Játék határokkal: Papers, please teszt

Újra ebben a szürke irodában. Ez meg itt néz, mosolyog, azt hiszi nem veszem majd észre, hogy hamis iratokkal akar átjutni. Hát a határ egy érdekes hely, minden nap le kell tartóztatni pár embert, családokat kell szétszakítani, amikor terroristák támadják a határt, néha még én is megijedek kicsit.

A Papers, please mögött nem állnak multinacionális vállalatok, lényegében az egészet egy ember alkotta meg: Lucas Pope. A történet szerint dicső kommunista nemzetünk, Arstotka hat éves szörnyű háború után békét kötött a szomszédos kolechiai kutyákkal. Ennek eredménye Grestin városának ketté osztása, és a városban egy határátkelőhely megnyitása lett. A szakképesítéssel nem rendelkező, irányításunk alatt álló névtelen lakost bízzák meg a megtisztelő feladattal, hogy ellenőrizze az országba bejutni próbálókat.

Itt lépünk mi a képbe, ha gyermekként bárki is határőr szeretett volna lenni, de ez valamiért nem sikerült, hát most lehet érvényesülni. A játékban alapvetően a különbségeket kell észrevennünk. A különböző igazolványokon megegyezik e a név, kép és a többi.

Az egér a legfontosabb eszközünk, később fejlesztések formájában pár billentyű is használhatóvá válik. Ez még nem tűnik túl izgalmasnak, amitől igazán jó, csak most következik. Paradox módon a játék az első fél óra után egyszerűnek tűnik, mint a görbe bot, azonban mikor már jobban benne vagyunk rájövünk, mennyire is összetett valójában.

Képeket, adatokat egymással összevetni nem túlságosan bonyolult, a többségnek nem is szórakoztató. Az a rengeteg apróság, ami  meglapul a háttérben adja meg az alaphangulatot, amiatt ülünk a gép előtt órákat étlen-szomjan akár. Van egy nagyon fontos feladatunk: a családunk eltartása. Ha lassan dolgozunk, kevesebb pénzt kapunk egy napra, ha tökéletesen dolgozunk, még akkor sem biztos teljesen az anyagi biztonság.

És ha valamit nagyon, de nagyon nem jól csinálunk, hamar meglesz a következménye.

Egy nap(pálya) alatt- ami 15-20 perc- körülbelül 10-15 embert tudunk átnézni, egy emberre 5 kreditet kapunk, a mindennapok pedig 55 kredit körüli összegbe kerülnek. A kommunizmusra jellemző bürokrácia nehezíti életünket. Feletteseink tudják, ha hibázunk. Egy nap két tévedést engedhetünk meg magunknak, a továbbiak pénzbírsággal járnak. Ha ez nem lenne elég, terroristák is támadják posztunkat.

Eleinte nincs mit tenni, a támadások rövidre vágják a napot, ami miatt komoly pénzeket bukunk. Később a mi felelősségünk is a védelem biztosítása. Fegyvert kapunk a kezünkbe, ennek használatát könnyű megtanulni. A csúnya embereket mi magunk lőhetjük le, ekkor pénzjutalomban részesülünk. Ha ügyetlenek vagyunk, nem jól használjuk a három lövedéket, amit kapunk ráfázhatunk. Egyszer ügyetlenségem következménye egy kézigránát volt az irodámba, kezdhettem újra a napot.

Szerencsére a mentési rendszer közel tökéletes, napközben ugyan nem tudunk menteni, de ez nem is jelent komolyabb gondot. Ha 1982 egyik novemberi, vagy decemberi napját újrakezdjük, semmi gond, az előző játékunk is megmarad. Így lehet, hogy valakinek november 23. többször is megvan a mentésünkben.

Többször kellett újra és újra átélnem ugyanazokat az órákat, ugyanazokat a problémákat, mert valami fatális vagy közel fatális dolog közbejött. Arstotzka mindent látó szeme pár alkalommal ítélt el a haza elárulásáért. Nem vagyok tökéletes nemzetünk tökéletes polgára. Megvallom loptam csaltam hazudtam, még egy szélsőséges szervezettel is lepaktáltam a hatalom elpusztítása érdekében, nem is éheztünk soha.

Most szépen éldegélünk a messzi Obristan országában, ahova egyik csempész barátom segítségével jutottunk el.

Ez a befejezés 7-8 órámba került, amivel nem oldottam fel a játék Endless módját, ahol a végtelenségig ellenőrizhetünk útleveleket, ameddig világ a világ. Befejezésből egyébként pontosan 20 darab van, ezekbe beletartozik különböző indokokkal történő letartóztatásunk és az említett befejezés is.

Az említett Endless mód feloldásához nem szabad elveszítenünk a munkánkat a befejezésnél. Amilyen egyszerűnek hangzik, annyira nem az. Ehhez kiváló munkaerőnek kell lennünk, az állam nem fizet olyan jól, mint a csempészek. Elmondhatjuk, hogy a Papers, please egy nagyon jó játék, kellemes kikapcsolódás szinte akárkinek, aki beszél angolul. Sajnos az említett nyelv ismerete nélkül nem nyújtja azt, amit tudna.

Ha egy nap csak 20 perce van valakinek játszani, vagy órái, nem számít. Ez a játék tökéletesen megfelelő időtöltés. Ha valaki nem hiszi az járjon utána. Az alábbi linken az alkotó oldaláról lehet leszedni a játék béta változatát, amelyben az első 5 napot játszhatjuk végig. Ha megtetszik valakinek, a teljes produktumot is beszerezheti 6-10 dollár közötti áron a steam vagy a humble online boltjából.

A béta letöltéséhez kattints ide.

JB