Amikor az ember istent játszik 2.

Az állatkísérletes sf filmek és könyvek halmazában – a teljesség igénye nélkül-, megpróbáltunk rendet vágni, és három csoportra osztottuk azokat.
Az első csoportba olyan történetek tartoznak, ahol az egész sztori az állatkísérletekről, és azok etikai, társadalomkritikai mondanivalója körül forog. Cikksorozatunk első részében ide soroltuk H.G.Wells-nek ebben a témában klasszikusnak is mondható regényét, a Dr. Moreau szigetét, és annak filmadaptációit.
A második halmazba került néhány olyan film, és feldolgozás, melyekben a konfliktusok eredője az állatkísérlet, harmadik csoportunkba pedig azon történeteket gyűjtöttük össze, melyekben az állatkísérletek egy aktuális kutatómunka részeként funkcionálnak. Nem szentesítik ugyan az állatkísérletet, mint eszközt, de az adott szituációban szükséges rosszként definiálják azt.

Az 1993-ban bemutatott Max 3000-ben dr. Jarret (Lance Henriksen) genetikai kísérleteket végez, melynek során DNS-rekombinált kutyusokat próbál előállítani természetesen mi másra, mint katonai célokra.

Főszereplőnk Max, egy egyébként tündéri rottweiler, a genetikai beavatkozás miatt mind fizikailag, mind intelligenciában messze felülmúlja “rendes” fajtársait. A kutyus kémcsőben remixelt genomjába több más ragadozó DNS-e is bekerül. Max egy nap megszökik a kísérleti telepről, és egy állatbarát riporternőnél köt ki, aki természetesen gondjaiba veszi őt, és mindent latba vetve igyekszik megakadályozni, hogy Max üldözői a kutyus nyomára bukkanjanak.
Sajnos csak később derül ki, hogy Max kimagasló intelligenciája, és feltuningolt képességei kivételesen kegyetlen gyilkológéppé változtatják a kutyust, ha nem kap meg egy bizonyos gátlószert, amivel ezek a mesterségesen felturbózott ösztönök fékentarthatók.

Az 1997-ben készült Mimic – A Júdás-faj című filmben egy ismeretlen járvány üti fel a fejét, amely ártatlan gyermekek ezreinek életét fenyegeti. A járvány hordozói ellen két tudós veszi fel a harcot. Dr. Tyler több csótányfaj DNS-ének kombinálásával igyekszik megfékezni a betegség hordozóit. A létrehozott ellenfajt Júdás-fajnak kereszteli, és Dr. Mann közreműködésével telepíti meg New York élővilágában.
Három évvel a járvány sikeres megfékezése után a New York-i metróalagutak sötét labirintusában különös halálesetek keltenek riadalmat. Kiderül, hogy a genetikailag manipulált csótányok nem, hogy nem haltak ki a beléjük ültetett enzimektől, de megnőttek és rendkívüli intelligenciára tettek szert: képesek önmagukat embereknek álcázni…
Egy közkeletű elgondolás szerint a sikeres film kulcsa, hogy legyen benne gyerek, és kutya, és fontos szempont az is, hogy ez a két komponens minden körülmények között túl kell, hogy élje a konfliktusokat.
Nos, a Mimic ugyan mind gyereket, mind kutyát szerepeltet a sztoriban, ám megszegve Hollywood szabályait az aranyos kutyus, és bizony pár csintalan kölyök is áldozatául esik a csúnya, gonosz óriásrovaroknak. A film bőven operál horrorisztikus jelenetekkel, de őszintén szólva a gyomorforgató snittek sokasága inkább gusztustalan, mint ijesztő. A konzekvencia, – miszerint, ha beleavatkozunk a teremtés folyamatába, ne adj isten új fajt teremtünk, akkor előbb-utóbb mi, emberek húzzuk a rövidebbet-, sajnos alaposan elsikkad az emberi és rovar testnedvek tocsogása közben.

Pierre Boulle A majmok bolygója című könyvéből 1968-ban készített nagy sikerű filmnek a hetvenes években négy folytatása is mozivászonra került, majd 2001-ben az eredeti történet feldolgozása.

2011-ben mutatták be az alapsztori előzményének szánt verziót, melyben egy San Francisco-i tudós az Alzheimer-kór kezelésére való szérum kifejlesztésén dolgozik, mely új kapcsolatokat épít az agysejtek között, így megnöveli az alany intelligenciáját.
A kísérleti majmok közül az egyik nagyon jól teljesít a teszteken, ám amikor be akarják mutatni az igazgatótanácsnak, megvadul.
Ezután elrendelik a kísérleti alanyok elaltatását. Időközben kiderül, hogy a fent említett nőstény, Csillagszemű már vemhesen került a laborba, és megellett a ketrecében.  Az egyik állatgondozónak nincs szíve elpusztítani Caesart, a csöppnyi csimpánzt, és a kísérletet vezető tudósra bízza annak sorsát. A tudós magával viszi a kicsit, és hamar kiderül, hogy a majmocska örökölte anyja intelligenciáját.

Mivel a kísérletet leállították, Will, a tudósunk a maga szakállára folytatja a gyógyszer tesztelését, Alzheimer-kórban szenvedő édesapját oltja be vele; az eredmény gyors és látványos gyógyulás.
Will öröme azonban nem sokáig tart. Kiderül, hogy az emberi immunrendszer antitesteket termel a szérum egyik összetevője, egy vírus ellen. Will édesapja újból leépül. Egy attrocitás miatt Caesart egy menhelyre szállítják.
Will bemutatja az édesapja teszteredményeit a laborban, és zöld utat kap a szérum továbbfejlesztésére.

A véletlenek egybeesése során az aeroszol-szérum Caesarhoz kerül, aki kiengedi azt menhelyen, mire másnapra az összes majom okosabbá válik. Összefognak, és megszöknek a menhelyről, és kiszabadítják állatkerti és laboratóriumi társaikat is, majd eltűnnek.
Időközben kiderül, hogy a szérum vírusa halálos az emberre…, és íme megérkeztünk minden idők egyik leghatásosabb és legsokkolóbb sci-fijének előszobájába. Innen már csupán pár ezer év, és ott találjuk a térdre esett Taylor űrhajóst a Szabadság-szobor betemetett mementója előtt.

Cikksorozatunk első része itt olvasható.