Az univerzum legnagyobb és legpontosabb térképe
Egy nemzetközi tudóscsoport egy hatéves kutatás eredményeképp elkészített a világegyetem minden eddiginél nagyobb, 3D-s térképét. A Barion Oszcilláció Spektroszkopikus Vizsgálat keretében sok millió galaxist és kvazárt elemeztek.
Az eBOSS mind a galaxisokat, mind a távoli kvazárokat felhasználja az úgynevezett barionikus akusztikus oszcillációk (BAO) mérésére, amelyek tulajdonképpen a korai univerzumban uralkodó feltételeknek az anyag eloszlásában megőrzött lenyomatai.
2012-ben indult el az eBOSS-projekt a világegyetem legteljesebb 3D-s térképének elkészítésére. A térkép a világ harminc különböző kutatóintézetében dolgozó több száz tudós húszéves együttműködésének gyümölcse. A tudóscsoport a Sloan Digital Sky Survey (SDSS) égboltfelmérésben vett részt, amely egy új-mexikói optikai teleszkóp által összegyűjtött adatokat használja fel.
A kutatás az 1998 óta rendelkezésre álló adatokból kezdtek építkezni és az adatokkal töltötték ki a kozmológiai történelem hiányosságait, hogy jobban megértsék a világegyetem tágulásának mechanizmusát. A tudósok szerint az ősrobbanás, amelyből az univerzum született, 13,8 milliárd évvel ezelőtt történt.
A munka során a kutatók ismétlődő mintákat mértek fel a galaxisok eloszlásában, hogy azonosítani tudjanak több kulcsfontosságú kozmológiai paramétert, beleértve a feltételezett sötét anyag és az energia sűrűségét az univerzumban.
A kutatók olyan galaktikus nyomokat tanulmányoztak, amelyek a tömeg eloszlásáról árulkodnak a világegyetemben. A térkép hatmilliárd évvel ezelőtti részéhez a legősibb, legvörösebb galaxisokat vizsgálták. A távolabbi korok feltérképezéséhez a legfiatalabb, kék galaxisokra koncentráltak. Mintegy 11 milliárd évvel ezelőttre visszatekintve pedig a kvazárokat vizsgálták, az olyan galaxisokat, amelyeknek középpontjában egy rendkívül fényes, hatalmas energiaforrás, feltehetően egy fekete lyuk van.
Az univerzum ősi történetéről és a tágulásáról már sok mindent sikerült megtudni, a mintegy 11 milliárd évvel ezelőtti korszak közepéről zavaróba ejtően kevés ismeretünk volt. Az ötéves folyamatos megfigyelésnek köszönhetően azonban sikerült betölteni a lyukakat, és olyan információkhoz jutni, amelyek az utóbbi évtized legfontosabb kozmológiai előrelépései közé sorolhatók.
