A 8 legmakacsabb rejtély a csillagászatban
Az univerzum itt van már egy ideje (becslések szerint 13,7 milliárd éve), és az ember is nézelődik benne már néhány ezer év óta, mégis rengeteg olyan rejtély vesz körül minket még mindig, amelyek megdöbbentik és megállásra késztetik a legnagyobb szakembereket is. Sötét energia, különleges sugárzás, feltekeredő tér… íme, a nyolc legkitartóbb csillagászati rejtély!
8. A sötét energia
Az Abell 1689 galaxishalmaz, amely arról nevezetes, hogy a sötét energia univerzumformáló erejét általa sikerül kimutatni
Már egy ideje megfigyelték, hogy az univerzum egyre gyorsuló ütemben tágul, miközben a látható dolgok (anyagtermészetű mindenféle, csillagok, fekete lyukak, stb.) abszolút nem indokolják ezt. Ezért tulajdonképpen még csak feltételezik a sötét energia létét, amely nem lép interakcióba a “normális” anyaggal, de egyre gyorsulva húzza szét az univerzumot – amelynek, számítások alapján, kb. a 73%-át ő alkotja…
7. A sötét anyag
A galaxisunk körüli kék fény jelképezi a sötét anyag eloszlását
Ez a dolog a sötét energia kistestvére. Szintén érzékelhetetlen (még) számunkra, így egyáltalán a létét is csak a környezetre gyakorolt gravitációs hatása alapján számítják ki (többek közt a sötét anyag számlájára írják a galaxisok egyben tartását is, szóval nem egy nagy marék semmiről van szó). Hivatalosan kb. az univerzum 23%-át alkotja, és rendelkezik tömeggel is – így arról is aktívan folyik a vita, hogy vajon mennyire hideg, vagy meleg. (Azt meg, hogy ennek mi hatása van jelen pillanatban az emberi életre, felmérni is nehéz.)
6. Hol vannak a hiányzó barionok?
Aki az előző adatokat összeadta, az most okos, mert látja, hogy az univerzum kb. 95%-át a sötét anyag és a sötét energia teszi ki, a “normális” anyag mindössze az 5%-át. És hát az az igazság, hogy ha mindent összeadunk, azt látjuk, hogy ennek az anyagnak a felét sehol se találják. De hol lehet? Nyilván nem a cica vitte el, de akkor hol van?
Ezt a hiányzó anyagot barionikus anyagnak nevezik, és az univerzum legnépszerűbb két molekulájából kellene fennállnia, protonokból és elektronokból. De egyszerűen eddig sehol sem sikerült megtalálni és katalogizálni. Sokan azt sejtik, hogy a meleg-forró galaxisközi anyagban van, mások egyéb helyre teszik, míg vannak, akik, ha szóba kerül, azonnal nekiállnak vodkázni (talán, mert feleslegesnek vélik a vitát, talán mert úgy vélik, hogy ittasan majd csak megtalálják az elvesztett barionokat…)
5. Hogyan robbannak föl a csillagok?
Balra: lézeres lökéshullám képe. Jobbra: a magába zuhanó csillag szimulációs rajza
Amikor az igazán nagy csillagok kifogynak a fuzionálható üzemanyagból, gyakran elképesztő robbanást produkálva szupernóvává válnak. Ezek a robbanások akkorák tudnak lenni, hogy egész galaxisokat is elhomályosítanak, és ha közel történnek, a Hold fényességével is vetekedhetnek. Sok részletről sejtjük, hogy miként és miért történik – de maga a robbanás hogyanja még mindig rejtély. Ez a jelenség a legpusztítóbbak közé tartozik az univerzumban, így érthető, ha a tudósok egy kicsit jobban szeretnék érteni a folyamatot, az okokat – és az előjeleket.
4. Mi ionizálta újra a világegyetemet?
Galaxisok a hidrogénködben, egy milliárd évvel a Nagy Bumm után.
A széles körben elfogadott Nagy Bumm-modell szerint a kozmosz egyetlen szupersűrű, elképzelhetetlenül magas energiájú, forró pontban egyesült, mielőtt 13,7 milliárd évvel ezelőtt kiterjedt volna. Aztán a korai univerzum egy arcátlanul gyors, dinamikus kis valamivé vált, és nagyjából 13 milliárd évvel ezelőtt keresztülment az ún. reionizációs koron. Ekkor az univerzumot borító sűrű hidrogén-köd elkezdett áttetszővé válni, és először kezdte átengedni az ultraviola fényt. De hogy mi és hogyan okozhatta ezt az újraionizálást… erre semmi magyarázat nincs.
3. Mi a legmagasabb energiájú kozmikus sugarak forrása?
A kozmikus sugarak olyan magas energiájú részecskék, amik a külső űrből érkeznek a mi Naprendszerünkbe, de ezeknek az agyontöltött szubatomi részecskéknek a tulajdonképpeni forrása rejtély volt.
A legerősebb energiájú kozmikus sugarak hihetetlenül erősek, 100 milliószor annyi energiával rendelkeznek, mint amik az emberi részecskeütköztetőkben előfordulnak! Hogy helyileg honnan jönnek ezek, és hogy miféle folyamat vagy objektum képes őket kitermelni… azt a mai napig nem tudják.
2. A mi Naprendszerünk – egy nagy, bizarr katyvasz
Nem egyszerű megmagyarázni, hogy hogyan jött létre a mi Naprendszerünk… Van benne napközeli szilárd, távoli szilárd, közelebbi gáz, távolabbi gáz… annyira sokféle, hogy már az is zavarba ejtő. Mintha egy számítógépes játék tech-demoját látnánk: nézd, ez a játék ilyet, ilyet, és ilyet is tud! Emiatt rendkívül érdekes tanulmányozni saját Naprendszerünket is, hiszen ha ezt a bonyolult rendszert megértjük és eredetét felgöngyölítjük, akkor más, egyszerűbb csillagrendszerek már semmi erőbefektetést nem követelnek majd. Viszont, ha hasonlóan bonyolult mintákat találunk majd a világ más szegleteiben is, el lehet kezdeni gondolkodni, mi és hogyan is történik itt?
1. A Napkorona NAGYON forró!
A Nap koronája tulajdonképpen nem más, mint az ultra-forró külső atmoszférája, ahol a hőmérséklet könnyedén hat millió Celsius fok fölé szalad (néhány tojás sebesen kisülne. Néhány bolygónyi tojás…). A napfizikusok máig nem értik, hogyan hevíti a Nap ilyen őrült magas hőmérsékletre a koronáját, de úgy vélik, a mágneses mezővel lehet kapcsolatban. Ami egy sejtés – reméljük, a hamarosan induló, napközelbe tartó szonda segít majd olyan hasznos részletekkel, amelyek segítenek a korona brutális hőmérsékletének okára fényt deríteni.
… és a listát persze bőven lehetne még folytatni a “színváltós” pulzárral, ami időnként rádióhullámokat, máskor látható fényt okád magából, a Hawking-sugárzással (aminek létét Stephen Hawking megjósolta ugyan, de ennek ellenére nincs korrekt magyarázat a létére)… de ez a nyolc rejtély már annyi ideje van velünk megoldatlanul, hogy már önmagukban kiáltanak a megoldásért.
space.com nyomán
