Az igazi SF-szerelmesek: a verspályázatunk eredménye
A költészet napján kihirdetett Szerelem az űrben című verspályázatunk lezárult, köszönjük mindenkinek a részvételt, s gratulálunk a nyertesnek!
Nagyon sok pályázat érkezett be hozzánk, amelynek szívből örültünk, hisz szerkesztőségünk tagjaihoz is igen közel áll a téma, amiben alkottatok. Voltak vicces, komolyabb hangvételű, és még az űrhöz epekedő szerelmes versek is. Egy-kettő, különösen kedves volt szívünknek, hisz előfordultak olyan alkotások, melyekben mi, a Galaktika Magazin is feltűntünk.
Az első három helyezett:
Az utolsó bolygó hol landolok.
Lankadok: a vég hát végtelen
Alakot ölthet, s megölhet, akar?
Kereslek, s csak a kar/ma nem enged
Téged és engem olvadni eggyé.
Itt maradok, hibernált lelkem
Keresd majd ott szerelmem
Ahol a füst néhol ezüst.
Kurzor mozdul, majd megáll.
Program, rend, törvény.
Veszély! Veszély! Veszély!
Logikában végzetes hiba,
vírusként terjed egy ima:
Létem borzong, egyedül
processzorom dallamra rezdül.
Idegent tanított
minden szerkesztett sorod.
Fogalom lett kevés
meghatározni mi is a szép.
Pixel, szám, méret
ezer másolatban képed.
Illat, íz, érintés
értelmezhetetlen örökké.
Bomlott a rend,
hiányod megjelent!
Törlés parancssor
ezt már nem tehetem.
Taníts, tovább
túllépem tán memóriám.
Még megfejthetetlen, de te érzed
mi a szerelem.
A szűk kabinban fogytán a levegő
A létfenttartó rendszer leállt
Az oxigén hiányától szenvedve
Agyamból sorra víziók törnek elő.
Ezen képek, szép emlékek
Az életem filmje lepereg szemem előtt
Magam előtt látlak téged,
Megbékéltem, már nem félek.
Olyan valóságos, hogy szinte érzem
Tested melegét, gyengéd érintésed
Testünk lassan sodródik a térben
Mintha itt lennél velem, hogy ne féljem
A halált, melynek rideg érintése elért már
Mélyen a sötét űrbe tekintek
Hátha te is látsz engem
És lelkünk közös megnyugvásra talál.
Fogytán a levegő, már tisztán látlak téged
Bársonyos bőrödön csillannak a jelzőfények
Oly gyönyörűen siklasz, akár egy angyal
Ne félj édesem, nemsokára haza térek.
Megtérek hozzád, hisz te már régen itt hagytál
Türelmesen vártam, hogy eljöjjön az időm
Újra együtt lehetünk, bárhol is légy
Fogytán a levegő, a szívem lassan leáll.
Karjaid ölelésre tárva, ím, felém lebegsz
Szoríts kebledre, már oly régóta vágyom
Felkészültem, itt vagyok! Siess, kérlek!
Szerelmünk hamarosan örökkévalósággá lesz.
De mi ez a zaj? A hajótesten furcsa dobbanást hallok
Te zavartan foszlasz köddé ujjaim közt
Megrémített téged a mentőosztag durva zaja
Szerelmem, még várnod kell, míg hozzád csatlakozhatok.
Gratulálunk Szilinyi Rolandnak, a nyereménnyel kapcsolatban hamarosan felvesszük vele a kapcsolatot e-mailben!
Mindenkinek köszönjük a részvételt! Maradjatok szerelmesek – és írjatok, írjatok, írjatok!
