Eljött érte a nyolcadik utas: Elhunyt H. R. Giger

H. R. Giger, az Alien bizarr, rémisztő de egyben csábító lényének megalkotója 74 évesen elhunyt egy baleset következményében.

Giger 1940-ben született Svájcban Hans Rudolf Giger néven. Szülei átlagos középosztálybeliek voltak, apja helyi gyógyszerészként dolgozott. Még egészen kicsi volt, amikor elkezdődött a sötét, rejtélyes dolgok iránt vonzódni, köszönhetően apja otthon tárolt emberi koponyájának, amit a szakma elismerésül ajándékozott neki.

Legnagyobb hatással Salvador Dalí és Jean Cocteau voltak rá. Tinédzser korában rendszeresen rendezett bemutatókat otthonába szellemvasutakról és más sötét témájú dolgokról. Egyetemi éveit építészként és ipari dizájnerként végezte. Mindezek hatalmas szerepet játszottak stílusa kiforrásában. Több műfajban is kipróbálta magát, a szobrászattól kezdve a bútortervezésig mindenben. Jellemző volt rá a szürreális stílus, művészetét sokáig nem is fogadta el a nagyközönség, túl groteszknek és morbidnak tartották.

Giger volt az első, aki az airbrush technikát használni kezdte a képeinél, és vezető tekintélynek számított a különleges eszköz használói között. Festményeire jellemző a másvilági hatás, és egy fajta elegáns erotikus vonás.

Az igazi áttörést 1978-ban érte el, amikor Ridley Scott felkérte, hogy vegyen részt az Alien film lényének megtervezésében. Végül nem csak a lényt, de több elemet is ő álmodott meg, mint például a bolygó, ahol a tojásokat találják. Maga a lény akkora siker volt, hogy még Oscar-díjat is kapott érte Giger.
A lény első megjelenése Giger Necronomicon IV című művén látható, amire a filmrendező azt mondta, hogy ez kell neki.

A filmre és későbbi munkáira már a vadabb témák voltak jellemzőek, mint a szexuális erőszak és a tehetetlenség. A cél sosem a nők erőszakolásának ábrázolása volt, hanem a férfiaké. A királynő vagy a főszereplő, Ripley, mind nők, akik a kulcsszerepet kapják a túlélésben, akár egy nő a társadalomban.

Egy időben Giger az „Éjszakai rémület” nevű alvászavarban szenvedett, ami az elalvás előtti néhány órában jelentkezett. Ennek leküzdését sok kép megörökíti.

A film sikere után nagyon sok megrendelés érkezett, ezek közül a legismertebb a Debbie Harry énekesnő lemezéhez készült borító, amit a Rolling Stones magazin minden idők legjobb 100 borítója közé választott.

Az Alien franchise-hoz mélyen kötődött, és mindig szívesen adott tanácsot, ha felkérték rá. Ám a harmadik filmhez már nem sikerült megnyerni őt, mert a két másik dizájner a saját ötleteiket akarták, ami hatalmas konfliktust generált. Végül Giger otthagyta a stábot. Pedig a filmre elkészült lénye talán még nőiesebbre és vérfagyasztóbbra sikerült, mint az elődje, legalábbis Giger szerint.

Később még visszatért a Prometheushoz, mikor Ridley Scott megkérte, így a film bizonyos elemei feltűnően hozzák az ő stílusát. Műveiben mindig is fontos volt még a gép és az ember keveredése, ami aztán a filmben is jól látszik.

1990-től múzeum megalapításán fáradozott, ez lett a H. R. Giger múzeum, amit a mai napig üzemeltetett. A múzeum egy középkori kastélyban van Svájcban. Megtalálhatóak benne a művész alkotásai, de mások művei is, amik a saját gyűjteményét képzik.
Haláláról nem tudni sokat, de míg élt a szürrealizmus és az emberi félelem kiaknázásának mestere volt. Nyugodjék békében!