Izgalmas és vicces Semmi

Csodálatos történet. Hol nevetsz rajta, hol elszorul a szíved, hol pedig csak sodornak magukkal a betűk, a szavak, a mondatok. Ilyen Jodi Taylor Semmi Lánya.

A szerző ismét bizonyítja, hogy az egyéniségek megalkotásának mestere, s itt nem csak főhősünkről van szó. A karaktervezetés zseniális, minden szereplő alaposan kidolgozott, megvan a maga személyisége. Jószerivel tipikus angolok, tréfálkozók és szarkasztikusak, de sokfélék a maguk módján.

Ha valamilyen lehetetlen oknál fogva a karakterek mégse lennének szimpatikusak, még mindig ott van a könyvben felbukkanó humor, ami magával ragadhat. Talán már a St. Mary sorozatban is feltűnt az írónő kissé „gonoszkás” humora, ebben a műben pedig mindez kiteljesedik.

Ugyanakkor koránt sem csak annyiról van szó, hogy kapunk egy vicces sztorit jó karakterekkel. A cselekmény hemzseg a frappáns fordulatoktól. Néha úgy érzed majd, minél kevesebbet tudsz, annál jobb.  A mindemellett kibontakozó szerelmi szál pedig egyszerűen aranyos.

Amikor a súlyos dadogástól és önbizalomhiánytól szenvedő Jenny Dove, a „Semmi lány”  megpróbál véget vetni életének , megjelenik Thomas, a misztikus, aranyszínű, gyömbéres keksz illatú ló, melyet csak ő lát. Segítségével Jenny váratlanul szert tesz egy férjre – az elbűvölő és kaotikus festő, Russel Checkland személyében, s innentől már semmi sem úgy alakul, ahogy tervezte.

A túlságosan féltő és elnyomó rokonokkal valamint a világ legszétszórtabb házastársával megáldva, Jennynek vajon sikerül-e Semmi lányból Valami lánnyá válnia? Méghozzá gyorsan!