A madarak is megroggyantak a dínók kihalásakor

by Galaktika · 2011-09-20

Virágzó csoportot alkottak a madarak egészen a kréta-paleogén határon bekövetkező tömeges kihalásig, derült ki egy új tanulmányból. Az eddig ismert leggazdagabb, 17 fajból álló késő kréta madárfaunát Észak-Amerikából írták le.

A kréta időszak igen fontos volt a madarak evolúciója szempontjából. Látványos felvirágzás következett be az időszak elején, majd egy alapvető átalakulás tapasztalható a faunák összetételében a kréta-paleogén határon. Az ősi madárcsoportok nem élték túl a kréta időszak végét, és a legtöbb modern madárrend első azonosítható tagjai a paleocén és az eocén korszakokból ismertek. Azonban a kréta végi tömeges kihalás szerepe a madarak evolúciójában máig is vitatott kérdés, elsősorban a rendelkezésre álló nagyon kevés késő kréta kori fosszília miatt. Ezért az sem volt eddig egyértelmű, hogy az ősi madarak fokozatosan haltak ki a kréta időszak alatt, vagy pedig változatosak maradtak egészen a kréta végéig, és csak az aszteroidabecsapódás okozta a végzetüket.

Már kapható a Bookeren, legújabb könyvünk

AZ ÉHSÉG

Rendeld meg kedvezményes áron IDE KATTINTVA!

Az Éhség ( a könyv trailerét nézd meg ) a modern vámpírtörténetek egyik legelső és legkiválóbb darabja, amely újraértelmezte a vámpír és a vámpírtörténet fogalmát egyaránt.A történet egy döbbenetesen gyönyörű nőről szól, Miriamról, aki több ezer éve őrzi szépségét – ugyanis halhatatlan, emberek vérével táplálkozik. Fajtája azonban kihalófélben van, és végletes, megsemmisítő magányát nem tudja enyhíteni, minden szeretett halandó kihal mellőle. Azonban most, hogy hőn szeretett férje, akinek életét kétszáz évre sikerült elhúznia, haldoklik, Miriam úgy dönt: a modern emberi tudományt hívja segítségül, hogy ő, a halhatatlan, legyőzhesse a halált…

A regény amerikai megjelenésekor olyan zajos sikert aratott, hogy hamar kultikus mozifilm készült belőle David Bowie, Catherine Deneuve és Susan Sarandon főszereplésével, amely mind képi világában, mind mondanivalójában szintén stílust teremtett.(címe Éhség/The Hunger).

A kréta-paleogén tömeges kihalás globális és nagyon gyors volt. A leginkább elfogadott nézetek szerint egy extraterresztrikus (világűrből
jövő) becsapódással magyarázható, amelynek következtében a szárazföldi ökoszisztémák összeomlottak. A dinoszauruszok és a pteroszauruszok teljesen eltűntek, de emellett számos emlős, hüllő, rovar és növény is áldozatul esett.

A PNAS legújabb számában nagyon változatos madárfaunát ismertetnek Észak-Amerika nyugati részéről, a kréta időszak legvégén lerakódott kőzetekből. A maradványok három formációból származnak (Hell Creek-formáció, Lance-formáció, Frenchman-formáció), és a fosszíliák túlnyomó többsége a kréta végi kihalás előtti 300 ezer évben leülepedett rétegekből került elő. Mivel többnyire csak izolált csontok álltak rendelkezésre, a kutatók a leggyakrabban előforduló lapockacsontok hollócsőrnyúlványát (coracoid) vizsgálták. Ezáltal elkerülték, hogy ugyanannak a fajnak a különböző helyeken előkerült különböző csontjait eltérő fajokhoz sorolják, és így tévesen növeljék az előforduló fajok számát. A hollócsőrnyúlványok minimális variációt mutatnak egy fajon belül, így az eltérő típusok egyértelműen különböző fajokat jelölnek.

Vissza a múltba!

Úgy gondoltuk ideje visszatekinteni a tavalyi évre és felajánlani megvételre a Galaktika magazin 2010-es évadát. Ha élni akarsz a lehetőséggel vásárold meg a teljes évadot (1-12 szám) csak 3990 forintért! Itt megveheted!

Az amerikai és kanadai kutatók összesen 17 fajt azonosítottak, melyek közül 7 faj (41 százalék) az ősi madarakat képviseli (Enantiornithes, Ichthyornithes, Hesperornithes, Palintropiformes). Ezen csoportok egyike sem ismert a paleogénből, vagyis a kréta végi kihalás mindannyiuk számára végzetesnek bizonyult. Az ősi madarak négy különböző evolúciós ágának jelenléte a tömeges kihalás előtti utolsó 300 ezer évben erős bizonyíték amellett, hogy az ősi csoportok nem fokozatosan tűntek el, hanem tömeges kihalásuk időben egybeesik az aszteroidabecsapódással (Chicxulub-kráter, Yucatán-félsziget).

A leírt madarak többsége ugyanakkor a fejlett madárfarkú-madarak (Ornithurae) közé tartozik, ami azt mutatja, hogy a modern madarak legfontosabb radiációs periódusa még a kréta időszak vége előtt lezajlott. A vizsgált fajok egyike sem sorolható azonban a ma élő madarak (Neornithes) közé. A leírt fajok mérettartománya nagyon változatos, a körülbelül 200 grammos kisebb madarak mellett néhány kifejezetten nagy alak is előfordul, amelyek a mezozoikum legnagyobb ismert madarai közé tartoznak (például az Avisaurus archibaldi testtömege elérhette az 5 kilogrammot). A ma élő legkisebb (10-20 grammos) és legnagyobb (10 kg-os) alakoknak megfelelő méretek látszólag hiányoztak az észak-amerikai késő kréta faunából.