Emerald City 1. évad: Varázslók a tudósok ellen
Az Óz, a csodák csodája tévés feldolgozása, az Emerald City igazi üde színfolt lett a sorozatok világában. Úgy hozza be a Trónok harcás hangulatot a kis képernyőre, hogy az országos csatornák komolyan megírt szabályait nem szegi meg. Ugyanakkor elég sok gyilkosság, intrika és megannyi 18+ téma várja azokat a nézőket, akik a Shannara Chroniclesnél komolyabb fantasyre vágynak. Dorothyt a pilotban felkapja egy tornádó és Óz világáig repíti a lányt, ahol természetfeletti lényekkel, bosszúálló boszorkányokkal és megkeseredett tudósokkal kell farkasszemet néznie a jövevénynek. Az Emerald City nézettsége sajnos hagyott kívánnivalót maga után az 1. évadban, ennek ellenére a régen várt széria nem okozott csalódást.
Amit az Emerald City esetében ki kell emelni, az a nagyon szép látványvilág, a csodálatos tájak, amik a sorozatban feltűnnek. Tényleg lehet érezni, hogy a főszereplő igen messze került Kansastől, és nem csak azért, mert vad törzsek, gigantikus szobrok és színes paloták szegélyezik a horizontot. A Trónok harca esetében nyilván az HBO rengeteget költ arra, hogy a nézők hirtelen átérezzék, milyen lehet az élet Westerosban, de egy országos sorozat esetében ez sokkal nagyobb vállalkozás és bravúr, ha sikerül. Az Emerald City hozza azt, amit elvárhat az ember egy fantasytól, még akkor is, ha a főszereplő színésznő kicsit feledhetőre sikeredett.
Érdekes, de éppen Dorothy az a karakter, akit ki lehetne hagyni az Emerald City első évadából, a többiek mind érdekesebbek nála. Ott van például a bádogember, aki egy szerencsétlen tragédia miatt lesz félig gép-félig ember. Aztán a srác lehetetlen kapcsolatba kezd egy hercegnővel. De még az identitászavaros Ozma is érdekesebb háttérsztorival áll elő, mint Dorothy. Ez a két szereplő igazán kaphatna egy spinoffot, de rajtuk kívül érdemes még kiemelni a varázslót is, akit a Jurassic World és a Daredevil színésze, Vincent D’Onoforio alakít. Neki van egy olyan jellegzetes arca és orgánuma, amelyek miatt bármilyen szerepet feledhetetlenné tud tenni, örülhetünk neki, hogy a művész ennyit játszik sorozatokban. A boszorkányok közül egyértelműen lopja még a show-t a Mistress is, és nem azért, mert folyton mélyen dekoltált ruhákban szaladgál. De érdekes még a madárijesztő is, aki egy emlékeit vesztett katona. Ami közös az eddig felsorolt alakokban, hogy mindegyik, a meséből érkezett karakter eddig nem látott oldaláról mutatkozik be.
Ráadásul az Emerald City egy egészen kurrens témát jár körbe az első 10 részben. A hit (ebben a világban varázslat) és a tudomány közötti ellentétet. A varázsló ugyanis tisztán csak a tudományban hisz, irtaná teljes erőből a boszorkányokat, emiatt még fegyvereket is gyártat. A boszorkányok meg érthető módon a mágia teljhatalmára törekszenek. A csavar az egészben, hogy a főtudóst Óz nagy varázslójaként emlegetik, akik kőszörnyeket tud életre kelteni. De a fickó ezzel szemben egy csaló, aki titokban igenis rá van szorulva a varázslatokra. Mindemellett fenyeget még egy titkozatos főellenség is az Emerald City bemutatkozó szezonjában, ez a Beast Forever, ami egyszer már eljött és rengeteg áldozatot követelt. Most pedig újfent közeleg és lehet, hogy a két oldalnak össze kell fognia, ha le akarják győzni a szörnyet.
Az Emerald City egy ügyesen megírt fantasy lett, teli izgalmas karakterekkel, ráadásul Óz világát sikerült úgy életre kelteniük az alkotóknak, hogy egy percig nem érezni a produkción, hogy egy A Gyűrűk Ura vagy Trónok harca koppintásról, esetleg lebutított verzióról lenne szó. Nincsenek sárkányok, se Egy Gyűrű, a konfliktus azonban összehozza a szereplőket, helyenként olyan formában, amire nem is számítanánk. Egy csomó sorozatból hiányoznak a megdöbbentő csavarok a sztoriban, az Emerald City esetében itt sincsen hiány. Meglepően szórakoztató ugyanis a végeredmény.
A főszereplőn kívül az egyedüli gikszer, amit meg kell említeni, az a befejezés. Nagyon félő, hogy az Emerald City nem kap 2. évados berendelést az NBC-től, ebben az esetben pedig csúnya cliffhangerrel záródik a sztori. Sose jó az, ha lógva hagyják az embert, de lehet még reménykedni, hogy hátha esetleg egy tévéfilmes verzióval az NBC lezárja a Beast Forever szálat. Persze csodák történhetnek, már az is annak számít, hogy az Emerald City a hányattatott sorsa után képernyőre került. Ha az országos csatornák ilyen fantasyket képesek tető alá hozni, akkor kérünk még belőlük sokat.
