E. Lily Yu a májusi Galaktikában
A májusi Galaktikában olyan nevek mellett, mint George Griffith, Cory Doctorow vagy Kij Johnson olvashatjuk E. Lily Yu amerikai írónő írását, „Az Orion Parlag boszorkánya és az ifjú lovag”- t is. A novella a köztudatban élő boszorkány képet értelmezi újra a mesék hagyományos keretei között.
E. Lily Yu
E. Lily Yu első írása, a „Dovey” 2007-ben jelent meg, azóta pedig számos neves magazinban és antológiában is publikálta novelláit; The Uncanny, Clarkesworld, Apex és Johanthan Strahan Az Év legjobb sci-fi és fantasynovellái több kötetébe is beválogatták írásait. Yu a Galaktika régi olvasói előtt sem ismeretlen, „A térképész darazsak és az anarchista méhek” írását a Galaktika 267-ben olvashattuk. Ezért a művéért Hugóra, Nebulára és World Fantasy-díjra jelölték. 2012-ben Yu elnyerte pályafutása eddigi legrangosabb díját, a John W. Cambell-díjat, mint legjobb új sci-fi író.
A mostani Galaktikában is olvasható „Orion parlag” először 2016-ban jelent meg a The Uncannyban. A történet szerint egy ifjú lány egy szerencsés (vagy szerencsétlen) fordulatnak köszönhetően boszorkány lesz. Miután kitanulta mesterségét felkeresi parlagi házában egy ifjú lovag, akinek sárkányokat kell ölnie, hogy a király és udvartartása előtt ne essen csorba a becsületén. A boszorkány, hogy végre gyakorlatban is hasznosíthassa tudását csatlakozik a lovaghoz a veszélyes küldetésben.
Az Uncanny 2016 szeptember/októberi szám borítója. Ebben jelent meg először Yu novellája (Kirbi Fagan képe)
Yu novellája nem a kalandokra és a sárkányokkal való izgalmas csatákra koncentrál (bár utóbbiakból is bőven kapunk), sokkal inkább a köztudatban élő női képek és a férfi-nő kapcsolat kerülnek középpontba. Az Orion parlag boszorkánya első ránézésre közel áll a középkori nőalakhoz (pl. tisztességes, odaadó, szemérmes); egy passzív hős, aki csak sodródik az eseményekkel. Azonban a lovag oldalán, az iránta érzett szereleme végett aktív hősnővé válik, úgy nevezett erős női karakterként lép elő. Viszont ezzel együtt jelennek meg a történet lovagjához hasonló férfiak számára nem kellemes tulajdonságok is. A boszorkány sokkal több hatalommal bír, de erejének felhasználásával arányosan veszti el szépségét, és válik végül a mesékből jól ismert csúnya boszorkává. A hősnő változása mellett érdemes megfigyelni a lovag viselkedését is: amíg nem derült ki, mire is képes a boszorkány, addig óvta a veszélytől, ami még rajta, a nagy daliás lovagon is könnyen kifog. Amint megérzi, hogy túltettek rajta, eltávolodik a nőtől, és első adandó alkalommal a lovagi románcok, versek és természetesen a népmesék közkedvelt nőalakjára (pl. szép, törékeny, a lovag értelmezése szerint nőies) cseréli társát.
A novellának van egy nyilvánvaló üzenete a férfi és nő kapcsolatokat illetően, de az mindenképpen felszínes olvasat volna, ha annyit vonnánk le a mondanivalóból, hogy jól gondoljuk meg, kihez kezdünk kötődni. Yu azzal, hogy pozitív hőssé tette a boszorkányt, és bemutatta, hogy egy középkori környezetben hogyan viszonyulnak az erős nőhöz (pl. 15-18. századi boszorkányüldözések: a boszorkánysággal vádoltak közül sokan szakmai tudásuk miatt [például a javasasszonyok] is a közösség megbélyegzett tagjává váltak), egy gondolatébresztő művel gazdagította a zsánert. Írásának ez a legnagyobb erőssége: képes mindent szereplőinek cselekedeteivel megmutatni, direkt belemagyarázás nélkül; majd elgondolkodtatni azon, hogy a középkorból hová sikerült eljutnunk.
