jovian hajó leszakadt részeire irányította a hatalmas vonósugarat, majd kilőtt pár kisebb sugarat is a két kicsi alakra, amelyek a Sirius felé eső lágy zöld mezőn futkároztak.”
31. Science Fiction: A science fiction” kifejezés eredettörténete kissé homályba burkolózik. Az OED szerint William Wilson használta először 1851-ben a Komoly kis könyv egy régi, nagy témáról-ban. A könyvben Wilson azt vizsgálja, hogy hat különböző állat, egészen pontosan egy méh, egy hangya, egy pók, egy hal, egy vörösbegy kismadár és egy macska, hogyan érzékel egy és ugyanazon tárgyat. Wilson ezt a művét science fictionnek tartotta és a következőképpen definiálta:
„Reméljük hamarosan még több és több science fiction történet íródik, mivel ezek a könyvek jó célt szolgálnak és érdeklődést keltenek az emberekben olyan témák iránt, amelyeknél sajnálatos módon, maga a tudomány nem elég. [Thomas] Campbell azt mondja, hogy a fikció a költészetben nem az igazság fonákja, hanem lágy es varázsos képmása. Mármost ez különösen illik a science fictionre, amelyben a tudomány feltárt igazságait adhatjuk közre, beleszőve egy kellemes történetbe, mely önmagában is lehet költői és igaz ily módon a tudomány költészetének ismerete terjed el, az élet költészetének ruhájába öltöztetve.” (Thomas Campbell a science fictionről. Fordította: Szentmihályi Szabó Péter.)
A „scientific romance” kifejezés, amellyel a műfaj korai műveit illették, talán egy kicsivel korábban jelenhetett meg. Egy 1845-ös cikkben tűnik fel először a North American Review-ban, amely a Vestiges of the Natural History of Creation-ről szól, amely egy népszerű ám név nélkül publikált mű az elméleti természetrajzról (sokan úgy gondolták, hogy a cikk írója Charles Darwin volt, de valójában egy másik evolucionista gondolkodó és geológus, Robert Chambers írta). Csakhogy más kifejezések is részt vettek a műfaj elnevezéséért folyó versenyben, köztük maga a science fiction is.
Az ok, amiért ma a science fiction kifejezést használjuk ennek a műfajnak a megnevezésére nem másnak köszönhető, mint az úttörő sci-fi kiadónak, Hugo Gernsbacknak, ugyanannak a személynek, akiről a Hugo-díjat is elnevezték. A Life Magazine volt, aki ennek a kifejezésnek a megalkotását Gernsbacknak tulajdonította. Továbbá más források szerint, Gernsback reménykedett benne, hogy időben le is tudja védetni a kifejezést. Gernsback azonban a műfaj megnevezésére először egy másik kifejezést szeretett volna használni, amely pedig nem más, mint a „scientifiction”.
Forrás: io9
Fordította: Bálint Roland
Köszönjük, hogy olvasod a Galaktika oldalát! Tölts le egy retro Galaktika e-novellát ingyen! Tedd a terméket a kosárba, és írd be a kuponkódhoz, hogy “csáth”!
