Könnyed kikapcsolódás – A Leymann-transzfer

Dave Howardot, azaz Mészáros Lászlót a magyar sci-fi rajongók már korábbról is ismerhetik. Nevével először a Mysterious Universe-ön keresztül lehetett találkozni. Először két novellával (Öld meg York Ketchikant!, Átokverte nap) gazdagította Harrison Fawcett és Anthony Sheenard világát, 2010-ben pedig első regényével, A Démoncsászár fejvadászaival. Az MU mellett saját önálló ötleteit is ápolta, egy hosszabb írói tervezés és munka eredménye lett az idén megjelent története, A Leymann-transzfer.

A nap, amikor megismerjük Leymann Zénót egyszerre a legjobb és a legrosszabb a számára. A Budapesten élő fiatal tudós éppen korszakalkotó találmányán dolgozik – egy a Föld energiavonalainak elvén működő teleporton -, amikor addigi élete teljesen felfordul. Eddig nem látott előrehaladást sikerül elérni a projektén, azonban egy véletlen baleset következtében eltünteti főnökét. A további következményektől tartva Zénó a bűn útjára lép, hogy minél kisebb feltűnés nélkül terelje el magáról a gyanút, miközben igyekszik befejezni találmányát. A történet előrébb haladtával családi tragédia és globális problémák is a nyakába szakadnak, kérdés, képes-e mindezzel megbirkózni.

Dave Howard könyve puszta szórakoztatásnál, kellemes kikapcsolódásnál nem akar több lenni. Zénó találmányával az olvasó is bejárhatja a Földet, de még az űrbe is kimerészkedhet – persze a megfelelő felszerelésben. Azonban érdemes végignézni a főhős fejlődését is, mert az akciófilmbe illő események mellett ez talán a könyv legerősebb része. Nem feltétlen lehet pozitív figurának nevezni Zénót, sőt, erkölcsileg bírálható (pl. bankot rabol céljai elérésének érdekében, gondatlanságból eltünteti a főnökét). Habár nem minden tettéért, de ilyen-olyan formákban (atyai bírálat, baráti jótanács) szembesül azzal, mit tett, és ezzel önmagával is. A dilemma, amivel cselekedetein keresztül néz szembe (a világ vagy haldokló édesanyja mellett legyen) persze nem egyszerű, maga az író sem foglal állást egyik mellett a másik kárára.

A magánéleti és a globális problémák szemben állása mellett más komolyabb témák is fel-felbukkannak Dave Howard regényében. Zénó és apja közötti konfliktuson keresztül nem egy klasszikus freudi apa-fia komplexust kapunk, hanem egy hozzánk, de főleg a fiatalabb olvasókhoz közelebb álló régi és új értékek ütközését. Továbbá bepillantást nyerünk egy egyre több embert érintő betegség, a rák egyénre és hozzátartozókra való kihatásába. Mellesleg ezeknek a fényében is érdemes végiggondolni Zénó alakját. A történet során a teleporton való dolgozás, később pedig a világmegmentése inkább az apa elutasítása és az anya betegsége elől való meneküléssé válik a fiú számára – mégha konkrétan nem is ismeri el magának. Ha így nézzük Zénó fejlődését, az apjával való veszekedés és Charlie hegyibeszéde katalizátorként hat, és később, amikor meglátogatja édesanyját a kórházban lesz a történet csúcspontja, nempedig a későbbi világmegváltás. Utóbbit inkább az akciórésznek – ha szeretnénk egy akció és karakterközpontú egységre bontani a könyvet – a tetőfoka.

A komolyabb témákat és részeket az író főhőse narrációjával oldja. Zénó sajátos humorral rendelkezik, még a legrázósabb helyzetekben is képes egy-egy poént megengedni és elviselhetőbbé tenni saját helyzetét. Ha pedig épp nem humorizál, akkor magyaráz. Korábbi interjúnkban Dave Howard „fantasztikus hiperhablatynak” nevezte regényét, de a földmágnesesterét bemutató részek, vagy Zénó minden részletre kiterjedő gondolatmenete hard sci-fi olvasmányainkat idézi. Ezek a tudományos részek mindenképp érdekesebbé teszik a történetet, továbbá azt a benyomást nyújtja, hogy a szerző alaposan utánajárt az általa választott témának és képes azt érthetően átadni.

A Leymann-transzfert tehát főleg azoknak ajánljuk, akik szeretnek egy könnyebb, akciódús történettel kikapcsolni, viszont a tudományos magyarázatok is leköti a figyelmüket. Mindezt és egy érdekes karakterfejlődést kapunk Dave Howard legújabb könyvében.