A sci-fi ajándéka
Ma 10 éves az újraindult Galaktika! Ebből az alkalomból szeretnénk a sci-fi és fantasy (valóban) határtalan univerzumából származó idézetekkel megköszönni az olvasók hűségét.
– Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: „Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén.” Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak nem tart eléd valaki tükröt? (Én, a robot)
– Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki. (Kavics az égben)
– A science fiction történetek elcsépeltnek tűnhetnek a szemellenzős kritikusok és filozófusok számára, de a science fiction magja – a lényege – alapvető fontosságú lehet a megváltásunkban, ha menthetőek vagyunk.
– Van nagyobb bűn a könyvek elégetésénél: ha nem olvassuk azokat.
– A science fiction a világ történetének legfontosabb irodalma, mert történelmünk is az ötletekről szól, és arról, hogyan teremtette meg civilizációnk önmagát. A science fiction központja mindannak, amit valaha tettünk, és azok, akik gúnyolják a science fiction írókat, nem tudják, hogy miről beszélnek.
– A legalapvetőbb szülői ösztön a gyermekeink táplálására és megóvására irányul. Egy gyermeket gyászolni a végső tehetetlenség beismerése. Nem tudod megvédeni azt, ami alászáll a földbe. Nem takargathatsz be egy sírhelyet. (Kronolitok)
– Jó elfoglaltnak lenni […], mert amikor az ember elfoglalt, megrohanja a számtalan, de feldolgozható napi probléma, amelyek kiszorítják a fájdalmat, és elfojtják a bűntudatot. (Pörgés)
– Az ember űrutazásra tervezett műalkotás. Pont annyira van arra tervezve, hogy jelenlegi biológiai állapotában maradjon, mint egy ebihal arra, hogy ebihal maradjon.
– A science fiction manapság kívül esik az irodalom fősodrán. Mégis, a sikeres, ún. ‘mainstream’ szerzők előszeretettel fosztogatják a SF-t, miközben tagadják, hogy valaha írtak volna ilyet.
– A történelem fürdőkádjában bajosabb kézben tartani az igazságot, mint a szappant, s még annál is sokkalta nehezebb megtalálni. (Bűbájos bajok)
– Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz? (Ugrás az ismeretlenbe)
– Ne becsüld le a nőt. Ne idegesítsd, ne bosszantsd, ne dühítsd, mert minden, ami épp a kezében van, legyen az kés, edény vagy kavics, halálos fegyverré válhat. (Polaris)
– Nehéz a kő és súlyos a homok, de mindkettőnél nehezebb az ostobák haragja. (A Dűne)
– Amikor a vallás és a politika egy szekéren utazik, a kocsisok azt hiszik, semmi sem állhatja az útjukat. Hanyatt-homlok száguldanak előre, egyre gyorsabban. Akadályra már nem is gondolnak, és elfeledkeznek róla, hogy aki vakon száguld, az a szakadékot csak akkor veszi észre, amikor már késő. (A Dűne)
– Tudománya kellene, hogy legyen az elkeseredésnek. Az embereknek szükségük van a nehéz időkre, az elnyomásra, hogy pszichikailag megizmosodjanak. (A Dűne)
– Én már megtanultam, hogy csak az el nem ért célok maradnak meg nekünk. Egyedül azok nem válnak ócska selejtté. (A változatlanság hullámhossza)
– Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ. (A hobbit)
– Ilyen ára van a becsületnek. Ha nincs mitől félni, a gyávák is lehetnek ugyanolyan bátrak, mint bárki más. Mindannyian teljesítjük a kötelességünket, ha nincs ára. Milyen egyszerűnek tűnik akkor a becsület ösvényeit járni! Előbb-utóbb azonban minden ember életében elérkezik a nap, amikor nem lesz olyan egyszerű, a nap, amikor választania kell. (Trónok harca)
– Az emberek gyakran azt állítják, hogy az igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze, ha felszolgálják. (Királyok csatája)
– Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis milyen különböző dolgokat látunk. (Kardok Vihara)
– A szavak olyanok, akár a nyilak. Ha egyszer elrepülnek, többé nem hívhatod vissza őket. (Varjak lakomája)
– Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet. (Sárkányok tánca)
– Vannak ilyen nők; azok, akiket a legjobban szeretünk, akiknél esélyünk sincs, mert az már abban a pillanatban elillan, ahogy rázárjuk a kezünket. (Kamera által homályosan)
– A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje […], de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett. (Csillagpor)
– A tényleges boldogság mindig meglehetősen ocsmánynak tűnik, összehasonlítva a nyomorúságot túlkompenzáló előnyökkel. És persze a stabilitás közel sem olyan látványos, mint az instabilitás. És a megelégedettségnek nincs semmi olyan vonzereje, mint a balszerencse elleni kemény küzdelemnek; nincs benne a kísértéssel folytatott harc festőisége, sem a szenvedély és kétely végzetes győzelmével nem érhet fel. A boldogság sohasem nagyszerű. (Szép új világ)
– Sose legyen több holmid, mint amennyit futás közben magaddal tudsz cipelni.
– Tizenéves koromban a science fiction mindenféle furcsa adatokkal szembesített, de az általa nyújtott, leginkább felszabadító erejű gondolat az volt, hogy nem vagyok egyedül azzal a meggyőződésemmel, miszerint a világ egy szörnyűséges, őrült hely.
Neked, melyik a kedvenced?Ha nincs itt, kommenteld a cikk alá!
Gratulálok a sikeres munkához és még sokszor 10 évet kívánok (megszakítás nélkül
)!
Csatlakozva az előttem íróhoz, kívánok én is hasonló jókat és eredményes munkát!
Az én egyik kedvencem Philip K. Dick Kamera által homályosanjából; “Mit lát a kamera? Bele lát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belénk lát vajon? És tisztán, vagy homályosan?…”
Köszönjük szépen!