A megátkozott viktoriánus comic-con

Worldcon, Comicon, a Steampunk világkiállítás… napjaink sci-fi rajongói rengeteg olyan rendezvény közül válogathatnak, ahol találkozhatnak egymással, és együtt élvezhetik kedvenc műfajuk csodáit. Az első sci-fi történet ihlette beöltözős, ajándék árus és szórakoztató rendezvény nagy valószínűséggel az 1891-es „Az eljövendő faj bazárja” volt…Dr. Herbert Tibbitts, London West-End Kórházának, amely az idegrendszerei megbetegedésekkel foglalkozott, és a Masszázs és Elektrosokk-terápia Iskolájának alapítója, különleges módon szeretett volna kórházának adományt gyűjteni. Az 1880-as években 6 alaposan kidolgozott témájú rendezvényt hirdetett meg, ahova gazdag és rangos önkénteseket hívott meg szervezőnek, árusnak és vendégnek. 1890-es „Jég karnivál”-ja hatalmas sikert aratott. Összesen 4000 font gyűlt össze a kórház részére és mindenki azon tűnődött vajon, hogyan fogja Dr. Tibbitts megugrani a magasra tett lécet 1891-ben?

Az 1891-es év rendezvényének témájaként egy híres sci-fi regényt választott. A művet először 1871-ben adták ki, amelyet Edward Bulwer-Lytton írt, a címe pedig Vril: Az eljövendő faj hatalma (Vril: The Power of The Coming Race) volt. A történetben egy amerikai kalandor találkozik egy szárnyas, föld alatt élő szuperfajjal a Vril-yaval. A faj „Vril képessége” nagyon hasonlított az elektromosság erejéhez, amelyet különleges, mechanikus „pálcákkal” irányítottak és tulajdonképpen mindenféle célra fel tudtak használni, legyen szó, teremtésről vagy pusztításról. Mindössze kettő vagy három Vril-ya gyermek képes felemelni bármelyik földi várost, figyelmeztet minket a mesélő.

Edward Bulwer-Lytton – Vril: Az eljövendő faj hatalma (1871)

Az 1890-es évekre a vrillek titokzatossága és hatalma teljesen átjárta a nyugati tömegkultúrát. Néhány okkultista azt állította, hogy Bulwer-Lytton „titkos” mesterekről és ezoterikus energiákról szóló fantázia szüleményét egy valós, de eltitkolt történet ihlette. Ezt a népszerűségi hullámot meglovagolva, Dr. Tibbitts és társai elkezdték megtervezni eddigi legkreatívabb jótékonysági estjüket. Az Eljövendő faj bazárját március 5-7 között, a fényűző Royal Albert Hall falain belül, Kensingtonban tartották meg. A díszleteket a Vril-yák barlangvárosának mintájára készítették el.

A vril kifejezést Edward Bulwer-Lytton találta ki, 1871-es fantasztikus regényében. A történetben, egy utazó özönvíz előtti civilizációra bukkan a föld alatt. Az angyalokhoz hasonló lények (Vril-ya) utópikus civilizációját az ún. vril-energia működteti. A könyvet követően a vril kifejezést többször használták (esetenként német) titkos társaságokkal kapocslatban.

Bulwer-Lytton a Vril-yák építészetét az ősi egyiptomi, sumér és indiai építészethez hasonlította, továbbá pár szót és szószerkezetet is elárult a Vril-ya nyelvből, amelyben a „gloon” várost, a „koom posh” kétszínűséget, az „ana” pedig férfit jelent. Dr. Tibbitts a bazár korai hirdetéseiben soha nem tapasztalt látványosságot ígért, amelyek nagy része meg is valósult. Az önkéntes nők például tarka ruhákba öltözve Vril-ya „gy-ei”-ek, azaz nők szerepét játszották. Továbbá a vendégeket fából készült és gipsszel díszített, kifejezetten keleti hangulatot árasztó „oons”-ok, azaz bódék várták. Akik szívesen részt vettek volna a beöltözős szerepjátékban, azoknak sürgősen el kellett látogatniuk a John Simmons és fiai céghez, a királynő történelmiruha-készítőjéhez, hogy kiválaszthassák a nekik tetsző Eljövendő faj kosztümjeiket.

A szárnyas Vril-yák szerepébe bújt manökenek oda-vissza repkedtek a tömeg feje felett, miközben ők koncerteket hallgattak, vril témájú varázs előadásokat néztek vagy épp lakomán vettek részt. A legizgalmasabb pillanat azonban mégis az volt, legalábbis London kései viktoriánus társadalmának szempontjából, amikor is battenbergi Beatrix hercegnő megjelent a bazár első napján.

Ezen a képen látható az egyetlen ismert illusztráció, amely az Eljövendő faj bazárjáról készült. Érdemes megfigyelni a szárnyas Vril-ya manökent, aki a tömeg felett repked.

A nagyszabású megnyitó (amely csütörtökre esett) hatalmas sikert aratott. A látogatókat teljesen lenyűgözte a Kleopátra tűje obeliszk mására épített nagyméretű Vril-yák Oszlopa, amelyet virágokkal és pálmalevelekkel díszítettek. A vendégek különféle árucikkek közül válogathattak, illetve próbára tehették szerencséjüket a számos oonnál, amelyeket az Oszlop körül rendeztek el. Ezek közül voltak ahol zenével kedveskedtek a részvevőknek, máshol pedig kézműves tárgyakat, festményeket vagy éppen parfümöket árultak. Man-zi Onnjánál babák és szatén párnák hatalmas választéka várta a résztvevőket, míg Iva Aur-au Onnjánál szoknyákat árultak.

Az egyik sátorszerű oonban jövendőmondók várták a nézelődőket, de előre felhívták vendégeik figyelmét a „poonariára”, vagyis arra, hogy, amit jósolnak nem feltétlenül igaz. Egy másik sátor névtábláján pedig a következő rejtélyes cím állt: Krek folyó fosztogatása, mint utóbb kiderült itt egy kis tavacskában horgászhattak az emberek. Volt azonban olyan oon is, ahol frissítő Bovril levest árultak, amely tulajdonképpen, a sós marhapörkölt szaftjához hasonlító kivonat volt, forró vízzel elkeverve. Az étel nevével a vril energiák előtt tisztelegtek.

Azokat a vendégeket, akik nem ismerték Bulwer-Lytton fantázia világát elég alaposan, egy nyomtatott ismertetőfüzet segítette a különféle elnevezések megértésében, amelyben számos Vril-ya szó le volt írva fordításukkal együtt.

Beatrix hercegnő személyében sikerült prominens vendéget is megnyerni a rendezvény számára

A nap fénypontja Dr. Tibbitts rövid beszéde után következett, mikor is Beatrix hercegnő ünnepélyesen elfogadta az adományokkal teli pénztárcákat a szervező bizottságtól. Egy kislány is átadta a saját adományát, viszont annyira meg volt illetődve a hercegnő jelenlététől, hogy szinte azonnal vissza is szaladt a tömegbe.

A második és harmadik napról szóló újságcikkek azonban „poopráról”, azaz csalódásról adtak tanúbizonyságot, mivel elégedetlenek voltak Dr. Tibbitts kissé túlzó science fiction rendezvényének megvalósításával. A divatkritikusok véleménye nagyon megosztott volt, néhányukat teljesen lenyűgözték a Japán, Erzsébet kori angol és indiai stílust gúnyoló jelmezek sokszínűsége, amelyeket a szervezők és más rendezvényen dolgozók viseltek. A fiatal hölgy, aki Zee hercegnő szerepét játszotta, vagyis az Eljövendő faj egyik főszereplőjét, olyan egyedülállóan kreatív jelmezt viselt, amely általános csodálatot váltott ki mindenkiből: szárnyai fekete szaténból készültek, fejére pedig ezüstszínű virágokkal ékesített, világítós tiarát helyezett. Más kritikusak azonban úgy nyilatkoztak, hogy minden Vri-ya gy-eitől hasonló kreativitást és a regényhez hiteles öltözetet vártak volna el. Lehet az volt a gond, hogy a John Simmons és fiai által tervezett jelmezek túl bizarra, vagy a többség számára éppenséggel túl drágára sikerültek.

Ezeken a napokon már a korábban lenyűgöző, gumiból készült Vril-ya manökenek sem repültek át váratlan időpontokban az álmélkodó tömeg feje felett, helyette elhasznált marionett bábukként lógtak a raktárban. Népszerűtlenségüket, valószínűleg a folyamatos mozdulatlanságukkal váltották ki a vendégekből. Továbbá néhány festett, kartonból készült dekoráció is elég megviselt állapotba került a második napra.

A Leeds Times egyik kritikusa meglehetősen negatív véleménnyel volt a rendezvényről, szerinte a kórháznak gyűjteni jó ötlet volt, azonban a bazár maga „szánalomra méltó, művészi szempontból minősíthetetlen, bugyuta… az adományozás nevében szervezett vulgáris szórakozás”. Mások pedig a bizottságban ülő nőkről alkottak éles kritikát mondván „bambán bámultak ki a fejükből” és „talpnyalókként figyelték a királyi vendégek kéréseit”, továbbá azt is megjegyezték, hogy Beatrix hercegnő távozásával együtt a tömeg is elkezdett ritkulni.

Ezek után az Eljövendő faj bazárját teljesen váratlanul meghosszabbították még két nappal „a tömeg kívánságára”. A szervezők elképesztő bejelentéseket tettek a további programokat illetően. Hétfő délutánra azonban egyértelműen észre lehetett venni, hogy a rendezvény nagyon komoly bajban van. Egy kritikus szimplán ezt nyilatkozta „Ez a faj biztosan nem fog eljönni, ha mégis akkor biztosan nagyon kevesen jönnek majd, nagyon kevés pénzzel a zsebeikben, amelyekbe bele sem akarnak majd nyúlni”. Kedd estére az oonokat lebontották, Krek horgásztava kiapadt és a Vril-yák rejtélyes kristálygömbjét is csendben elpakolták.

Sajnálatos módon az Eljövendő faj bazárja kudarcot vallott. Ennek oka az lehetett, hogy nem harangozták be elég korán. Például, ha a reklámokkal teli tavaszi naptárban hirdették volna, biztosan többen mentek volna el. Az is lehet viszont, hogy a bazár túl csöpögős és érzelgős volt London kései viktoriánus felső osztályának. Akárhogy is történt, a szervezők nagyon csúnyán beégtek a rendezvénnyel.

A vril kifejezés továbbél titkos társaságok nevében, az irodalomban és a filmművészetben is

Mindezek tetejébe Dr. Tibbitts teljesen tönkrement anyagilag, mivel annyira bízott a bazár sikerében, hogy nagyrészt saját zsebből finanszírozta az egészet. Az ellene folytatott csődeljárás során kiderült, hogy az adományoknak szánt pénztárcákat, amelyeket Beatrix vett át, „feltöltötték” egy kis „extra” pénzzel, amelyet az árusoktól kértek kölcsön, és amelyet szerencsére vissza is adtak nekik a rendezvény végén. Ez az apró „csalás” azonban kisebb botrányhoz vezetett: bár senkit sem károsítottak meg pénzügyileg (a csekély mértékű 21 fontos összeget még így is a kórháznak adták), mindenki úgy érezte, hogy a tárcákban lévő pénzhez a bizottságban ülő nők is hozzájárultak. Amikor a bíróságon kérdőre vonták Dr. Tibbitts-et szerényen úgy válaszolt, hogy véleménye szerint az adott körülmények között ez volt a leghelyesebb cselekedet.

Így ért véget hát az Eljövendő faj bazárja 1891-ben. Reménykedjünk, hogy napjaink szervezői tanulnak a történelemből, különben rájuk is hasonló sors vár…

Bálint Roland
forrás: http://observationdeck.io9.com/was-this-1891-festival-the-first-sf-themed-event-1559130034