Interjú a Gőzkorszak szerkesztőjével és társfordítójával, Abrudán Katalinnal
A Metropolis Media kiadó gondozásában jelent meg 2018 szeptemberében, Keith Roberts – Gőzkorszak című alternatív történelmi regénye. A fordítási folyamat nem volt könnyű, de Abrudán Katalin segítségével nem csak a szerkesztés lett kivételes, hanem a magyar szövegezés is. Az írásban zajlott interjú, rengeteg érdekességet tár elénk a szerkesztői munkáról és magáról a Gőzkorszakról.
1. Mióta foglalkozol könyvszerkesztéssel?
Fordítással 18 éve foglalkozom, és ezen belül gyakran végeztem nyelvi ellenőrzést, lektorálást, fordítások minőségi ellenőrzését. Az irodalmi szerkesztést viszont nem rég kezdtem. Első munkám a 2017 őszén megjelent Tisztogatás volt, Tamás Dénes kitűnő fordításában. https://galaktika.hu/mini-interju-tamas-denessel-a-tisztogatas-forditojaval/
2. Mennyire nehéz olvasmány angolul és magyarul a Pavane/Gőzkorszak?
Nekem angolul könnyebb volt olvasni, mert akkor egyszerűen csak az élvezet kedvéért olvastam. A szakszavakat az ember nagyjából érti, nem zavarja a mű élvezetében, hogy talán nem pontosan ismeri valamelyiket, a hangulatra attól ugyanúgy ráérez. A szerkesztéskor viszont muszáj volt minden szót ellenőrizni, mert noha a fordító sok nehéz szakszót egészen jól megoldott, másokat viszont nem. Amikor ezt észrevettem, tudtam, hogy mindent alaposan meg kell néznem, és meg kell keresnem a megfelelő jelentést, mivel magam nem vagyok járatos a gőzgépek, és a szemaforok működése terén, ezért csak akkor tudtam, hogy valami helyes-e vagy sem, ha mindent ellenőriztem.
A magyar szöveget tehát valójában nemcsak olvasóként olvastam, hanem egészen más szemmel. Csak remélni tudom, hogy magyarul sem nehéz olvasni.
Kétségtelen, hogy elgondolkodtató, tehát ilyen értelemben nem „könnyű” olvasmány. Remélem, hogy az olvasók is olyan alkotásnak találják, amely különös világával, szereplőivel még az elolvasása után is velük marad néhány napig legalább.
3. Voltak nehezebb részek illetve kifejezések, amelyek megnehezítették a szerkesztői munkát?
A fordítói és a szerkesztői munkát egyaránt megnehezítette, hogy a kötet hat novellájából az első három rendkívül speciális szókincs ismeretét követeli meg. Az elsőben a lokomobilok, a másodikban a szemaforok működésével kapcsolatos szakszavak alapos ismerete szükséges, míg a harmadikban a litográfiai eljárásokkal kapcsolatos technikai kifejezéseket kell tudni. Ezért a kifejezéseket mind alaposan ellenőrizni kellett, hogy valóban minden helyes legyen, hogy a megfelelő magyar szakszavakat használjuk. Ez megnehezítette, illetve lelassította a munkát, viszont mint minden nehéz akadály leküzdése, utólag igazán jó érzéssel töltött el, hogy sikerült megoldani.
Az első nagy feladatot rögtön a „mottóként” választott középkori virrasztóének első versszaka jelentette. Erről talán érdemes egy kicsit többet is mondanom.
Fontos volt, hogy a vers eredeti ritmus- és rímképletét megőrizzük. Több mint egy hetet töltöttem csak a verssel. Megkerestem a teljes szöveget, az érdekesség kedvéért egyik verzióját be is másolom ide. Eredetileg ugyanis yorkshire-i dialektusban írták.
This ae nighte, this ae nighte,
Every nighte and alle,
Fire and fleet and candle-lighte,
And Christe receive thy saule.
When thou from hence away art past,
Every nighte and alle,
To Whinny-muir thou com’st at last;
And Christe receive thy saule.
If ever thou gavest hosen and shoon,
Every nighte and alle,
Sit thee down and put them on;
And Christe receive thy saule.
If hosen and shoon thou ne’er gav’st nane
Every nighte and alle,
The whinnes sall prick thee to the bare bane;
And Christe receive thy saule.
From Whinny-muir whence thou may’st pass,
Every nighte and alle,
To Brig o’ Dread thou com’st at last;
And Christe receive thy saule.
If ever thou gav’st silver and gold,
Every nighte and alle,
At t’ Brig o’ Dread thou’lt find foothold,
And Christe receive thy saule.
But if silver and gold thou never gav’st nane,
Every nighte and alle,
Down thou tumblest to Hell flame,
And Christe receive thy saule.
From Brig o’ Dread whence thou may’st pass,
Every nighte and alle,
To Purgatory fire thou com’st at last;
And Christe receive thy saule.
If ever thou gav’st meat or drink,
Every nighte and alle,
The fire sall never make thee shrink;
And Christe receive thy saule.
If meat or drink thou ne’er gav’st nane,
Every nighte and alle,
The fire will burn thee to the bare bane;
And Christe receive thy saule.
This ae nighte, this ae nighte,
Every nighte and alle,
Fire and fleet and candle-lighte,
And Christe receive thy saule.
Felfedeztem azt is, hogy az eredeti dallamnak rengeteg feldolgozása van. Úgyhogy egészen sokáig, valahányszor elővettem a Gőzkorszakot elindítottam ezeket a feldolgozásokat is, és szinte vég nélkül hallgattam őket.
A szöveg is a dallam is tökéletes összhangban van a regénnyel, és a regényben való teljes elmélyüléshez, elmerüléshez, a ráhangolódáshoz nagy segítséget adott ez a zene.
Legjobban talán Alasdair Roberts skót származású énekes verziója tetszett, aki a dalt skót dialektusban énekli.
Alasdair Roberts – A Lyke Wake Dirge
https://www.youtube.com/watch?v=R46Aue8R_Fc
A versfordítás nagyon nehéz feladat, és tudtam, hogy egy költő bevonásával lehetne a tőlünk telhető legjobb magyar verziót megalkotni. Azért is volt erre szükség, mert miután rájöttem, hogy a szöveghez dallam is tartozik, fontosnak tartottam, hogy a magyar szöveg az eredeti dallamra énekelhető lehessen.
Megkerestem tehát kedves költő barátomat, Miklya Zsoltot (https://mora.hu/alkoto/miklya-zsolt), akinek nagy tisztelője vagyok, és már máskor is dolgoztunk együtt hasonló feladatokon, és megkértem, hogy segítsen. Nyersfordításom alapján (és számtalan munkaverzió után) kötöttünk ki annál a változatnál, amelynek első versszaka a Gőzkorszakban szerepel. Annyira megihletett minket ez a munka, hogy pusztán a magunk örömére elkészítettük az egész vers fordítását is.
Virrasztóének
Lyke Wake Dirge (12-15. sz.)
Itt az est, jő az éj,
minden este már,
a ház, a tűzhely, gyertyafény,
s Krisztus lelkedre vár.
Majd egyszer elmész innen, el,
minden este már,
tövis-pusztába érkezel,
s Krisztus lelkedre vár.
Ruhát ha adtál, és cipőt,
minden este már,
felöltheted magadra Őt,
s Krisztus lelkedre vár.
De ha nem adtál, úgy lakolsz,
minden este már,
tövise csontodig hatol,
s Krisztus lelkedre vár.
Tövis-pusztából majd kilépsz,
minden este már,
a rettegés hídjához érsz,
s Krisztus lelkedre vár.
Ezüstöt adtál, aranyat?
Minden este már,
ne félj, a hídon áthaladsz,
s Krisztus lelkedre vár.
Vasad sem volt, adni, soha?
Minden este már
pokol-láng emészt, ostoba,
s Krisztus lelkedre vár.
A rettegés hídja után,
minden este már,
purgatórium tüze, láng
s Krisztus lelkedre vár.
Ha szívélyes volt asztalod,
minden este már,
a láng nem fog ki rajtad ott,
s Krisztus lelkedre vár.
Sosem adtál ételt, italt?
Minden este már
csontig hatol a tűz, kitart,
s Krisztus lelkedre vár.
Itt az est, jő az éj,
minden este már,
a ház, a tűzhely, gyertyafény,
s Krisztus lelkedre vár.
Az angol eredeti megfelelő magyar visszaadásához annyi kutatást végeztem, annyi tanulmányt olvastam, annyi háttér-információt szedtem össze, hogy lényegében egy egész esszére való anyagom gyűlt össze róla. Remélem, egyszer még megírom.
4. Miért érdekes az eredeti angol szöveg, valóban lírai igazi szépirodalmi darab?
A Gőzkorszak (Pavane) igazi virtuóz módon megírt alkotás. Egyfelől a szerkezete is nagyon érdekes, úgynevezett mozaikregény, amelyben a történet egyes részeit más-más szemszögből meséli el az író, ugyanakkor a „mozaikdarabokból” kialakul egy egységes kép, méghozzá a saját világunktól elképesztően másféle világ képe.
A mű szépirodalmi jellege megmutatkozik a választékos nyelvhasználatában, a rendkívül erős karakterábrázolásban, és a lírai tájábrázolásban. Roberts kifinomult érzékkel használja ezeket az eszközöket, szereplőit nagy gonddal rajzolja meg, látszik, hogy teljesen elmerült a karakterek életében, érzéseiben, gondolataiban, így az olvasó valóságos emberekkel találkozik egy saját történelemmel, igazi súllyal és meggyőző erővel rendelkező, valós világban. Roberts karakterei teljesen konkrétak. Ezt a hatást kellett megteremteni a fordítás során, és a szerkesztés alatt külön figyelnem kellett arra, hogy ez mennyire sikerült, és ha nem, akkor ennek megfelelően csiszolnom, finomítanom a fordítást.
Örömmel vállaltam el a Gőzkorszak szerkesztését, mert tudtam, hogy nemcsak a zsáner, hanem általában is a széppróza egyik nagyon fontos könyve, és szerzője, a 65 évesen 2000-ben elhunyt Keith Roberts, igazán figyelemre méltó író volt, akinek életében sajnos mégsem sikerült eljutnia az őt megillető közönséghez. Olyan kortársaihoz képest, mint JG Ballard és Brian Aldiss, akik műveit a kritikusok ma már a szépirodalom alkotásai között tartják számon, Robertset kizárólag tudományos fantasztikus íróként tartják nyilván.
Ennek ellenére Algis Budrys, sci-fi író, szerkesztő és kritikus, Robertset kora legjobb brit novellaírójának tartotta. A Brit Science Fiction Társaság három kategóriában (regény, novella és alkotó) négy díjjal is jutalmazta Roberts munkásságát.
5. Személyes kötődésed is van a könyvhöz, hiszen épp ott élsz, ahol a könyv történetei játszódnak. A történelem alternatív alakulása mennyiben változtatta meg a tájat ahhoz képest, amit te ismersz?
Számomra nagyon érdekes volt, hogy a regény dél-nyugat Angliában, főként Dorset megyében játszódik. Lassan tizennégy éve élek ugyanazon a vidéken, ahol a Gőzkorszak történetei játszódnak. Munka közben elevenen jelent meg előttem minden egyes – a kötetben szereplő – tengerpart, domboldal, a hangával, rekettyével borított, szelíden hullámzó hátságok, a Purbeck félsziget, Corfe és a várromok, és minden emlegetett város. Ezeken a helyeken magam is többször jártam, kirándultam. Amikor az ember olvas, óhatatlanul pereg előtte a „film”, az olvasottak által keltett belső kép, de ebben az esetben a táj előttem nemcsak az író leírása alapján jelent meg, hanem úgy, ahogy az a valóságban látható.
Roberts kivételes tehetséggel és nagyon pontosan rajzolja meg a vidéket, és ez létfontosságú szerepet játszik abban, hogy noha kitalált világról ír, a világ mégis nagyon valóságos, egyfelől mert a szereplői igazán élnek, másfelől, mert abszolút felismerhetően valós tájban mozognak. Semmit nem változtatott a környezeten, ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy ez a táj mennyire időtlen és varázsos.
6. Szívesen dolgoznál további Keith Roberts köteteken?
Igen, nagyon szívesen. De általában is nagyon szívesen dolgoznék hasonló színvonalú, klasszikusnak számító köteteken. Sajnos uralkodik egy gyakorlat, amely teljes irodalmi műfajokat, rétegeket minősít másodlagosnak vagy alantasnak is akár, meg sem mérve a szöveg értékeit. Ezek közé tartozik a sci-fi, a fantasy, és ahogy látom, a műfajilag is különálló alternatív történelem is. Holott az általánosítás ezen a téren sem helyes, és fontos lenne meglátni az értéket, az igazi irodalmi szépséget, és nem pusztán a műfaj és valamiféle általánosítás alapján ítélni meg egy alkotást.
A Pavane/Gőzkorszak egyszerre különös, néha frusztráló, nem azonnal áttekinthető, ugyanakkor mégis csodás. Az a fajta regény, amelyet minél többször olvas újra az ember, annál tisztábbá válik előtte az ábrázolt világ, a szereplők természete, illetve a próza szépsége és különös szerkezete. Remélem, hogy a magyar olvasók is megszeretik.
