A Hangyával nem könnyű azonosulni

Az biztos, hogy az idei blockbuster nem a Hangya lesz, de nem is ezt vártuk tőle. A Marvel legfrissebb szuperhős mozija hozza a kötelezőt, kellemes, nyári kikapcsolódást nyújtva bárki számára.

Bátor döntés volt a Marveltől, hogy önálló filmet készített a Hangyából, tekintettel arra, hogy nem tartozik a népszerű és széles körben ismert szuperhősök közé. Bár az eredeti képregényben Hank Pym, az első Hangya a Bosszúállók alapító tagja, a popkultúrában már a kezdetektől Vasember lett a kedvenc. Persze tudják azt a Marvelnél, hogy a viszonylagos ismeretlenség nem mérvadó, az USA-n kívül ugyanis sem Amerika Kapitány, sem Thor nem fért rá korábban a szuperhősök képzeletbeli népszerűségi dobogójára, a megfelelő receptet használva egy ismeretlen hőst is el lehet adni.

Van azonban még valami, amitől kockázatos egy önálló Hangya történet, ami bizony érződik a filmen is. Ez pedig nem más, mint az, hogy Hangya karaktere és szuperképességei nem engedik közel a karakterhez a nézőt. Mert hát valljuk be őszintén, senki nem arról álmodott gyerekkorában, hogy összezsugorodik és hangyákat irányít. Repülés, láthatatlanság, szuper kütyük, páncél, pajzs, menő fegyverek. Ezekről ábrándozik minden gyerkőc, a zsugorodásból eredő nagyobb tömeg, nagyobb erő és a hangyák irányítása már erős magyarázatra szorul.

Szerencsés választás azonban, hogy a készítők a második Hangya megszületését mesélik el. Ez a hős Scott Lang, egy fiatal villamosmérnök, aki mellesleg jó képességű és tehetséges tolvaj. És éppen ezeket a tulajdonságokat keresi utódjában Hank Pym, az első Hangya, Tony Stark (Vasember) apjának kortársa. Pym mindenki elől elrejtette képleteit és találmányát, a Hangya-ruhát, de rosszul választott tanítványa – minden idők leginkább semmitmondó Marvel-főgonosza – rájön a titkára. Pym célja pedig, hogy titka továbbra is titok maradjon. A Hangyának így be kell törnie a laborba, ahol az övéhez hasonló ruhát és terveket őrzik, és el kell lopnia azokat. A zsugorodó szuperhős kalandja tehát kisebb léptéket követ a Föld idegen inváziótól való megmentésénél, ami akár jól is állhat neki: legalább nem egy sokadik sablonos Marvel-mozit kapunk.

A főszereplőt alakító Paul Rudd jól hozza a sokszor poénkodó szuperhős szerepet, Michael Douglas pedig remekül játssza az idősödő, megfontolt tudóst. A főszereplő tolvaj barátai viszont vékony határmezsgyén mozognak, nem sokkal humorosabbak, mint inkább nagyrészt idegesítőek.

Jó pont a készítőknek a szubatomi világgal való kacérkodás, az ízelítő az első Hangya (és Darázs) egy kalandjából, az utalgatások a Bosszúállókra, az odaszólogatás Vasembernek és a Sólyommal vívott nem túl komoly, de szórakoztató küzdelem. Rossz pont viszont, hogy az első fél óra nem túl mozgalmas, sőt, egyenesen altat, és a film egészét is tekintve az indokoltnál több az érzelgősség.

Összességét tekintve, az foglalja a legjobban össze a filmet, ahogy Pym kezelte utódját egy alkalommal, és úgy szólt oda neki, hogy „nagy egy kamu vagy”. „Még szép! – hangzott a kijelentésre a megerősítő válasz…