Színház az egész világ(űr)! – A Szkénében a Galaxis útikalauz stopposoknak

by R15 · 2015-01-28

Mindig nagy öröm az egymástól távol álló műfajok találkozása és szimbiózisa, pláne, hogyha olyan ritka párosításnak lehetünk tanúi, mint a science-fiction és a színház. A Szkéné ezúttal Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című művét tűzte műsorára, mely egyben a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem vizsgaelőadása.

„Fontos és közismert tény, hogy a látszat olykor csal. Például a Földön az ember mindig szentül hitte, hogy intelligensebb a delfinnél, mivel oly sok mindent elért: feltalálta a kereket, New Yorkot, a háborút, egyebeket, mialatt a delfinek csak vidáman lubickoltak.
A delfinek ezzel szemben azt hitték, hogy intelligensebbek az embernél – pontosan az említett okok miatt. Érdekes módon a delfinek réges-rég tudták, hogy küszöbön áll a Föld megsemmisítése. Számos hiábavaló erőfeszítést tettek, hogy az emberiséget figyelmeztessék a veszélyre. A legeslegutolsó delfinüzenetet is félreértelmezték az emberek. Azt hitték, hogy meglepően kimunkált, karikán keresztül végrehajtott kettős hátrabukfencet látnak, miközben a delfinek az Egyesült Államok himnuszát is elfütyülik. Az üzenet valójában ez volt: Viszlát, és még egyszer kösz a halakat!” (Douglas Adams)

Amint azt a 7ora7.hu is írja, a Douglas Adams által írt nagy sikerű regényből és rádiójátékból készült még több rádiójáték, képregény, tévésorozat, film, könyv, cd, játék és persze színházi előadás is. Marosvásárhelyen pedig úgy estek neki a regény első részének, mint maga Adams a világűrnek és a valóságátírásnak, amiből a kritikák szerint egy felettébb kellemes este kerekedett.

Eleve rendkívül merész ötlet, hogy egy könyvben és filmben jól működő tudományos-fantasztikus sztorit vigyünk át színpadra és bár voltak erre sikeres próbálkozások már a 70-es években is, ez azért jóval bátrabb kísérlet, ugyanis itt két színész játszik el összesen 11 szerepet (igaz, további 2 karakter csupán hangban jelenik majd meg).

A 7ora7.hu ismertetője szerint egy csütörtökön Arthur Dent – aki utálja a csütörtököt – arra ébred, hogy munkások hada szeretné ledózerolni a házát, helyet csinálva egy bekötőútnak. Hogy mindezt elkerülje, Arthur a buldózerek elé fekszik, ahonnan barátja, némi munkásokkal való egyezkedés után sikerrel eltávolítja – befekteti a házbontás vezetőjét, akinek vélhetően hosszú percekbe telik felmérni, hogy mekkora szamarat csináltak belőle, és így esik neki végül a rombolásnak –, hogy egy kocsmában beismerje: ő igazából egy földönkívüli, a Betelgeuse nevű csillag mellől származik, és már csak percei vannak hátra a Földnek, mert a vogonok egy hiperűrsztráda építése miatt meg fogják semmisíteni. Úgyhogy stoppolnak egyet egy űrhajóra.

Kezdetét is veszi a világ újrafelfedezése, kiderül, hogy az egerek szuperintelligens pándimenzionális lények, akik kísérleteznek az emberekkel – nem pedig fordítva –, sőt az ő rendelésükre építette a bolygónkat egy űrvállalkozás – akik a gazdasági válság miatt lefeküdtek aludni (túl drága lett az egyedi bolygók készítése) –, mert a Bölcs Elme – a világ második legokosabb számítógépe – azt mondta, hogy így megkapják a végső választ eredményező kérdést. A válasz már megvan a kérdések kérdésére, az 42, csak épp azt nem tudják, mi a kérdés. Mindeközben ömlik a világ dolgait nem csak a furcsaságokkal, hanem élesen élcelődő, könnyed cinizmussal kiforgató stílus, ami lényegre törő egyszerűséggel képes rávilágítani szokásokra és szokatlanságokra.

Mivel egy science-fiction előadásról beszélünk, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy vajon mi a helyzet a díszlettel? Az alkotókkal a kate.hu készített interjút:

,,[…] az előadás azért épül egyszerű eszközökre, mert azt gondolom, hogy egy sci-fi színpadon nagyon butácskának hat, hogyha megpróbálják az alkotók megjeleníteni azokat a dolgokat, amelyekről nem tudjuk, hogy milyen. Soha nem kaphatjuk vissza azt az érzést, mint amikor olvastuk mennyire részletesen képzeltük el, vagy amit most mar egy filmben könnyen megtesznek, számítógépes grafikával. Ezért eszközeink korlátai miatt inkább szakadtra, szedett-vedettre terveztük, a legegyszerűbb megoldásokat alkalmazva, rábízva magunkat a nézők fantáziájára, és bármennyire is furcsán hangzik arra a tényre, hogy nagyon sok párhuzam vonható a történet, és a saját életünk között, mint társadalmi, mint szociális kérdésekben, természetesen annyi különbséggel, hogy esetünkben egy Vogon véleményét halljuk, de valójában ezek emberi megnyilvánulások. Ilyen értelemben egy társadalmi görbe tükör Adams regénye, és erre próbáltuk építeni az előadást.”

A 7ora7.hu kritikája szerint Orbók Áron és Vass Csaba előadásának egyik nagy erénye az, hogy játszi könnyedséggel képes visszaadni ezt a nagyon is sajátos világot, miközben szemtelen ráérősséggel, nyugalommal és egyszerűséggel váltogat a megannyi szereplő között és mindezt anélkül, hogy az író bármelyik eredetijéből átemelnének regénybe illő leírásokat. Ez a könnyed színpadi stílus és a hozzá társított játék, ahol egy-egy eszköz, vagy hanghordozás jelez egy karaktert, tökéletesen illeszkedik a Galaxis útikalauz stopposoknak világához. Kihagyhatatlan!

Szereplők:
(megjelenésük sorrendjében)
Arthur Dent (otthonülő típus)
Mr. Prosser (Dzsingisz Kán leszármazottja, szereti a szőrmesapkákat)
Ford Prefect (Több anyja van)
Prostatikus Vogon Jeltz (Zöld)
Trillian (Nő!)
Zaphod Beeblebrox (A galaxis elnöke, két feje van)
Marvin (Depressziós)
Szlatibartfaszt (Szereti a fjordokat)
Ámbráscet (naiv)
Petúnia (1 cserép)
Bölcs Elme (Bölcs)
Foochg (Egy egér)
Loonkawl (Még egy egér)