Interjú egy magyar Stalkerrel

Az idegenek meglátogattak minket anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatot létesítettek volna, csak hat fekélyes Zónát hagytak a Föld testén. A Látogatás nem csak Szegedet változtatta meg, hanem egy taxisofőr élete is gyökeres fordulatot vett. A szegedi Zónát járó Stalker lett.

A neve elhallgatását kérve vállalta, hogy egy interjú keretében bevezeti az olvasókat a Zóna falakkal elzárt, ijesztő és életveszélyes világába, ahová csak ők, kiválasztottak merik betenni a lábukat. (egyes adatokat megváltoztattunk, hogy az interjúalany személye rejtve maradjon)

A Zónában 13 éve dolgozik, de a kávézót (ahol az interjút készítettük) nem sikerült megtalálnia csak a telefonos egyeztetés után. Ennyire idegenül mozog a Zónán kívüli világban?

Úgy tűnik, itt nem működnek a megérzéseim. (mosolyog) Nem éppen ilyen helyekre szoktam járni akkor, mikor éppen nem a Zónában vagyok.

Miért, milyenekbe?

Kicsit hangosabbak, kicsit karcosabbak és ott nem kávét isznak. (nevet)

Kell a feszültségoldás? A cigi a megérkezése óta ott lóg a szájába. A Vállalat (Földönkívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézete Szegedi Részleg) nem küldi el nyaralni, egy wellnes-hétvégére?

Lehetőség lenne rá, de amíg én a Balatonon vagy akár Francia Riviérán süttetném a hasam, addig a többi Stalker elvállalná a munkáim. A Zóna is változna annyit egy hét alatt, hogy a következő küldetés végzetes lenne, az ösztöneim is megkopnának a koktélozás alatt. Nem, amíg ezt csinálom, addig itt kell maradnom mellette.

És meddig csinálja még, meddig kockáztatja az életét?

Egy családos tűzoltó, rendőr vagy bányász mit válaszolna?

Bizonyára azt, hogy addig, ameddig magának és a családjának össze nem gyűjt eleget ahhoz, hogy gondtalanul éljenek.

Én is ezt válaszolom.

Mivel megkért, hogy a családjáról ne kérdezzek, nem teszem. De egy másik kellemetlen témát fel kell hoznom.  A Stalkereket sokszor vádolják azzal, hogy a kihozott idegen tárgyakat a feketepiacon értékesítik, ahelyett, hogy a Vállalatnak adnák le azokat. Mit tud erről?

Keringenek mendemondák.

Ennyi?

Nézze, az emberek hajlamosak ránk, mint valami szuperhősökre tekinteni. Pedig mi is csak emberek vagyunk, álmokkal, vágyakkal és rengeteg hibával. Önzőek vagyunk, iszunk, káromkodunk. Valakit a kalandvágy, a kíváncsiság hajtott erre a pályára, de mára már – akárcsak mi, többiek – ők is csak a pénzért csinálják. 13 éve csinálom ezt, tudja hányan élnek az akkori garnitúrából? Hárman, velem együtt! Egy srác két napja halt meg egy húsdarálóban [halálos anomália, mely széttépi a rossz helyre lépőt – a szerk.], vajon eleget keresett? Nem tudok senkit hibáztatni, aki egy kis mellékes után néz.

Akkor most a Stalkerek riválisok vagy társak?

Mindkettő. Sok küldetésnél szükségünk van a másik segítségére, tapasztalatára – én az egyik városrészben kúsztam már végig milliméterről milliméterre, ismerve a halálos csapdákat, míg egy kolléga a másikban. De konkurenciát is jelentünk egymásnak, ha én nem, vagy drágán vállalom a melót, jön egy másik és megcsinálja helyettem. Nem kívánom egyikük halálát sem és nem örülök neki, ha mégis megtörténik, de minden Stalker halála megmutat egy lidérckocsonyát, egy szúnyogpilist a másik számára. Érti? [az első egy világító massza, mely minden szerves és szervetlen anyagot kocsonyássá változtat. A másik egy veszélyes gravitációs anomália – a szerk. ]

És mi van a Kívánsággömbbel?

Az csak egy mítosz, ha engem kérdez. A legtöbb Stalker hisz benne, én nem. Nekem a baksis a valóság, nem a Kívánsággömb. A „fekete csepp” hat euró, a „gombostű” három, az „izé”-ért negyvenet kapok, egy leydeni korongért még többet. Ez a Stalkerek valósága. [az Idegenek által a Látogatás során a Zónákban hagyott tárgyak. Sokukat már sikerült hasznosítani  pl. az izét autók meghajtásaként, de a legtöbbről még csak találgatnak a tudósok – a szerk. ]

A teljes Stalker- interjút a Playboy 2027-es, májusi számában olvashatják. Beszámolunk a Google legújabb autócsodájáról, az ExperiencE-ről is és megcsodálhatják Gregor Bernadett újabb fotósorozatát!

SzGy