Az kritika: Lebegni még sosem volt ilyen rémisztő

Stephen Kinget mozgóképre adaptálni nem könnyű. Erről nyilatkozhatna éppen a Setét Torony gárdája, akik üres blockbusterré tették a mozilátogatók számára a 7 könyves regényfolyamot. De a tévében se jobb a helyzet, hiszen a 11/22/63 kivételével elrontották a Bag of Bonest, a Mistet, a Bura alattot, és a Haven se volt egy kiemelkedő thriller. 2017 szeptemberében azonban vászonra került az Az, King egyik nagy hatású története, melyet 1986-at publikáltak. Nem ma volt, de vajon sikerült a modern közönségnek is eladni a legújabb adaptációt?

Röviden a válasz az, hogy igen. A történet 1989-ben játszódik, amikor egy csapat gyerek rájön, hogy egy természetfeletti képességekkel rendelkező bohóc tartja rettegésben Derry városát. Az egész kaland 1988-ban Georgie-val kezdődik, a kisfiút ugyanis elragadja a szörny, aki pedig nem áll meg itt és a Vesztesek Klubja kénytelen felvenni a harcot a gonosszal. A főszereplők közt van olyan, akit a dadogása miatt bántanak, mást azért, mert kövér, vagy afro-amerikai, de van itt tisztaságmániás kisgyerek, zsidó kissrác és egy lány is többek közt, akiről rosszindulatú pletykák terjengenek.

A mai napig sokan emlegetnek egy másik, gyerekekről szóló adaptációt, az Állj mellém!-et, és talán ki lehet jelenteni, hogy a nagyszerű kritikai és nézői fogadtatás miatt az Az még hamarabb kultfilm lehet, mint bármelyik eddigi King átirat. Főleg, hogy a történet rengeteget foglalkozik a főhősökkel, ráadásul a film erősen hajaz a Stranger Things nevű sorozat hangulatára. Vagy éppen fordítva, hiszen a Netflix drámája született meg később. A film témái között fellelhető a korai felnőtté válás, az első szerelem, illetve végre az alkotók úgy merték ábrázolni a gyerekeket, amilyenek a valóságban is lenni szoktak. Nem félnek káromkodni, verekszenek, nyálcsorgatva nézik a lányokat, de azért amikor kell, kiállnak a társaikért.

A színészgárdából muszáj kiemelni Finn Wolhardot (Stranger Things), aki nagyon jól teljesített, illetve az egyedüli lányszereplő, Sophia Lillis castingolása is telitalálat volt. Nem lehetett könnyű dolga a feltörekvő színésznőnek a sok kissrác között, de jól megoldotta a feladatát. Ahogy a rendezőt, Andy Muschiettit is csak dicsérni lehet, aki a semmiből hozott össze valami nagyot. Az Az sikeressége abból a szempontból nem meglepő, hogy a forgatókönyvírók között helyet kapott Cary Fukunaga is, aki a frenetikus True Detective első évadért felelt.

A főhősökön kívül fontos szerepet kapott még egy, idősebb tinikből álló gárda, akik főleg a kisebbek piszkálásával töltötték a 2 órás játékidő alatt a szabadidejüket. Ők is kellettek ebbe a sztoriba, hiszen Pennywise mellett ez a pár fiú volt a főellenség, már ha a szülőket nem számítjuk. Az Az című filmben ugyanis erősen meggyűlt a bajuk a kölyköknek az idősebb generáció tagjaival, hiszen volt az öregek között olyan, aki a saját lányát molesztálta, illetve még egy Münchausen-szindrómásnak tűnő anyuka is sanyargatta a fiát.

Amilyen elragadóak és mondhatni jófejek voltak a gyerekszereplők, annyira gonosz lett Pennywise, a bohócként megtestesülő démon. A filmben az egyébként is karakteres arcú Bill Skarsgard lenyűgözően hozta a fiatalokra vadászó lényt, a férfinak már alapból karakteres arca van, így az erős smink csak még borzasztóbbá tette a játékát. Persze ezt jó értelemben mondva. Annak idején, a két részes minisorozatban Tim Curry is megtette a magáét, Skarsgard viszont egyértelműen viszi a pálmát, már csak miatta is alig várja a nép a második részt. Az efféle ijesztgetésből és lebegésből ugyanis sose elég.

Ha már horrorfilmként emlegetik az Azt, muszáj arról is beszélni, hogy mennyire félelmetes az alkotás. A gyengébb idegzetűeknek jó hírrel szolgálhatunk, kevés ugyanis a jump scare, ellenben a bohóc és a nagyobb gyerekek általi állandó fenyegetéssel, valamint a szülők kilengéseivel folyamatosan fenntartja a feszültséget a sztori. A CGI ellenben néha kilóg, bár a zombik és a fiatalokra támadó egyéb rémségek megjelenítése miatt szükség volt a speciális effektekre is. Különösen a vékony arcú asszonyság feltűnésénél látni, hogy számítógéppel rakták oda a rémséget a vászonra, viszont amikor Pennywise turbó vicsorra vált, akkor az ember bizony erősen markolja a szék karfáját.

Mindezek mellett talán még kicsit negatívum, hogy rengeteget káromkodtak a főszereplők. Ez egy ideig vicces tud lenni és hozzá is tett egy-egy karakterhez, de helyenként öncélúnak is hatott. Főleg, amikor kővel dobálóztak, és slow mo-ban ment a szitkozódás.

Ettől függetlenül azonban az Az az elmúlt évek egyik legjobb Stephen King feldolgozása, hatalmas élmény végigülni ezt a 2 órát. Olyan felnövéstörténet, amelyre az Állj mellém! óta vár King közönsége a mozikban. A karakterek szerethetőek, a gyerekek elbűvölőek, a bohóc iszonyú félelmetes, a történet pedig végig pörög. Több ilyen horror-“tinifilmre” lenne szükség manapság, remélhetőleg ha a Logan és a Deadpool megágyaz az R-kategóriás szuperhősfilmeknek, akkor ez az adaptáció pedig a klasszikus, felnőtteknek szóló irodalmi művek előtt nyithatja meg a kaput a mozitermekben. Értékelés: 9/10, várjuk a második fejezetet.