A vörös törpe csillagok – mint az élet legvalószínűbb bölcsői
A vörös törpékként elhíresült M-osztályú csillagok az új elmélet szerint nagyobb lakhatósági zónával rendelkeznek az olyan élet számára, amiben jelenleg gondolkodunk.
Ezek a csillagok a miénkhez képest haloványak, tömegének pedig csupán 10-20%-át teszik ki. Sokkal gyakoribbak minden más csillagnál: a galaxis csillagainak kb. 3/4 részét ők teszik ki, a világ összes csillaga közül pedig arányuk megközelíti a 80%-ot.
Pusztán gyakoriságuk miatt is úgy vélik az asztrobiológusok, hogy a legjobb esélyünket ők jelentik arra, hogy az általunk ismert élet számára lakható bolygókat találjunk. Egyre több vörös törpék körül keringő bolygót fedeznek fel – ilyen a vélhetően lakható “szuper-Föld”, a GJ 667Cb, a legalább 4,5 Föld-tömegű óriás, amely a GJ 667C jelű vörös törpe körül kering.
Manoj Joshi, egy atmoszférafizikus kutató a Kelet-Angliai Egyetemről a következőket mondta el:
“Egyre több ilyen bolygót találunk, így a kutatás az elméletiség és a prediktív módszer felől sokkal inkább a valós, felfedezett adatokra való építkezésre tér át.”
A mi fogalmaink szerinti élet számára a lakhatósági zónát az a bolygópálya-sáv jelenti, ahol a víz folyékony állapotban tud létezni a felszínen (azaz sem nem forr el, sem nem fagy meg állandóan). Így nem lehet sem túl messze a csillagtól, sem túl közel hozzá.
Mivel a vörös törpék hidegebbek a mi napunknál, a bolygóknak igen közel kell keringeni hozzájuk – ez sok esetben közelebbi távolságot jelent, mint a Nap – Merkúr távolság. Ez a közelség csak még kívánatosabbá teszi őket a bolygóvadászok szemében – ugyanis ezek a bolygók többször haladnak el a napjuk előtt, így könnyebben észre lehet őket venni.
De túl közel lenni egy csillaghoz igen hátrányos is lehet. A csillag gravitációs vonzása például elszabadíthatja a poklot a bolygón egy őrült ár-apály jelenségvilággal, amiben a felszín elvesztheti teljes vízkészletét. De a 3 milliárd évnél fiatalabb vörös törpék igen aktív csillagok: naponta több fler-kitörést is produkálnak, olyan mértékű sugárzásba áztatva a bolygóikat, hogy azokat teljesen sterilizálhatják, sőt, még a légkörüket is letéphetik így.
De most kiderült, hogy sokkal távolabb is lakhatók maradnak a bolygók a vörös törpéktől – azaz sokkal több valóban lakható bolygó lehet a vörös törpék körül, mint korábban sejtették.
Nagyban függ a lakhatóság a melegtől: a jég visszaveri a fényt, így hűti a planétákat. Ha kialakul egy szilárd bolygó egy vörös törpe körül, és elég hideg lesz, jég alakul ki rajta – amely azonban sokkal kevésbé veri vissza a vöröses fényt, sokat elnyel belőle és felmelegszik. A vörös törpéknek pedig elég vörös fényük van.
Azaz az ilyen bolygók mindenféleképpen több fényt vesznek fel csillaguktól, mint korábban gondolták, azaz felszínükön melegebb van az eddigi becslésekhez képest. Ez jócskán kitolja az ilyen csillagok körüli lakhatósági zónák határát: akár 30%-kal is megnöveli az elfogadható távolságot.
A jelenség mértéke ledöbbentette a kutatókat: nem számítottak rá, hogy a lakhatósági zónákat ennyire ki lehet tolni. És még tovább is mehetnek ebben: ugyanis csak a vízjég tulajdonságait nézték, nem
foglalkoztak más anyagokból kialakult jéggel és légköri gázok fényelnyelésével sem. Ezek vélhetően tovább növelik majd a vörös csillagok körüli lakhatósági zónákat.
