Jack McDevitt életről, írásról és Benedictről II. rész
Jack McDevitt: Ugyanazok, mint bármilyen fikció esetében, úgy hiszem. Egy ésszerű konfliktus, ami valami többet is tartalmaz egymásra lövöldöző űrhajóknál. És kell hatásos prezentáció, ami a cselekménybe vonzza az olvasót. És persze – helyes tudomány!
SFFWRTCHT: Hány könyv van a sorozatban? Mennyit tervez még bele írni?
JM: A Firebird a hatodik. Nem gondolkozom elég messzire ahhoz, hogy hosszútávú terveket szőjek. A The Cassandra Project, ami egy különálló regény, jövőre (idén, 2012-ben) jelenik meg. Azt Mike Resnick-kel közösen írtuk. 2013-ra jelenleg egy Priscilla Hutchins előtörténetet tervezek. Azon túl még ötletem sincs. De valószínűleg egy újabb Alex&Chase; lesz.
SFFWRTCHT: Sorozatként fogant meg az ötlet, vagy csak újabb ötletekként merült föl egy-egy újabb történet a világhoz?
JM: Soha nem volt szó sorozatokról. Minden egyes cím úgy jött egyszerűen.
SFFWRTCHT: Vannak valóban megtörtén események, amik ihletet adnak az írásaihoz?
JM: Persze. Kedvenc pillanataim egyike a Született Stratégában van, amikor Alexet sokkolja az, hogy megpróbáltak egy repülőt felrobbantani, és azon gondolkozik, hogy ki volna olyan őrült, hogy bombát vigyen egy gépre.
SFFWRTCHT: Mike Resnick-kel most fejezték be közös regényüket. Tud mondani valamit róla? Egyedül álló lesz, vagy az is kaphat egy sorozatot?
JM: A Cassandra Project az azonos című novellámra épül, ami múlt évben, a Lightspeedben jelent meg. De figyelmeztetnem kell azokat, akik olvasták a novellát, és emiatt kihagynák a regényt: hadd kérdezzem, tudják, hogy pontosan miről is szólt a Watergate-botrány? Apollo XI sem az első emberi holdraszállás volt… fél évszázad múltán egy nagy nyomozásban kiderül az igazság… igen, ez egyedül álló.
Hogy néz ki számára az írói folyamat? Bizonyos időkészletet félretesz írásra? Vagy akkor ragadja meg, amikor csak lehet?
JM: Minden nap írok. Minden egyes napra felállítok egy célt: vagy egy bizonyos jelenetet kell megírnom, vagy mondjuk hat oldalt, ilyesmi. És amikor az kész van, szabad magamra szánnom valamennyi időt.
SFFWRTCHT: Milyen szerepet játszanak a “béta-olvasók” a folyamatban úgy, hogy közben van kiadója is?
JM: Maureen az én otthoni szerkesztőm. Mindennek át kell menni rajta, mielőtt bárhova kimenne! De még ő sem nézheti meg az első vázlataimat. Javaslatom ez volna azoknak, akik az írást fontolgatják: keressenek valakit, aki jó ízléssel tekint a munkájukra és meg lehet bízni benne, hogy őszintén fog reagálni. Ha találsz ilyet, hívd meg vacsorázni e hölgyet (És semmi körülmények között ne legyél ideges azért, ha nem azt mondja, amit hallani akarsz.)! Aztán nagyon komolyan gondolt át, hogy megkérd a kezét.
SFFWRTCHT: Használ karakter- vagy történetvázlatokat? Valami speciális szoftvert, zenét?
JM: Mindig elkalandozok a vázlataimtól, így rég abbahagytam a velük való kísérletezést. Annyit kell tudnom, hogy honnan indulok, és mi lesz a végpont. Ha ezek megvannak, a könyv megírja magát. Jegyzeteket tartok a karakterekről: szemek színe, ilyen részletek. De semmi szoftver. És rendszerint rengeteg klasszikus zene.
SFFWRTCHT: Hogyan áll hozzá a közös íráshoz? Megosztják a karaktereket vagy jeleneteket? Esetleg mindenki átírja, amit a másik alkotott?
JM: A Mike-kal való együttműködésem előtt nem volt nagyobb tapasztalatom ebben a témában. A tanácsom: dolgozz együtt valaki olyannal, aki tudja, hogy kell! Mike és én két külön narratív vonalat alkottunk meg, egy csomót beszélgettünk, és végül mindent összeegyeztettünk. Működött. Én legalábbis így érzem.
SFFWRTCHT: Hogy döntik el, kinek a “hangja” lesz a végleges?
JM: Eddig nem kellett elmennünk. Megbeszéltük a dolgokat és mindenfajta nagyobb megosztást sikerült elkerülnünk.
SFFWRTCHT: Nehezebb közösen írni, vagy ugyanolyan?
JM: Egyes dolgokban nehezebb, másokban könnyebb. A dolgok hamarabb megíródnak, ha két ember írja őket. De nincs a könyv fölött teljes uralmad. Viszont képtelen vagy nem tanulni a másik ember látásmódjából és tapasztalataiból!
SFFWRTCHT: Milyen projekteken dolgozik a jövő számára – mit várhatunk?
JM: Mindig is szerettem Priscilla Hutchinsról írni. Most egy olyan regényen dolgozom, ami pilótaságának első éveit követi nyomon. Az első küldetése egy vészhelyzetbe viszi: egy űrbázist kell támogatnia. A jármű, amin szolgál, egy javítóhajó, a Bloombury, vagy valami ilyesmi nevű. Rühelli ezt a nevet, és a hajót Starhawknak (Csillagsólyom) kezdi hívni. Szerintem a regény címe is ez lesz.
