…ez segít abban, hogy a feleségem és a lányom ne fojtsanak meg!

Interjú David Brinnel1) Mi az, ami rendben van a science fictonnel manapság?

Brin: az SF annyira benyomult a populáris kultúra területére és azon túl is, hogy helyet kapott a politikai, filozófiai és a mindennapokat érintő vitákban. A New Yorker indított egy science fiction kiadást, amelyben olyan szerzők mutatták be írásaikat, akik évtizedekig tagadták, hogy valaha is írtak sci-fit. Az emberek rájöttek végre, hogy a 21. században élnek. Itt az idő, hogy ezüstszínű, testhezálló ruhát vegyünk!
A másik jó dolog, hogy egye több briliáns, fiatal író lép elő. Ők azok, akik minden korban, minden műfajban a legjobban képesek kifejezni magukat. Felszabadítva a technológia által, olyan innovatívabb módszerekkel mesélhetnek, mint a novellák, beágyazott médiákkal, vagy az animált forgatókönyvek.

2) Mi az, ami nincs rendben a science fictonnel manapság?

Túl sok szerző és rendező vette be a cinizmus gyerekes, divatos és ismert elképzelését. Sok, 50 vagy akár 80 éves klisé terjeng (pl. Hé, felfedeztem, hogy a hatóság figyel!), miközben elnyomják azt az elképzelést, mely szellemében az aranygeneráció alkotott: a civilizációban, melyben élünk, meg kell találjuk  a módját, hogy fejlődjünk, megoldjuk a problémáinkat, hogy jobb legyen, mint most. Nehéz feladat, tele buktatókkal. De manapság túl sok ábrázolás reménytelen.
Milyen szánalmas! A megállíthatatlan haladás jótéteményiért cserébe fizetett ár kétségbe vonja magát a haladást? Ne tévesszen meg senkit az, amit a lobobotomizált, politikai  „jobb és bal tengely” mindkét oldaláról hangsúlyoznak. Egykori barátom, Ray Bradbury ezt a fétist a hálátlanság legszánalmasabb formájának nevezte.
Nem mintha minden SF-nek tündérmesének vagy tech-imádó ponyvának kellene lennie. Ray az emberi lélek legsötétebb mélységeit mutatta be hátborzongató műveiben. És? Úgy vélte, hogy a megrázó és félelmetes sci-fi része kell legyen annak a folyamatnak, melyben felfedezzük saját sötét oldalunkat és hibás módszereinket, melynek célja a hatékony figyelmeztetést. Önmegelőző próféciák.
Néhányan közülünk lázadnak. Neal Stephenson, Kim Stanley Robinson, Greg Bear és mások kihívást intéztek kortársainknak. Ha úgy gondolod, hogy problémáink vannak, tárd őket a nyilvánosság elé! De mindig hagyj helyet a megoldásoknak is. Vagy inspirálj másokat arra, hogy képesek legyenek megoldást találni.

3) Aggaszt a multi-szenzoros média felemelkedése, térnyerése az irodalmi sci-fi helyén?

Jó kérdés. Az biztos, hogy én is morgok, amikor a tömegmédiában a ‘folytatás-remake-újraindítás’-betegség kliséit, sekélyességét és könyörtelen gyávaságát látom. Amikor megnézek egy új filmet, szándékosan letekerem néhány érzékemet – a logikához, az ábrázoláshoz és a tudományhoz kapcsolódó kritikai hozzáállásomat – azért, hogy képes legyek élvezni a mozit, annak a szellemében, amit kínál. (És ez segít abban, hogy a feleségem és a lányom ne fojtsanak meg a show alatt). És igen, néha átállítom magam, pedig zokognom kell, hogy ezt teszem.
De egy új időszak hajnalán vagyunk. A mai Hollywoodban, az írók a legalantasabb létformák. De ez változni fog, amint egy kis csapat – írói vezetéssel – képes lesz egy ütős, animált storyboardot alkotni, 90 percben, párbeszéddel, zenével, amely nagy figyelmet kap a weben, azelőtt, hogy egyetlen stúdió látná. Ez az új, köztes művészeti forma mindent meg fog változtatni és eltolja a hatalmi központot a történet, a sztori felé.

4) Az irodalmi science fiction – legyen papíron vagy digitálisan – a legjobb, összehasonlítva az SF más formáival?

Nézd, biztos meglep, hogy egy olyan hard-SF figura, mint én, hisz a mágiában. Arra használjuk a mágiánkat, hogy élénk, élő szubjektív valóságot hozzunk létre, más emberek fejében. Ez az, amit a mágia mindig is tett. A sámán lehet, hogy nem képes esőt hozni. De ha az előadása, az illúzió jó, nem hal éhen.
Ebben a megvilágításban, mi szerzők (különösen a SF-ben) vagyunk a legnagyobb és legkövetkezetesebb varázslók. Hosszú varázsigéket agyalunk ki – fehér láncok és fekete kacskaringók (millió van belőlük az Existence-ben) – és a varázslat képzett címzettjei (a művelt olvasók) képesek visszafejteni őket, okos párbeszédekké, mély érzelmekké és csillagokon átívelő robbanásokká. Ez a kapcsolat, a varázslat szövője és a mágia felhasználója között megdöbbentő, és továbbra is sokkal hatékonyabb a gazdag, kitalált világok ábrázolásánál, mint más médiumok.

5) Néha a tolladat tintába mártod akkor is, amikor nem SF-ről van szó. Ilyen eset volt, az 1998-as ‘The Transparent Society’ könyv, mely megdöbbentően pontosan látta előre a személyes adatok szivárgását, a magánélet bizonytalan határit.
Akkoriban gyakorlatilag azt mondtad, hogy a nyitottság, a nyílt lapokkal való játék – legyen szó egyéni, vállalati vagy kormányzati szintről – a lehető legjobb viselkedésforma. Most, évekkel azután is fenntartod ezt?

6000 éven át, majdnem minden civilizáció csak tántorogva haladt előre a nyomasztó kormányzatok mellett. A felvilágosodás legfőbb eszköze, hogy kísérleti arénákat hozott létre, melyben meg tudtunk mérkőzni, új, friss szövetségeket hozhattunk létre, adhatunk, vehetünk, érvelhetünk, tárgyalhatunk anélkül, hogy vér szennyezné a földet. Ezek az arénák: a demokrácia, a tudomány, a piac és a bíróság. Mindegyik akkor működik a legjobban, amikor a legtöbb résztvevő tudja, hogy mi történik benne. És akkor hervadnak el, halnak meg, mikor nem kapnak elég fényt.
A ‘The Transparent Society’-ben nem voltam szélsőséges. Elfogadom, hogy szükség van néhány titokra és vallom, hogy az embereknek igénye van bizonyos magánéletre. És itt az irónia. Sokkal inkább valószínűbb, hogy képesek leszünk megvédeni magánéletünket, ha mindannyian magunk is megfigyelők vagyunk – így kaphatjuk el a jövő ártalmas Nagy testvérit, leselkedőit. Ezt hívják sousveillance-nak.

6) Sok technológiát nagy mértékben befolyásolt az irodalmi sc-fi vagy a legjelentősebb, korai televíziós sorozat, a Star Trek. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, hogy a forradalmi találmányokat nem az írók, hanem szakemberek ihlették, mint Steve Jobbs vagy Bill Gates. Vajon ezt a képzelet hiánya okozza? A jó SF hiánya? Vagy valami más?

Nos, néhány kölyök milliárdokat csinált abból, hogy SF ötleteket váltott valóra, ki gondolta volna, hogy példaképek lesznek? Csak azt remélem, hogy ezek a milliárdosok emlékeznek még a forrásra.

7) Ha már ennyit beszéltünk Hollywoodról, ha egy kifejező mondatot kéne az Existence-hez választanod, mi lenne az?

2050. Az emberek okosak, de a veszély és a fenyegetés aknamezője húzódik előttük, amikor egy palackba zárt üzenet érkezik a a világunkba, egy figyelmeztetéssel, egy ajánlattal: ‘CSATLAKOZZ HOZZÁNK!’
Persze, igazán szeretnék egy üzenetet a producereknek, egy élénk, háromperces ajánlót a könyvhöz, fantasztikus kézzel festett képekkel, Patrick Farley-tól.

8) Mi – vagy mi kellene legyen – a szerepe a SF-nek abban, hogy inspirálja a diákokat, túl a szórakoztatáson?

Nem minden SF vagy fantasy ösztönzi a tudósokat, mérnököket. De jó tudni, hogy a gyerekek olvasnak kihívást jelentő dolgokat: meséket, tele kalanddal és személyes drámával, ugyanakkor tele sok-sok ötlettel is!

9) Mi az a tudományos eredmény, ami izgat téged, de mások még nem figyeltek fel rá?

Mi? Adjam ki a legújabb történetemet, mielőtt megírnám?
Tanulmányoztam a Földön kívüli, természeti erőforrások kiaknázására alakult Planetary Resources vállalatot, melynek elég mély a zsebe ahhoz, hogy aszteroidák bányászatát célozza meg, ami minket gazdaggá tesz majd, míg a Földet egy parkká változtatja.
Kiderült, hogy nem csak az Európa és az Enceledus lehetnek jéggel borított holdak. És tudod, hogy melyik az az emlős, amely képes visszanöveszteni testrészeit, végtagjait? Úgy tűnik, ez a képességünket elvesztettük sok-sok millió éve, de az orvosok megtanulták, hogyan lehet visszailleszteni a hiányzó alkatrészeket és meghajtani az öreg masinát…

forrás: geekwire.com