A világ legrégebbi ragasztója
Egy ötvenezer éves, neandervölgyi ősemberek által készített szerszámon találták meg a világ legrégebbi ragasztóját. Ez bizonyíték arra, hogy a kihalásuk miatt sokszor butának vélt ősember képes volt az összetetten gondolkodásra.
A Hollandiában talált szerszám ötvenezer éve feküdt az Északi-tenger alatt, talán a speciális viszonyok segítettek, hogy a ragasztó maradványai fennmaradjanak. Eddig csak néhány neandervölgyi eszközön találtak ragasztónyomokat, de a szakértők szerint elterjedt lehetett.
A szerszám egy kőpenge, amelyet valószínűleg növényi rostok vágására vagy állatbőr kaparására használták. Sajnos sem fa-, sem csontnyél nyoma nem látható a ragasztón.
A kőszerszámot Hága közelében, Zandmotor strandjának vize alatt, a homokos tengerfenékben találták meg, ahol egy neandervölgyi koponyatöredékre is bukkantak. A nyírfaszurok a szénizotópos kormeghatározás szerint ötvenezer éves lehet.
A fűzfaszurkot a neandervölgyi ember arra használhatta, hogy a fanyelekhez kőeszközöket erősítsen. Az eljárás több lépésből állt és gondos tervezést igényel. A markolat segítségével az ember nagyobb erőt fejthetett ki a kőszilánkkal, anélkül, hogy megvágta volna a kezét. A szilánk ezzel precíz vágóeszközzé vált. A szerszámot az élőhelyük jeges határvidékén élő neandervölgyiek készítették.
Akkoriban a terület az úgynevezett Dogger-föld része volt, amely a legutóbbi eljegesedés idején a Brit-szigetek és a kontinens között képzett összefüggő földtömeget, ma az Északi-tenger borítja. A kis vadászó hordák a jeges, fákkal gyéren borított tundrán éltek.
A szakértők korábban úgy vélték, a rég kihalt neandervölgyi ember, a homo sapiens oldalági rokona csak bizonyos speciális szerszámokhoz, szúróhegyekhez, kaparókhoz illesztett nyelet. A holland lelet – néhány más európai kövülettel együtt – azt támasztja alá, hogy nagyon egyszerű, csúnya kőszilánkokhoz is készítettek markolatot.
