Fagyott égbolt: a Cassini űrszonda felfedezései
A sci-fi műfajának alapeleme az elvágyódás, a misztikus világűr, a felfedezés varázsa, és a szokatlan, nem e világi földrajzi helyek. Azonban azt se felejtsük el, hogy otthonunk, a Föld önmagában egy csoda. Szülőbolygónkon is megannyi gyönyörű táj, szélsőséges körülmények között élő lény található. A fantasztikumért nem mindig kell másik bolygóra látogatni, megtalálhatjuk azt a Földön is. Jeff Carlsonnal is a nászútján jött szembe az ihlet, melyet fel is használt Frozen Sky című művéhez, melyet most először olvashat magyarul a nagyérdemű.
A magyarul Fagyott égbolt címen megjelent regény a Jupiter negyedik legnagyobb holdján, az Európán játszódik, ahol a történet főhősére, Vonnie-ra és társaira megannyi kalandos felfedezés vár.
Ám mielőtt a regénnyel foglalkoznánk, ejtsünk pár szót az Európáról, a Cassini-Huygens űrszonda eredményeiről és az Európa rejtélyes jégvilágáról.
A Cassini-Huygens űreszközt 1997-ben bocsátották ki a világűrbe, azzal a feladattal, hogy a Szaturnusz környezetét vizsgálja, illetve hogy eljuttassa a Huygens leszállóegységet a Titán hold felszínére. A Jupitert és holdjait közvetlenül nem kutatták, azonban remek fotókat készített az űrszonda az útja során.
A küldetés azonban számos új, nem várt és meglepő eredményt is produkált, nézzük is őket sorjában:
A Titan hasonló felszíni képződményekkel rendelkezik, mint a Föld, légköre van, amelyben szerves anyagokat is lehet találni, és a holdon metántartalmú csapadék hullik alá, tavakat létrehozva. Lehetséges lenne tehát az élet a Földön kívül? Ráadásul nem is kell annyira „messzire” menni érte? A Naprendszer egyre inkább meglepi a tudósokat, hiszen az Európa hold után a Szaturnusz rendszerében feltételezhető az élet, vagy az arra alkalmas környezet. A Szaturnusz másik nagy holdjából, az Enceladus a felszínéről vizet tartalmazó anyag lövell ki. A felszín akár hatalmas vízóceánt is rejthet.
A Szaturnusz mindkét pólusánál gigászi hurrikánok tombolnak, és az északi póluson szabályos hatszög alakú képződmény van jelen, melyről eddig nem sokat tudtak elmondani a kutatók. A hexagon egy nagyon erős örvényzóna, melynek pontos magyarázata még hátra van, de a küldetés utolsó részében behatóbban fogják vizsgálni a jelenséget.
A Cassini programot eredetileg négyévesre tervezték, de azóta kétszer is meghosszabbították. Azonban most már tényleg a nagy befejezésre készül az űrszonda, ugyanis idén április végétől megkezdődtek pályamódosításai, melynek eredményeképpen hamarosan a Szaturnuszba csapódik.
Az űreszköz pedig még „haláltánca” közben is bámulatos dolgokkal kápráztatja el az emberiséget. Ahogy halad elkerülhetetlen végzete felé, a Cassini minden korábbinál jobban meg fogja közelíteni a Szaturnuszt. Huszonkét keringés alkalmával a gyűrűk belső pereme és a bolygó között halad át, így pazar képeket láthatunk majd a legbelső gyűrűkről és persze magáról a Szaturnuszról is.
A 110 ezer kilométer per órás sebességgel mozgó Cassini saját, hatalmas tányérantennáját használja védőpajzsként, hiszen ekkora sebességnél a legapróbb szemcsék is végzetesek lehetnek a szonda számára.
Azonban, arra a tudósok sem számítottak, hogy a bolygó és gyűrűi közötti nagyjából kétezer kilométer széles sávban pormentes üresség tátong. A különleges környezet mellett szokatlanul csöndes arrafelé az űr. A Cassini mindeddig a rádió és plazmahullám-vizsgáló rendszerét használta a különböző űrbéli részecskék emberi fül számára hallható hanggá konvertálására. Amíg az eszköz a gyűrűket járta, másodpercenként több száz ilyen részecskét tudott rögzíteni, azonban az üres térben megszűntek a hangok. Csupán néhány alkalommal lehetett felfedezni a részecskék „dallamát”.
Tehát már csak pár hónapja maradt hátra a nagyszerű űrszondának, de ez alatt az idő alatt is számíthatunk meglepő felfedezésekre.
Az elmúlt húsz év során a Cassini űrszondának köszönhetően többet tudtunk meg a Jupiterről, a Szaturnuszról és azok holdjairól. Köszönjük a munkát, Cassini!
A cikksorozat következő részében a lehetséges élettel foglalkozunk a Naprendszerben. Irány az Európa!
