Itt a januári Galaktika
A Galaktika magazin januári számát Glen Cook nyitja: művének első részében a Camelot bolygón járunk, ahová óhatatlanul begyűrűznek a Régi Föld emlékei. Szergej Lukjanyenko Újévi Őrsége számára a Mikulás fura meglepetéseket tartogat. David Klecha és Tobias S. Buckell bebizonyítják, hogy ha bizonyos lények kisétálnak álmainkból, sok háborúra számíthatunk. John Kessel novellája azt példázza, hogy a művészetnek nem muszáj okvetlenül üzenetet hordoznia ahhoz, hogy valami fontosat közöljön. Alekszandr Buskov írásában egy kibernetikai zseninek látszó manipulátor mindent elér, amit csak akar.
Andrej Iljics Dajcs víziójában csak a természet épít, az ember bont; míg Jobbágy Tibor elképzelt jövőjében egy álomszolgáltató cég kínálja termékeit egy megváltozott világban.
A havi retro Jack Vance „Tizenkét szűz” című novelláját eleveníti fel.
A képregények három író és egy rajzoló munkái. A szférák zenéje a legjobb sci-fi tematikájú pop-rock dalok ötös listájának első három helyezettjét értékeli. A Kapcsolatfelvétel az Írószövetség SF Szakosztályának évzáró estjéről, a Trafó digitális-virtuális-zenei előadásáról és a galaktikus előkarácsonyról számol be. Új rovatunkban (Világűrt jelentő deszkák) a Nemzeti Színház egyik darabja a fantasy-elemek szempontjából értelmeződik.
A tudományos főanyag a fúziós reaktor alapkérdéseit járja körül. A lapban olvashatók még érdekes írások konténeres repülőről, csomagszállító drónról, vízáteresztő betonról, önműködő autókról, valamint egy induló sorozatban az ökokatasztrófákról (jelen esetben az ázsiai pontyról).
Az XL-kiadás egy díjnyertes női szerző műveiből válogat: Joanna Russ hosszabb-rövidebb történeteit tartalmazza.
Gratulalok a munkatarsaknak, majd 40 eve, de meg mindig nivos az ujsag, egy-ket bosszanto hibaval.
Remelem tenyleg minden velemeny szamit. Nem csak reklamfogas.
Csak roviden, tomondatokban irnam le a velemenyemet. Kerdeseimet.
Januari szam:
1. Mi dragult 200 Ft-ba a Galaktikan, hogy 2016-ban mar ennyivel dragabb?
2. Gagyi kepregenyeknek mi keresnivaloja van a Galaktikaban?
Az elso az meg elmegy, vicces volt es rovid. A sarkanyos kepregeny szinten gagyiba hajlo. Pedig nagy rajongoja vagyok Kovacs “Tucsi” Mihalynak. De legjobban a rovaros kepregeny verte ki a biztositekot nalam. Ezen haborodtam fel a legjobban. Tulajdonkeppen ez keztetett arra, hogy beirjak vegre.
3. Szinhazas rovat csak a lapszamot gyarapitja, nem ide valo.
4. Gamestar hirdetest meg mindig nem tudom mire velni? 12-14 evesek veszik zömmel a lapot, nem hinnem? Szerintem tobbsege 40-50-es korosztaly.
Orulok, hogy (januartol) vegre ismet szinvolnalas boritokkal jelenik meg az ujsag. (Star Wars boritok enyhen szolva is tulzas volt mar.
Olvasoi rovat, forum nincs valahol?
Koszonom, ha figyelembe veszik javaslataimat.
A dragulast latva elgondolkoztam az elofizetesen, csak ezek a 4-5 oldalas kepregenyek zavarnak nagyon.
Amikor 2008-ban létrejött az Intergalaktika, azt hittem egy remek, nagyon hosszú életű közösségi oldalt hoztak létre.
Remeknek remek volt, de aztán kimúlt… Tudtunk chatelni, írásokat beküldeni, kritikákat, véleményeket írni.
Aztán valamennyire pótolta a Sciencefiction.hu, de ez is megszűnt. Maradt a jelen Galaktika, ami elég csendes lett, pedig szerintem nem lenne rossz egy kis élettel teli nyüzsgés. Úgy látszik kultúráról kulturáltan eszmét cserélni, vitatkozni, beszélgetni nem nagyon menő…
Érdekes a véleményed a Galaktika magazin jelen tartalmi dolgairól. Én az elejétől kezdve olvasom, veszem, gyűjtöm.
A kezdeti időszakból hiányzik olyan hat-hét darab, a többi mind megvan…
A tartalmi változásokon nem lehet csodálkozni. A fiatalabb korosztálynak csak akkor lehet eladni, ha modernizálják.
Hogy ez mennyire sikerül…, embere válogatja az elfogadását. A tudományos-technikai rovatok tetszenek, a képregények már kevésbé. Szeretem a képregényeket, mert fiatal koromban csodás rajzolók műveivel találkoztam. a Galaktika magazinokban is. Szerettem is őket. A mostaniak nagy részét nem annyira… 😀
Ami az írásokat illeti…, változnak a tematikák, mert 2016-ot írunk, nem pedig 1986-ot… mások lettek a preferenciák, mert más az olvasó közönség igénye.
Zárásul… engem legjobban ez a viszonylagos érdektelenség zavar ezen a felületen. Szerettem az IG stílusát, jó lenne itt is azt csinálni, csak hát ott is kevesen voltunk aktívak…itt meg pláne… 😀
Szia Lajos.
Látod hiába is írunk csak a csend fogad pedig minden nap jövök hátha…..
Az IG véget ért a tagok szétszéledtek de lehet hogy ez volt a cél. Így maradt a magazin olvasása most végeztem a novemberivel de már a februári is itt figyel igaz az XL-t fizettem elő.
Üdv