Ismerkedjünk a kortárs magyar irodalommal – Urbánszki László

Hamarosan megjelenik Urbánszki László legújabb regénye, a Sápadtak. Ennek kapcsán ideje kicsit jobban megismernünk kortárs magyar írónkat.

Urbánszki László 1954-ben született egy borsodi településen, Alberttelepen. Bányászcsaládból származik, hajó üzemmérnöki diplomát szerzett, később pedig faműves lett, mindemellett az irodalom kiskora óta szenvedélye. Saját honlapján a gyermekkori évekről így ír:
„Izgalmakban gazdag, érdekes gyerekkorom volt. Mozgó tehervonatokra ugráltunk föl, közöttük fogócskáztunk, szenet csórtunk a vagonokból, csillékből. Vulkánnak láttuk a füstölgő meddőhányót és sárkánybarlangnak a bánya bejáratát.”
Vagyis, mint látjuk, a jó képzelőerő, a fantázia adott volt, mindennek kamatoztatására viszont 2008-ig várt, amikor is – akkor még De Profundis Clamavi álnéven – komolyabban foglalkozni kezdett az írással, s 2010-ben megjelentek első novellái, 2011-ben pedig első önálló kötete.

Azóta számos novella, elbeszélés és regény is született tollából. Különösen frappánsak az egyes könyvcímei, melyek kulturális utalással vetítik előre, hogy valószínűleg történelmi jellegű regényt fogunk olvasni (Vérszagra gyűl, Fegyver csörög).

A Sápadtak lesz az író első regénye a sci-fi zsánerben. Megjelenése április közepére várható, addig is egy kis ízelítő:

A végső háború után, a két teljes éven át tartó nukleáris tél alatt, amikor a milliótonnányi lebegő por eltakarta a napot, a földet vastag hó borította. A háború túlélői között aratott a halál. Megfagytak, éhen haltak, vagy egymást ölték a konzervekért, a hó alól kiásott tetemekért. Ha emberé volt, talán nem ették meg, de nem mindenki válogatott ennyire. A hatodik esztendőben tisztult ki végleg a levegő, hullottak le az utolsó porszemek. Beköszöntött az ultraibolya tavasz, és rettenetes erővel felragyogott a nap. A lilásvörös, szemeket kioltó, a bőrt húsig perzselő, gyilkos nap.

Az élet több évtizedes vajúdás után alkalmazkodott, megújult, ugyanúgy, mint az emberek, ám ennek nagy ára volt…