Interjú Tanja Stupar-Trifunović szerb írónővel
Az interjút készítette Dr. Mund Katalin, a Galaktika magazin főszerkesztője.
- Mi motivált a könyv megírására?
Nagyon foglalkoztatott az anya és lánya közötti kapcsolat. Továbbá úgy láttam, nincs olyan könyv, ami ezt a bonyolult viszont mutatná be. A nők belső életét, érési szakaszait. A nők belső, lellki életének vannak olyan sajátosságai, amikről, úgy éreztem beszélnem kell, főleg azokról a nehezebb témákról, mint amilyen a depresszió, a kreatív válságok, házassági problémák, és az ember általános szorongásai egyfelől, másfelől pedig olyan dolgokról, mint amikor az ember rácsodálkozik az élete érzelmi és értelmi valóságára. A főszereplő szembesül azzal, hogy mindezt elnyomta magában, s amikor visszamegy anyja halála után a házukba, egyszerre igyekszik anyja házát és önmagát is megmenteni.
- Mit gondolsz így utólag a könyvről?
Örülök, hogy megírtam. Sok energiát, és még több érzelmet fektettem bele, így ez egy eléggé kimerítő munka volt. Ráadásul ez volt az első regény, amit írtam, következésképpen még meglehetősen tapasztalatlan voltam, ami félelemmel, szorongással töltött el. Emiatt a regény talán érzelmileg túlfűtött lett. Ez persze egyszerre előnye és hátránya is. Sok olvasónak tetszik, mások bírálják.
- Van bármi, ami megváltoztatnál a könyvön?
Most is ugyanazt a történetet írnám meg. Talán kicsit egyszerűbben, kevesebb érzelmi töltéssel, lenyugodva.
- Mit gondolsz a könyv magyar borítójáról?
Szerintem gyönyörű! Kiemeli a regény érzelmi oldalát.
- Mi történt a könyv megírása óta?
Ahogy említettem, ez az első regényem, ami nagyon sok embernek tetszett. Ez pozitív meglepetés volt. Ezt követően egyre többen kezdtek érdeklődni a korábbi könyveim iránt, amik verseskötetek, ugyanis költőként kezdtem irodalmi pályafutásomat. A regényt számos nyelvre lefordították, sok díjra jelölték. Számos könyvkritikát írtak róla itthon és külföldön is. Nem számítottam erre, ez nagyon kellemes meglepetés volt.
- Min dolgozol mostanában?
Most jelent meg egy új regényem: „Mióta megvettem egy hattyút“ a címe. Jelenleg pedig egy grafikus regényen dolgozom egy festővel, Tatjana Vidojeviccel. Korábban soha nem alkottam így együtt senkivel közös művet, ez valami új, ami lefoglal és nagyon fellelkesít.
- Van bármi, amit szívesen elmondanál a regényeddel kapcsolatban? Valami olyasmi, amit még soha nem kérdeztek meg tőled?
Úgy tűnik, már mindent elmondtam a regénnyel kapcsolatban, így alig várom, hogy egy újat írhassak, hogy ne kelljen mindig ugyanazokat a dolgokat ismételgetnem. Féltem, hogy abbahagyom, hogy soha nem fogom befejezni azt a regényt, és amikor befejezem, majd senki nem akarja elolvasni. Szerencsére nagyot tévedtem a regényem sorsát illetően.
