3D-ben rekonstruálták a világ legrégebbi vízbe süllyedt városát

Egy körülbelül 3000 éve a tengerbe süllyedt görög várost, amely Homérosz Iliászának idején élhette virágkorát, a legmodernebb technikával újraalkottak. A kutatók által Pavlopetrinek elnevezett egykori kikötő a legrégebbi olyan vízbe süllyedt város, amelyet sikerült feltárni.

Búvárrégészek számítógépes szakemberekkel együtt most elkészítették a bronzkori település 3D-s rekonstrukcióját. Ez az első alkalom, hogy egy tengerbe süllyedt várost teljesen feltérképezzenek, és fotorealisztikus 3D-s képét elkészítsék.

Játssz a Drukkával, nyerj csodás ajándékokat! Részletek itt!

A Nottingham Egyetem és a görög kulturális minisztérium búvárrégészei Jon Henderson vezetésével számos házat, nagy utakat, szentélyeket és sírokat térképeztek fel a Peloponnészosz félsziget déli csücskénél, az Égei-tengerbe négy méter mélyen lesüllyedt városban. A húsz hektárra kiterjedő teljes várost robotkamerák ultranagy felbontású felvételeivel feltérképezték. A szakmérnökök szerint az ezekből megalkotott városkép hibahatára kevesebb mint három centiméter. A felvételekből rekonstruálni tudták a kicsiny síroktól a küszöbökig, a hatalmas épületek falaitól aművészi díszítményekig a város teljes képét.

A felvételekből megállapítható az is, miként éltek a városlakók. Egészen biztosan nem földművelők lakták Pavlopetrit, inkább hivatalnokok, írnokok, kereskedők, iparosok (bronzművesek, fazekasok, művészek), katonák, tengerészek és valószínűleg rabszolgák élhettek a kikötőben. A bronzkori görög városállamok társadalmilag erősen strukturáltak és jól szervezettek voltak, minden lakos pontosan tudta a helyét a hierarchiában – mondta el Henderson a BBC riporterének. Ez – a kutató szerint – a város képén is jól látszik.

A város közepén egy 40 méter hosszú és 20 méter széles közösségi házat is találtak, a házak többsége egyébként szintén nagy volt, legalább 12 helyiség volt bennük. A város nevét és politikai berendezkedését teljes homály fedi. Csak annyi bizonyos, hogy Kr. e. 2000-től Kr. e. 1100-ig lakták, legnagyobb kiterjedését Kr. e. 1700 és Kr. e. 1500 között érte el, majd Kr. e. 1100 körül elnéptelenedett.

Aki megveszi Whitley Strieber: Éhség című könyvét ajándékba kapja Alan E. Nourse, William S. Burroughs: Pengefutár című könyvét.

Elképzelhető, hogy működésének csúcspontján a közeli Kréta minószi kultúrájának kereskedelmi és politikai peremvárosa volt. Az utolsó évszázadaiban azonban már a mükénéi civilizáció nagy kikötője lehetett, és feltehetően azok a lakónok lakták, akiknek a királya Menelaosz, királynéja Heléna volt. Konfliktusuk robbantotta ki a Homérosz megénekelte trójai háborút. Akkoriban, Kr. e. 1200 körül a virágzó városnak legalább kétezer lakosa volt. Pavlopetri mindazonáltal nem volt a Lakón királyság központi városa, mert az 90 kilométerre északabbra, a mai Spárta környékén állt, ám mindenképpen Lakónia fontos kikötőjeként működött, ahonnan kereskedőhajók indulhattak – a többi között – Kréta (Minósz) és Anatólia felé.

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye + Ajándék Pengefutár

A város végzetét valószínűleg egy sor földrengés okozta, míg végül teljesen el nem süllyedt a tengerben. Ugyanakkor éppen ez adta meg a lehetőséget arra, hogy ennyire részletesen rekonstruálni és vizsgálni lehessen, miként nézett ki egy mükénéi város, hogyan alakították a benne élők – mondta el Henderson a BBC-nek, amely a közeljövőben dokumentumfilmben mutatja be a Pavlopetrinek elnevezett rejtélyes város életét.

Kövess bennünket a facebookon is!

Forrás: nol.hu/tudomány