Gyengéd élvezet: A soft science fiction

A tudomány határait átlépő ötletek, az emberi viselkedés vizsgálata és irodalmi színvonalú, nagyobb célközönséget megcélzó történetek. Ez a soft science fiction.

A science fiction irodalom nem csak azért minősül a legdinamikusabb szórakoztató zsánernek, mert összefügg a tudomány fejlődésével, hanem mert a társadalom aktuális problémáira is képes volt reflektálni. Ehhez azonban szükség volt egy új írógeneráció felbukkanására, mely képes volt a sci-fi tematikáját feltölteni a korábban csak szépirodalmi művekben megtalálható elemekkel. Ez volt a soft (lágy) science fiction, mely a természettudományok helyett a társadalomtudományt öltöztette be a fantasztikum színeibe. Ezzel pedig egy olyan korszak vehette kezdetét az sf irodalom történetében, mely talán a legfontosabb és legsikeresebb érának tekinthető.

A második világháború után az emberek tudományba vetett hite megingott. A tudomány megváltó szerepét erőltetni nem volt érdemes, hisz az emberek tudták, mi az az atombomba, a mérgező vegyület és az emberkísérlet. Már mindenki számára egyértelművé vált, hogy a tudomány nem csak hasznos tud lenni. Ha a sci-fi életben akart maradni, más irányba kellett tartania. Az emberek elgondolkodtatásának új módját kellett kitalálni, melynek szerencsére hamar felbukkantak a művelői. Aldous Huxley 1932-ben megjelent Szép új világ című regénye már a soft és a hard sf határán egyensúlyozik. A tudományos racionalitás elszabadulásának bemutatásával remekül be lehetett mutatni egy olyan társadalmat, mely hanyagolja az emberségét. George Orwell 1984-e 1949-ben látott napvilágot, és ma már klasszikusként tanítják. A tudomány megvolt benne (fejlett megfigyelési módszerek), de nem foglalkozott azzal, hogy évtizedekig hiteles maradjon, ellentétben a társadalomkritikával, ami a mai napig ugyanazt jelenti nekünk, mint amikor először kiadták. Abban az időszakban a cenzúrától és a megfigyeléstől való félelmünk nagyon sok szerzőt megihletett. A pár évvel később, 1953-ban megjelent Fahrenheit 451 című regényben Ray Bradbury már egy olyan világot tár elénk, ahol könyveket égetnek. Bradbury legtöbb sci-fi munkája besorolható a soft sf tematikájába. Az embert vizsgáló sf regényekből kihagyhatatlan darab Theodore Sturgeon világhírű Több, mint emberi című műve, mely szintén 1953-ban jelent meg. De akadnak további, kiemelkedő művelői is ennek a témának.

Ez volt az az időszak az sf történetében, mikor megnőtt az igény a szépirodalmi jellegekkel dúsított fantasztikus irodalomra. A fantasy népszerűségének növekedése arra sarkallta az írókat, hogy emberközelibb science fictiont írjanak. Egyre jobban teret nyertek a már-már művészi nyelvezettel bíró, nagyon egyedi karaktereket és történeteket bemutató sci-fi regények, de más szempontból is jelentős az 1960-as, 70-es évek sci-fi irodalma. A hódító új hullám ideológia ekkoriban bukkant fel az sf mezején, hogy párosodjon a fantáziával. Bár az új hullámos sfnek nem ismerjük a szellemi atyját, sokak szerint Alfred Bester teremtette meg. Ekkoriban kezdtek érvényesülni olyan írók, mint a szürrealista elemekkel operáló Philip K. Dick, a tabudöntögető Harlan Ellison, a roppant merész Philip José Farmer, és sok más, a sci-fi világába új színt hozó szerző. Tematikailag is termékeny volt az új hullám. John Wyndham az apokaliptikus és poszt-apokaliptikus irodalmat népszerűsítette sikeres műveivel, Dick a párhuzamos világok és az alternatív történelem úttörője lett, kinek munkásságán egy komplett nemzedék nőtt fel, és sok későbbi szerzőre is hatással volt. Megszülethettek a teológiai témákat feszegető sci-fi regények is, mint például Frank Herbert 1965-ös A Dűne című regénye, és görög történeteket is el lehetett mesélni újra az sf eszközeivel, melyre remek példa Piers Anthony 1967-es Khtonja. A nők is betörtek az sf világába. A tudományt visszafogott érdeklődéssel figyelő, érzelmekre fogékonyabb hölgyek létrehozták a feminista sci-fit, ami a nők szerepét mutatta be a különböző jövőbeli társadalmakban. A legsikeresebb női sci-fi szerzők közé sorolhatjuk Ursula K. Le Guint, aki sikeres fantasy ciklusokat is írt.

A soft science fiction másik pozitívuma az volt, hogy teret engedett a tudományt behatóan nem ismerő, tehetséges szerzőknek is, akik szerették volna gondolataikat a társadalom felé közvetíteni. Orosz fronton a Sztrugackij-fivérek arattak komoly sikert, akiknek a műveit komoly cenzúrának vetették alá a kommunista rendszer bírálásáért. Több regényük (például a Piknik az árokparton vagy a Lakott sziget) remek példája a soft sf-et jellemző emberközeli ábrázolásnak és szimbólumrendszernek. Magyarországon is ez a tematika vált a legkedveltebbé. Kasztovszky Béla, Antal József, Szélesi Sándor is írtak már lágy sci-fit.

Ami nagyon különleges a soft sci-fiben, hogy miután lecsendesedett az új hullám, és jött a punk tematikák aranykora, még akkor is képes volt élni, és a mai napig nagyon népszerű. Az irodalmi színvonalú science fictiont különösen Európában kedvelik az írók, hiszen az európai irodalomban a társadalomtudománynak elég nagy szerepe van. Ezen regények sokkal nehezebben avulnak el, mint egy hard sci-fi történet, hiszen nem a tudomány hallhatatlanságát, hanem az emberi természetet mutatják be nekünk. Utóbbi téma pedig, amíg emberek élnek ezen a bolygón, sosem avulhat el.

Aki pedig keményen szereti, az ide kattintva olvashat a hard sci-firől is!