A sci-fi ajándéka
Ma 10 éves az újraindult Galaktika! Ebből az alkalomból szeretnénk a sci-fi és fantasy (valóban) határtalan univerzumából származó idézetekkel megköszönni az olvasók hűségét.
– Legtöbbször éppen a legkézenfekvőbb dolgokat nem vesszük észre. Azt tartja a mondás: „Szembeszökő, mint az orrod az arcod közepén.” Ám mennyit vagy képes látni az orrodból, hacsak nem tart eléd valaki tükröt? (Én, a robot)
– Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki. (Kavics az égben)
– A science fiction történetek elcsépeltnek tűnhetnek a szemellenzős kritikusok és filozófusok számára, de a science fiction magja – a lényege – alapvető fontosságú lehet a megváltásunkban, ha menthetőek vagyunk.
– Van nagyobb bűn a könyvek elégetésénél: ha nem olvassuk azokat.
– A science fiction a világ történetének legfontosabb irodalma, mert történelmünk is az ötletekről szól, és arról, hogyan teremtette meg civilizációnk önmagát. A science fiction központja mindannak, amit valaha tettünk, és azok, akik gúnyolják a science fiction írókat, nem tudják, hogy miről beszélnek.
– A legalapvetőbb szülői ösztön a gyermekeink táplálására és megóvására irányul. Egy gyermeket gyászolni a végső tehetetlenség beismerése. Nem tudod megvédeni azt, ami alászáll a földbe. Nem takargathatsz be egy sírhelyet. (Kronolitok)
– Jó elfoglaltnak lenni […], mert amikor az ember elfoglalt, megrohanja a számtalan, de feldolgozható napi probléma, amelyek kiszorítják a fájdalmat, és elfojtják a bűntudatot. (Pörgés)
– Az ember űrutazásra tervezett műalkotás. Pont annyira van arra tervezve, hogy jelenlegi biológiai állapotában maradjon, mint egy ebihal arra, hogy ebihal maradjon.
– A science fiction manapság kívül esik az irodalom fősodrán. Mégis, a sikeres, ún. ‘mainstream’ szerzők előszeretettel fosztogatják a SF-t, miközben tagadják, hogy valaha írtak volna ilyet.
– A történelem fürdőkádjában bajosabb kézben tartani az igazságot, mint a szappant, s még annál is sokkalta nehezebb megtalálni. (Bűbájos bajok)
– Amikor összeomlik egy nagy álom, mindig marad helye egy kicsinek. Személyesnek. Meglehet, hogy éppen az ilyen kis álmok révén lehet valami nagyot alkotni, nem igaz? (Ugrás az ismeretlenbe)
– Ne becsüld le a nőt. Ne idegesítsd, ne bosszantsd, ne dühítsd, mert minden, ami épp a kezében van, legyen az kés, edény vagy kavics, halálos fegyverré válhat. (Polaris)
– Nehéz a kő és súlyos a homok, de mindkettőnél nehezebb az ostobák haragja. (A Dűne)
– Amikor a vallás és a politika egy szekéren utazik, a kocsisok azt hiszik, semmi sem állhatja az útjukat. Hanyatt-homlok száguldanak előre, egyre gyorsabban. Akadályra már nem is gondolnak, és elfeledkeznek róla, hogy aki vakon száguld, az a szakadékot csak akkor veszi észre, amikor már késő. (A Dűne)
– Tudománya kellene, hogy legyen az elkeseredésnek. Az embereknek szükségük van a nehéz időkre, az elnyomásra, hogy pszichikailag megizmosodjanak. (A Dűne)
– Én már megtanultam, hogy csak az el nem ért célok maradnak meg nekünk. Egyedül azok nem válnak ócska selejtté. (A változatlanság hullámhossza)
– Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ. (A hobbit)
– Ilyen ára van a becsületnek. Ha nincs mitől félni, a gyávák is lehetnek ugyanolyan bátrak, mint bárki más. Mindannyian teljesítjük a kötelességünket, ha nincs ára. Milyen egyszerűnek tűnik akkor a becsület ösvényeit járni! Előbb-utóbb azonban minden ember életében elérkezik a nap, amikor nem lesz olyan egyszerű, a nap, amikor választania kell. (Trónok harca)
– Az emberek gyakran azt állítják, hogy az igazságra éheznek, de ritkán tetszik nekik az íze, ha felszolgálják. (Királyok csatája)
– Ugyanarra az égboltra nézünk fel, és mégis milyen különböző dolgokat látunk. (Kardok Vihara)
– A szavak olyanok, akár a nyilak. Ha egyszer elrepülnek, többé nem hívhatod vissza őket. (Varjak lakomája)
– Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal. Az az ember, aki nem olvas, csak egyet. (Sárkányok tánca)
– Vannak ilyen nők; azok, akiket a legjobban szeretünk, akiknél esélyünk sincs, mert az már abban a pillanatban elillan, ahogy rázárjuk a kezünket. (Kamera által homályosan)
– A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje […], de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett. (Csillagpor)
– A tényleges boldogság mindig meglehetősen ocsmánynak tűnik, összehasonlítva a nyomorúságot túlkompenzáló előnyökkel. És persze a stabilitás közel sem olyan látványos, mint az instabilitás. És a megelégedettségnek nincs semmi olyan vonzereje, mint a balszerencse elleni kemény küzdelemnek; nincs benne a kísértéssel folytatott harc festőisége, sem a szenvedély és kétely végzetes győzelmével nem érhet fel. A boldogság sohasem nagyszerű. (Szép új világ)
– Sose legyen több holmid, mint amennyit futás közben magaddal tudsz cipelni.
– Tizenéves koromban a science fiction mindenféle furcsa adatokkal szembesített, de az általa nyújtott, leginkább felszabadító erejű gondolat az volt, hogy nem vagyok egyedül azzal a meggyőződésemmel, miszerint a világ egy szörnyűséges, őrült hely.
Neked, melyik a kedvenced?Ha nincs itt, kommenteld a cikk alá!
Gratulálok a sikeres munkához és még sokszor 10 évet kívánok (megszakítás nélkül 😉 )!
Csatlakozva az előttem íróhoz, kívánok én is hasonló jókat és eredményes munkát!
Az én egyik kedvencem Philip K. Dick Kamera által homályosanjából; “Mit lát a kamera? Bele lát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belénk lát vajon? És tisztán, vagy homályosan?…”
Köszönjük szépen! 🙂