Iron Fist évadpremier: A múltban ragadt a Marvel hippi szuperhőse

A tévésorozatok esetében van egy bizonyos alapszabály, amelyet érdemes betartani. Ha három rész után nem tetszik a produkció, akkor kaszáld el, mert annyi jó néznivaló van, hogy közepes cuccokra teljesen felesleges pazarolni az időt. A Marvel sajnos a kisképernyőn sokszor beleesik abba a hibába, hogy unalmas szériákat gyárt, a rendkívül minőségi Daredevil után a Jessica Jones mindössze a főgonoszt játszó David Tennant miatt volt izgalmas, a Luke Cage meg egyenesen nézhetetlen volt a Netflixen. Pedig a képregénygyár a tévében is szorgosan építi a franchise-t, hiszen a The Defenders forgatása nemrégiben fejeződött be. Ebben áll majd össze a vak szuperhős Jessicával, Luke-kal és a frissen debütált Danny Randdel, azaz Iron Fisttel, hogy megvédjék New Yorkot.

Az Iron Fist már a pilotjával egészen jó hangulatot teremt, hiszen a mezítláb érkező, hippi-homeless főszereplő Outkastot hallgatva jelenti be egy gyorskajáldásnak, hogy helló, megjött a Marvel Oliver Queenje. Merthogy igazából tényleg az Arrow-hoz lehet hasonlítani Danny Rand előzménysztoriját, melyet a sorozat elején megismerünk. A srác gyerekkorában egy repülőbalesetben elvesztette anyját-apját, a világ halottnak hitte, több mint 10 év után azonban mégis itt van. Mert a világnak mindig szüksége van új hősökre. De vajon a tévénézőknek is?

A Netflix újdonsága nem okoz csalódást, már ami az alakításokat és a történetet illeti. Igen, láttunk már hasonlót az íjászos DC-sorozatban, de Iron Fist sztorija jóval realistábbra sikerült annál. Ugyanis, amikor Danny megérkezik, a családja cégét bitorló újgazdagok fogják és diliházba záratják a férfit. Igencsak kedves fogadtatás, de mivel a világ halottnak hitte és nem akarják azt a bizonyos 51%-ot átadni egy esetleg a konkurencia által felbérelt bugrisnak, ezért valahol érthető is. Az első két rész elmegy ezzel a huzavonával, hogy a főszereplő vajon az-e, akinek mondja magát, illetve a sorozat időt hagy Iron Fist igazi képességeinek bemutatására és arra, hogy Danny Randet is megismerjük egyszersmind.

A Trónok harcából ismert Finn Jones jól hozza a karaktert, így eléggé megdöbbentő, hogy igen erős gyűlölethullám fogadta a Marvel újdonságát az interneten. Rajta kívül az edzőtermet üzemeltető Jessica Henwick se rossz, bár a kezdésben inkább a harcos eyecandy szerepében forog az ugyancsak az HBO sorozatából ismert színésznő. A mágnás Meachumékat alakító színészek ellenben elég idegesítőek, főleg Ward, aki sokáig köti az ebet a karóhoz, azt állítva, hogy Danny csak egy csaló. A főszereplő esetében komoly szerepet játszik az is, hogy bizony ő egy szuperhős. Ám amikor az elmeállapotát vizsgáló orvosnak a férfi bejelenti, hogy ő Iron Fist, csak hápogást és elkerekedett szemeket kap válaszként. Persze mindaddig, amíg az öklével be nem veri az ajtót, hogy lelépjen.

Ez elég fura, ugyanis a Marvel úgy építette fel a tévés univerzumát, hogy az kapcsolódik a filmekhez, azaz az MCU-hoz. A Daredevilben is emlegették már a Bosszúállókat, és Matt Murdock is egy páncélozott maskarában rója az utcákat esténként. Aztán ott van Luke Cage és Jessica Jones is, akik már nem is bajlódnak azzal, hogy álarcba bújjanak. Ergo ez egy olyan világ, és itt főleg New Yorkra gondolunk, ahol a szuperhősök jelenléte nem annyira meglepő, hogy az emberbe még egy plusz adagnyi nyugtatót bele kelljen nyomni, ha ő is a megmentő gittegylet tagjának vallja magát.

Az Iron Fist története teljesen élvezhető, habár amint feljebb említettem, az alap nem fog újdonságként hatni. A kibontása annál inkább. A zenék megint jók lettek, akár csak a Luke Cage-ben. Az egyedüli probléma a harcjelenetekkel van. Ezek kissé kizökkentik az embert a fotelból. Szanaszét vannak vágva ugyanis a verekedős snittek, az egyszeri néző feje könnyen belefájdul, ha követni akarja a történéseket. Illetve pár helyen elég gagyi a megvalósítás, főleg amikor Danny átszaltózik egy felé közelítő kocsi felett. Arra csak úgy lehet reagálni, hogy “Istenem, ne már!”.

Ha mindezektől eltekintünk, akkor bizony sorbarakva a Marvel eddigi Netflixes sorozatait azt lehet mondani, hogy az Iron Fist majdnem olyan jó lett, mint a Daredevil. Már a kezdés után persze, de az online videotéka kiadta az első évad mind a 13 részét, amit időbe telik elfogyasztani. Ha megvolt az évad, akkor jövünk egy újabb kritikával a látottakról, de az elmegyógyos kezdés és az új szuperhős lassú felépítése elég biztató. Hogy miért lassú? Azért, mert a készítők szerint akár évadokig nem láthatjuk majd azt a jellegzetes, Iron Fist jelmezt a főszereplőn. Szóval a képregényrajongóknak türelem, de akinek a Daredevil bejött, annak az Iron Fist is könnyű szívvel ajánlható. Retro zenék, egy múlttal viaskodó főhős, némi kung-fu, világmegmentés… van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Értékelés: 7/10