Az életük árán is: tudósok az állatvédelemben 1.rész
Honlapunkon a természettudomány témakörében írt cikkek között szép számmal ejtünk szót az állatvilágról, hiszen mint a legtöbb tudományos érdeklődésű ember, szerkesztőségünk tagjai is szívükön viselik természetes élővilágunk sorsát. Adtunk hírt furcsa állatokról, vagy éppen rettentően rondákról, jópofákról, és kiemelten veszélyeztetettekről is.
Amiről azonban eddig nem ejtettünk szót, azok az emberek, akik sokszor egy egész emberöltő munkáját áldozták az állatvédelemnek, és a tudományos-ismeretterjesztésnek, nem egyszer szó szerint az életük árán.
Róluk szól következő összeállításunk, tisztelegve munkásságuk, és pardont, megalkuvást nem ismerő személyiségük előtt, mely nélkül a természet-, és állatvédelem nem tarthatna ott, ahol.
Steve Irwin
Stephen Robert Irwin (1962. február 22. – 2006. szeptember 4.), ismertebb nevén a Krokodilvadász ausztrál természettudós és televíziós személyiség.
Legismertebb műsora a Krokodilvadász, egy, a megszokottól eltérő természetfilmsorozat, amit világszerte, köztük Magyarországon is vetítenek.
Feleségével, Terri Irwinnel a queenslandi Australia Zoo tulajdonosai és fenntartói voltak. 2003-ban sok kritika érte amiatt, hogy miközben egy krokodilt etetett, néhány hónapos fiát tartotta másik kezében. 2006. szeptember 4-én Low Isles partjainál egy tüskés rája támadta meg. Bal mellkasán érte a sérülés, ami a halálát okozta.
Joy és George Adamson
Joy Adamson az Osztrák-Magyar Monarchiában Troppauban (ma Opava, Csehország) született Friederike Victoria Gessner néven 1910 januárjában, Bécsben végezte iskoláit. Nagyanyjával Bécsben élt. Énekleckéket vett, és megtanult zongorázni. Képzőművészeteket tanult, a restaurálást is kipróbálta.
Első férje Victor von Klarwill, sikeres üzletember és amatőr ornitológus volt. 1935-ben összeházasodtak, Kenyában telepedtek le. Az utazás alatt Friederike Victoria találkozott a svájci botanikussal, Peter Ballyvel, aki hamarosan a második férje lett. Ő volt az aki a Joy nevet adta feleségének.
http://www.booker.hu/konyv/oroszlanhuseg_joy_adamson/
1938 márciusában Peter Bally megkapott egy állást a Nairobi Múzeumban. Joy úgy segítette a férjét hogy lefestette azokat a növényeket, amiket gyűjtött, és illusztrálta hét, a Kelet-Afrikai flórárról szóló könyvét.
Joy ásatásokon is részt vett Rift Valleyben (Kenya) és a Ngorongoro-kráterben ( Tanzánia) világhírű régészekkel, valamint Louis és Mary Leakey antropológusokkal.
Az 1940-es években az asszony Kenya bennszülötteit hagyományos ruházatukban és díszítéseikben örökítette meg festményein, illetve dokumentálta a szokásaikat is. Hat évnyi utazása alatt 700 festményt készített közel 54 törzs képviselőiről, ezeket a festmények a Nairobi Nemzeti Múzeumban vannak kiállítva.
Ez a házasság sem tartott túl sokáig azonban, Joy találkozott George Adamsonnal, akivel 1944-ben össze is házasodtak.
George 1906-ban Etawah-ban született, Indiában, szüleivel innen költöztek később Kenyába, s a fiatalember az angliai iskolák elvégzése után szintén itt telepedett le. Nehezen viselte a kötöttséget, természet-, és szabadságkedvelő ember hírében állt, ennek megfelelően nem túl sok időt töltött egy helyben, egyfajta hippi életmódot folytatott.
Volt traktoros, ültetvénymunkás, pincér, tejelosztó, kereskedő, míg végre állami szolgálatba lépett és a sáskák elleni kampányt irányította.
http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_xl_eves_elofizetes_es_eves_gbk_tagsag.html
Ezután folytatta kalandor életét, hivatásos vadász és aranyásó lett. Rengeteg izgalmas szafarin vett részt, s expedíciót is vezetett a Rudolf-tóhoz. 33 éves korára tökéletesebben megismerte Kenya földjét, népeit és faunáját. Ekkor lépett a Vadvédelmi Hivatal szolgálatába itt találta meg végül élethivatását.
http://www.booker.hu/konyv/elza_es_kolykei_joy_adamson/
1956-ban egy nőstényoroszlán tartott rettegésben több falut, és Georgenak nem volt más választása le kellet lőnie. Később megtalálták ennek az oroszlánnak a három kölykét, a legkisebbet Elzának nevezték el. Amint a kölykök nagyobbak lettek a két nagyobbikat egy holland állatkertbe adták, Elzát pedig sikerült visszavadítani a természetbe.
Joy az árván maradt oroszlánkölyök örökbefogadásáról, felneveléséről, és a vadonba való visszaszoktatásáról szóló történetet írta meg első nagy sikerű könyvében az Oroszlánhűség-ben. 1961-ben létrehozta az Elsa Wild Animal Appeal (később: Elsa Conservation Trust) nemzetközi vadvédő alapítványt, amely természetvédelmi és oktatási célokat finanszírozott. Az Elzáról és kölykeiről írt három könyve világhírt szerzett, film is készült belőlük. Egy korábbi alkalmazottja ölte meg, volt férjét 1989-ben szomáliai vadorzók ölték meg. Joy hamvainak egy részét Pippa, a gepárd, és Elza sírján szórták szét.
Személyes megjegyzés: Joy nem csak az oroszlánokról, hanem a gepárdokról is írt könyvet. A pettyes szfinx nyomában című 1972-ben írt dokumentumregénye, és főszereplője Pippa, a nőstény gepárd, kamaszkorom egyik nagy kedvence volt. Általa ismerkedtem meg a vadvédelem jelentőségével, és azzal a nézettel, mely azt vallja, hogy lehetőség szerint minden fogságba került állatot, legyen az nagymacska, majom, vagy éppen medve – minden esetben az aktuális körülmények figyelembevétele mellett-, meg kell próbálni visszaszoktatni saját, természetes közegébe.
Monty Roberts
Magyarországon is járt 2008-ban Monty Roberts, az ,,igazi suttogó”. Az ő személye ihlette Nicholas Evanst a Suttogó című regény megírására, amelyből film is készült azonos címmel, Robert Redford rendezésében és főszereplésével.
Monty Roberts 1935-ben született a kaliforniai Salinas városban, cowboy családban. Édesapja kemény ember volt, aki lovait durva módszerekkel törte be. Monty soha nem értett egyet ezzel, és amikor hangot adott véleményének, apja megverte.Ám ez sem vette el a fiú kedvét, aki legszívesebben az amerikai prérin élő vad musztángokat figyelte meg. E megfigyelésekre alapozta későbbi állítását, mely szerint tudja, hogy miként kommunikálnak egymással a lovak. Amikor tapasztalatait elmesélte “természetesen” őrültnek titulálták, és kinevették őt, és apja is óva intette ezektől a gondolatoktól, de csak annyit értek el, hogy Monty ezek után már nem nagyon beszélt megfigyeléseiről, de elkezdte kifejleszteni módszerét.
http://www.booker.hu/konyv/a_suttogo_nicholas_evans_1/
“Odavezethetsz egy embert a tudáshoz,
de nem kényszerítheted arra, hogy gondolkodjon.”
A fordulópontot az jelentette, amikor 1987-ben meghívták Texasba, hogy tartson bemutatót, az igazi áttöréts azonban II. Erzsébet brit uralkodó meghívása jelentette 1996-ban. Attól kezdve vált világhírűvé, az angol királynő lovait azóta is az ő módszerével képzik.
Monty Robertsnek eddig három könyve vált a New York Times bestsellerévé.
Az ,,igazi suttogó” a 90-es évektől járja Európát és Amerikát, hogy hirdesse: három összetevő — a következetes elvek, a kommunikáció és a bizalom — alkotja a lovak és emberek közötti sikeres együttműködés alapját.
A folytatásban két világhírű etológussal – Jane Goodall, és Dian Fossey-, találkozunk.
http://www.booker.hu/hirek/Az-eletuk-aran-is-tudosok-az-allatvedelem-elvonalaban-2-resz/
Kovács Rhewa Andrea
