A konyhafőnök (azaz a Szerkesztő) ajánlja
Mielőtt figyelmünket a legújabb, novemberi Galaktika felé fordítanánk, amely ma jelent meg, térjünk még vissza egy pillanatra az októberi, 271-es számhoz egy fontos, ám szomorú hír kapcsán konyhafőnökünk, Németh Attila írásával!
“Mindig nagy öröm számomra, ha egy visszavonult klasszikust sikerül újra megszólaltatni. Bogáti Péterrel ezt kétszer is sikerült megtennem, először az ezredfordulón Az idő hídján című antológiában, és most, a Galaktika 271. számában ismét. A szerzőre, gondolom, sokan emlékeznek még a 60-70-es években megjelent olyan ifjúsági regényei miatt, mint a Halló, itt Mátyás király vagy A linkostowni csapda. Híres, több nyelvre lefordított felnőtt SF-je Az utolsó ember volt 1982-ben. (Megjegyzem, az utóbbi két cím elektronikus formában most is kapható a galaktikabolt.hu-n.) Na szóval, az új Galaktika-számban közölt friss novella egy igen csavaros időutazós történet, ami egy bibliai legenda új magyarázatával szolgál. Mi ebben az új, kérdezhetnék. Hiszen az SF történetében számtalanszor nyúltak már a Bibliához, az Ó- és Újszövetséghez egyaránt. Ami Bogáti Péter „Időzavar”-ját emlékezetessé teszi, az gördülékeny, olvasmányos stílusa (és a történet azért meglepetéseket is tartogat).
Tragikus lábjegyzetként hozzá kell fűznöm az előbbiekhez, hogy amikor a lap összeállításakor fölhívtam Bogáti Pétert, nagyon örült a megjelenésnek, és még jobban annak, hogy hamarosan kézbe veheti az új Galaktika-számot. Próbáltunk időpontot egyeztetni, de az ő egészségi állapota és az én bokros teendőim miatt csak nem jött össze a találkozó. Aztán hirtelen megkaptam az e-mailt a halálhírével. Szégyellem magam, amiért nem jutottam el hozzá, ugyanakkor talán jobb, hogy életerős, vidám emberként őrizhetem őt az emlékezetemben. Egyike volt azoknak az íróknak, akiknek a könyvein felnőttem, és örökké hálás leszek neki, amiért megszerettette velem az olvasást.”
Németh Attila
a Galaktika irodalmi szerkesztője
A tavaly októberi Galaktika fénypontja volt számomra Bogáti Péter novellája. A mai napon a neten böngészve belefutottam a Bogáti Péterről szóló wikipédiás cikkbe, és döbbenten láttam, az író 2012 októbere óta nincs közöttünk. Először azt hittem, tévedés, de némi kutakodás után több nekrológ is előkerült. A hír így több mint féléves késéssel is fejbe vágott. Az nem lepett meg, hogy az elbulvárosodott híroldalak nem foglalkoztak ezzel a szomorú történéssel, de az bánt, hogy a Galaktikában sem olvashattam nekrológot.