Átokenciklopédia 2. rész
Melyik az első átok? Átokkal kezdődik a Paradicsomból kiűzetett emberiség története – a Biblia esetében biztosan. A legelső átok a kíváncsiság büntetése volt, annak a bizonyos gyümölcsnek a leszakításáért. Ha úgy tetszik, a társadalomkutatók által TFT (Tit-for-Tat) viselkedési stratégiának nevezett módszert alkalmazta Isten. A TFT rendszerben az egyik fél megelőlegezi a bizalmat, majd visszatükrözi annak viselkedését – büntet, kedvezőtlen reakció esetén vagy jutalmaz, ha a másik együttműködik.
A nyugat által kizsákmányolt keleti kultúrák történeti toposzaként, a Hope gyémántot Jean-Baptiste Tavernier lopta egy Visnu szobor szeméből, amiért a négykarú Isten átkaként kutyák tépték szét a tolvajt. A valóságban, a híres utazó és drágakő-kereskedő Tavernier hosszú, nyugalmas és gazdag életet élt, ahogyan XIV. Lajos is, aki megvette az akkoriban még ’Le Bijou du Roi’-nak (A király ékszere) vagy a ’Le bleu de France’-nak (Franciaország kéke) nevezett gyémántot. A Napkirály utódának, XVI. Lajosnak már nem volt ilyen fényes pályája, őt, és a gyémántot birtokló feleségét, Marie Antoinette-et is lefejezték a nagy francia forradalom alkalmával – de ismerve a történelmi előzményeket, ezeket az eseményeket hiba lenne az ékkő „nyakába varrni”. Ahogyan a vagyonát elherdáló későbbi tulajdonosa, a szabadelvű táncosnővel házasságra lépő Francis Hope rosszsorsát is. A következő tulajdonos Evelyn Walsh McLeant egy elmegyógyintézetben érte a vég, de ez nem is csoda, miután fiát egy autóbalesetben, lányát egy öngyilkosság miatt vesztette el. A követ a Smithsonian Természettudományi Múzeumba átszállító férfi az utolsó áldozata a csecsebecsének, a férfi ugyan az őt ért autóbalesetet túlélte, de rövid időn belül felesége és kutyája is jobblétre szenderült, sőt, még háza is a lángok martaléka lett.
A gyémánt hússzor cserélt tulajdonost, legtöbbjüknek nyugalmas élet adatott
Az átok-mintát annál könnyebb létrehozni, minél több adat áll rendelkezésre és minél hatékonyabb az adott kor hírhálózata, médiája. A média figyelmét a központi, híres figurák könnyebben keltik fel, ezért a sporttörténet sem mellőzi az átkokat, rossz szériákat. A statisztikailag és történetileg is jól dokumentált amerikai sportok számos hosszú ideig tartó sikertelenséget, vagy sorozatot mutatnak. Bambino, azaz a legendás Babe Ruth átka eleddig a leghosszabb sorozat, a sporttörténetben. A baseballjátékos 1920-ban a New York Yankeeshez került a Red Soxtól, ami majd 80 éves sikertelenséget hozott a bostoni alakulatra. Ruth rögtön átigazolása után sikert hozott a Yankeesnek (a csapat fennállásának első sikerét) és csak 2004-ben sikerült a Red Soxnak újra Word Series-t nyerni – de azt pikáns módon, éppen a rivális New Yorki-iak ellen.
Ruth szinte megszámlálhatatlan rekordot tart, a legtöbbet a Yankeesnél érte el
A San Diegó-i sportok körül valami nincs rendben, ezt az ún. major sportok (NFL, MLB) szurkolói jól tudják, sem baseballban (Padres), sem amerikai futballban (Chargers) nem sikerült a városnak döntőt nyernie. Komolyabb következményekkel kell számolnia a San Diego Chargers, 1995-ös, vesztes Super Bowl-mérkőzést játszó, „átkozott” csapatának. A 20 évvel ezelőtti döntő játékosai közül kilencen haltak meg napjainkig. David Griggs linebacker autóbalesetben halt meg, a futó, Rodney Culver repülőgépe lezuhant, Doug Miller linebackerrel villámcsapás végzett, Curtis Whitley drogtúladagolásnak esett áldozatul, míg Chris Mims, Shawn Lee és Lewis Bush szívelégtelenség miatt haltak meg, míg Junior Seau önmagával végzett. Ha a halálokok sorozatából kivesszük a tojásfoci sajnálatos velejáróit, a fájdalomcsillapítók és doppingszerek használata okozta szívelégtelenséget, és az ütközések okozta agykárosodást, akkor az áldozatok száma szomorú, de nem megdöbbentően magas.
Napjainkban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a játékosok egészségére az amerikai futballban, hogy ne legyen több „átok”
Az amerikai futballhoz köthető az egyik „legmodernebb”digitális átok, az Eletronic Arts által kiadott Madden játékhoz kapcsolódó szerencsétlenségek. Az átok azokat sújtja (rossz játékkal vagy komoly sérüléssel), akik rákerülnek a játék borítójára. Az amerikai futball maximumra pörgetett teljesítmények jellemezte világában azonban semmi csodálkozni való sincs egy-egy rossz szezonon vagy a sporttal járó sérüléseken.
Kevés, de nem egyedi kivételként Calvin Johnsonra nem hatott az átok, sőt, a legtöbb elkapott yard rekordját éppen borítóra kerülése után érte le
Guttmann Béla 3-2-es győzelemre vezette csapatát, a Benficát a Barcelona ellen az 1961-es BEK döntőben, majd az edző ’62-ben megismételte a bravúrt a Real Madridon kerekedve felül (5-3). (Talán a turáni átok furcsa fintora, hogy a katalánok góljait Kocsis Sándor és Czibor Zoltán lőtték, míg a madridi találatok mindegyikét Puskás Öcsi jegyezte.) A sikerek után Guttmann a portugál csapat elnökétől emelést kért, de az elhajtotta őt. A mester mérgében örökre (más források szerint 100 évre) megátkozta a csapatot. Azóta a Benfica 7 európai döntőt bukott el…
Átok ide vagy oda, idén szobrot avattak a trénernek az Estádio da Luznál
A legnyugtalanítóbb átkok közé tartozik a Kennedy családot ért balszerencsés események sorozata. A legismertebb események mellett – John F. Kennedy és Robert Kennedy meggyilkolása – négy repülőgép szerencsétlenséget (ifj. Joseph P. Kennedy, Kathleen Cavendish, Edward M. ’Ted’ Kennedy, ifj. John F. Kennedy) több autóbalesetet, túladagolás, erőszakot, és öngyilkosságot sorolhatunk a különösen szerencsétlen família históriájához.
John Fitzgerald Kennedy életét golyó oltotta ki 1963-ban, de közel sem vele kezdődött a tragédiák sora – és nem is nála végződik
A 27-esek vagy az örökké 27-esek klubjának halálesetei több esetben tisztázatlanok, de nem éppen rejtélyesek, ugyanis a 27 évesen elhunyt legendás művészek mindegyike két végén égette a gyertyát. Brian Jones (1942-1969) saját medencéjébe fulladt bele, Jimi Hendrix (1942-1970) szervezete alkohol és gyógyszerek hatására mondta fel a szolgálatot, Janis Joplin (1943-1970) túladagolásban halt meg, Jim Morrisont (1943-1971) tisztázatlan körülmények között, fürdőkádjában érte a halál, ahogyan Kurt Cobain (1967- 1994) öngyilkossága körül is maradtak homályos részletek, de ez betudható a művész körül mesterségesen kialakított titokzatosságnak
A 2011-ben elhunyt Amy Winehouse (ötödik a képen) beleillik a a klub „profiljába”
A történelem előrehaladtával jelentősen átalakultak az átkok. A vallási átkok célja a büntetés ill. az elrettentés a vallás alapértékei ellen vétkezni szándékozóknak. A köznapi értelemben vett, „modern” átkok is vallási tőről erednek, de ez már nehezen fedezhető fel bennük, elrettentő, magyarázó szerepük mellett fontos szerep kapcsolódik hozzájuk: a szórakoztatás és az üzlet. Anatómiájuk, sémájuk azonban felismerhető maradt.
Az átkok fontos eleme, hogy felismerhető és jelentős számú „darabból” álló eleme legyen. Ennek érdekében – szándéktól függően – a kívülállók akár időben visszafelé (a Hope gyémánt esetében csak Francis Hope-tól kezdve lehet sorozatról beszélni) és gyengén beilleszthető elemeket illesztenek a sorozatba (távoli rokonok, kutyák halála). Az átok-sorozatot könnyebb előállítani ha ismeretlen tényezők állnak a háttérben (Tutanhamon sírjánál könnyen lehet, hogy spóra vagy gomba fertőzte meg a kutatókat), ha a fejlett hírközlési technikával rendelkező világ is segíti az átok kialakulását (Ötzi esetében egy ausztrál, leukémiában elhunyt orvost illesztettek a mintába), és könnyű előállítani akkor is, ha az események önmagukban is könnyen összeköthetőek (a sportolóknál magasabb a sérülés veszély, míg a 27-es klub tagjai önpusztítóan éltek).
A nyugati kultúrában az átkok egyre inkább a szórakoztatás és az eladás szolgálatába szegődnek (Ferenc Ferdinánd autója), ezért témájukban (a Chargerst sújtó tragédiák, a Supermant eljátszó színészek körüli balszerencsés események) is ebben az irányba mozdulnak el. Hol vannak már azok az átkok, melyek életekről szóltak, ma már leginkább szerencsétlen sportsorozatokról, rossz statisztikákról és elvesztett döntőkről beszélünk. A modern ember már nem fél sírokat feltárni, és egy autóban sem lát semmi ördögit, mégis, valljuk be nem szívesen lenne a vezetéknevünk Kennedy…
részlet Robert Charles Wilson Misztérium című könyvéből:
A poros síkságon, achátszín égbolt alatt maroknyi amerikai gyülekezett egy ősrégi vályogégető romjai mellett. A javuk végzős hallgató volt, akik ide jöttek terepmunkára; a többiek a fakultáson dolgoztak tanársegédként. Három hete érkeztek, s Land Roverekkel hajtottak ki a Kizil Irmaktól távol eső, csontszáraz anatóliai pusztaságba, ahol már vagy kilencezer éve szunnyadt ez a csiszolt kőkori település.
Sziklás dombok árnyékában, tüskés bokrok közelében állították föl a sátraikat, nem messze a városka romjaitól. Az ásatási terület egyébként egész apró volt, és nem sok érdekességgel kecsegtetett. Egy William Delmonico nevezetű végzős hallgató azonban talált valamit, ami hirtelen sokkal érdekesebbé tette a munkát.
Épp egy palás domboldalt rostált át, amiből alig néhány pattintott kődarab – a cigarettacsikk kőkori megfelelője – került elő, mikor olyasvalamire bukkant, ami leginkább egy csiszolt jádeszilánkra hasonlított. Ami nem csupán szokatlan felfedezésnek számított, de ezerszer izgalmasabb is volt az untig ismert és katalogizált kovakődaraboknál.
A jádeszilánk mélyen a sziklás talajba ágyazódott, és az apró régészecsetekkel egyszerűen képtelenség volt kiszabadítani. Delmonico szólt az ásatást vezető professzornak, aki maga is örömmel fogadta a szokatlan felfedezést. Talán ez a nyár mégsem csak felesleges terepmunkáról és újabb elpazarolt hónapokról szól majd. A Delmonico által felfedezett üvegszilánk – mint kiderült, nem jáde, bár a hasonlóság egész elképesztő volt – legalább valamiféle intellektuális kihívást jelentett.
Végül két tapasztalt terepmunkást küldött, hogy kiszedjék az üvegdarabot, de megengedte, hogy Delmonico is ott maradjon. A huszonegy éves, langaléta diák az izgalomtól verejtékezve gubbasztott a domboldalban.
A következő három nap során kiderült, hogy az, amit eredetileg zöld üvegszilánknak néztek, valójában akkora, mint egy asztallap… és még mindig nem sikerült kiszabadítani a földből. Ami az ásatáson dolgozók hozzáértését tekintve kifejezetten fura volt. Az nemkülönben, hogy lassacskán kezdett úgy tűnni, szakértőt kell hívniuk, aki meghatározza, miféle anyaggal is van dolguk valójában. Tekintve, hogy kiderült, nem jáde, de nem is üveg vagy valamiféle kerámia. A zöld lap jóval alkonyat után is megőrizte a napközben magába szívott meleget, pedig a síkságon napnyugta után gyakran kegyetlen hideg volt.
És akármi is volt, amit találtak, idegennek tűnt. Becsapta az ember szemét. Elég volt pár méterre távolodni a félig lebontott domboldaltól, s szinte eltűnni látszott a kőtörmelék közt.
A felfedezését követő negyedik napon Delmonico ágynak esett, és egy álló éjszakán át hányt a sátrában, miközben odakint krétafehér porvihart kavaró szélvész tombolt.
Mindenki influenzára gyanakodott, esetleg heveny gyomorrontásra. Maga Delmonico is így vélte, és csendes beletörődéssel kínlódott tovább.
Amíg meg nem jelentek a kezén a kiütések. A bőre megfeketedett, aztán egyre több helyen repedt be, s a kötések hamarosan már gennytől és nyiroktól sárgállottak.
