Éhező bolygó: segíthet-e a „Big Data” 9 milliárd ember ellátásában?

by R15 · 2014-11-21

A jövő generáció egyik égető problémája a rohamos népességnövekedés és az ezzel járó táplálékigény. 2050-re a Föld lakosságának száma becslések szerint eléri a 9 milliárdot, ám az élelem előállítását anélkül kellene megoldani, hogy elpusztítanánk az erdőket és dzsungeleket, melyek a klíma hatalmas tüdejeként szolgálnak.A kutatók szerint a megoldást a „Big Data” vagyis „nagy adat” jelentheti, mely az emberek által előállított strukturált és nem strukturált adathalmazra és annak elemzésére utal. Kenneth Cassman, a Nebraska Egyetem mezőgazdásza nemrég állt elő az új, interaktív eszközzel, amellyel feltérképezhető, hogy a művelhető földeken hol várható magasabb terméshozam.

Cassman az NBC-nek adott interjújában kiemelte, hogy a kibocsátott üvegházhatást okozó gázok 20-30%-áért a mezőgazdaság okolható, mivel a termelés érdekében az esőerdőket és füves szavannákat termőföldekké alakítják át – évente 20 millió hektárt! A megoldást azt jelentheti, ha a már meglévő földeken több élelmet termelünk meg.

Cassman és kollégái a 2014-es „Water for Food” („Vizet az ételért”) globális konferencián mutatták be a „Globális Termelési Hiány és Víz Produktivitási Atlaszt” („Global Yield Gap and Water Productivity Atlas”). Az atlaszt hat évnyi előkészület után tárták a nyilvánosság elé, és pontos információt ad a talaj minőségéről, az éghajlatról valamint a termelési rendszerről közel 20 ország gazdaságából, amit további 30-al bővítenek a közeljövőben.

Fontos felhívni a gazdálkodók figyelmét a hiányosságokra, hiszen így előtérbe helyezhetik a hiány leküzdéséhez szükséges beruházásokat (műtrágyázás, korszerűbb öntözőrendszer, változatosabb termények), mondta Cassman. Az atlasz segítségével a vetőmag vállalkozások például ellenőrizhetik, mely régiókban tizedeli meg rendszeresen a termést a szárazság, így ezekre a helyekre kifejleszthetnek szárazságtűrőbb magokat.

Az eszköz valószínűleg kimondottan hasznos lesz a Syngenta-hoz és a Monsanto-hoz hasonló agráripari cégeknek, melyek a konferencia legfőbb támogatói voltak. A következő lépés a kisgazdák (500 millió család, akik a Föld élelmiszertermeléséből 50%-al veszik ki részüket!) betanítása az atlasz használatára, válaszolt Cassman az eszközt érintő kritikákra, miszerint a gazdákhoz, akik a tényleges termelést végzik, nem jut el a szükséges információ.

Már két kutató, az ausztráliai Zvi Hochman és az etiópiai Kindie Tesfaye is jelezték, hogy az atlasz segítségével sikerült kifejleszteniük egy sokkal hatásosabb rendszert a termeléshozam növelésére saját régióikban. Tesfaye jelezte, hogy 2050-re, a technológiával 205 millió embernek juthat több élelem, mely szám magasabb, mint az ENSZ által előre jelzett 174 milliós népességnövekedésnél.

„Az atlasz lehetővé teszi, hogy megállapítsuk, hol vannak a legnagyobb hiányosságok, és összegyűjtsük a kirakós darabjait, hogy megmondhassuk, miért is vannak termelési hiányosságok konkrétan ezeken a helyeken” – nyilatkozta Robert Lenton, a Water for Food Intézet alapító igazgatója.

Az egyik kulcsfontosságú áttörést a földgáz használat globális fellendítése jelentheti. Mivel ez a gáz nagy mennyiségben megtalálható a természetben és alacsonyabb költségekkel jár a kitermelése, a földgáz alapú műtrágyák és a szivattyúzáshoz szükséges energia hozzáférhetőbbé válik, mint hét évvel ezelőtt, nyilatkozta Cassman. Ennek eredményeképpen, 40 éve először a megtermelt termény értéke gyorsabban nő, mint a felhasznált energiáé és eszközöké.

Az olcsó földgáz ösztönzi a gazdaságot, hogy használják ezeket az eszközöket és több élelmet termeljenek. Az elegendő élelem megtermelése elengedhetetlen a szegénység leküzdéséhez, a népesség stabilizálásához és a klímaváltozás megfékezéséhez. Ha az energia nem elérhető kellő mennyiségben, nem lehet elég gyorsan visszaszorítani a szegénységet, hogy a népességszámot 9,6 milliónál stabilizálódjon. Cassman szerint a probléma az, hogy az emberek nem látják ezeket az összefüggéseket.

A termelési hiány csökkentésének szükségességét egy hétfőn kiadott tanulmány az erdők megőrzéséről tovább erősíti. Ha a nem erdős területeket nem óvják meg, a mezőgazdaság terjeszkedni fog a legelőkre és más területekre is, ami növelni fogja a szén-dioxid-kibocsátást.