Kezdődik a Nobel-díjak hete
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye + Ajándék Pengefutár
A kondenzált anyag fizikája a másik gyakran jutalmazott terület. E területen belül Anton Zeilinger, a bécsi tudományegyetem professzora a csoportjával a kvantuminformatikát megalapozó kísérletek sorát végezte el, többek között a kvantumkommunikáció lehetőségét is bizonyítva. A magyar fizikus néhány évre előretekintő bizakodással említi, hogy a kvantumoptika egy másik dinamikusan fejlődő területének, az ultrarövid lézerimpulzusok és az anyag kölcsönhatásának világszerte elismert szaktekintélye Krausz Ferenc, az MTA külső tagja, a garching-i Max Planck Intézet egyik igazgatója.
A Galaktika magazin októberi számában
Új kisregény indul, Karl-Herbert Scheer „A Stardust-küldetés”-e. Többek közt ezzel kíván a lap megemlékezni a világ leghosszabb SF-sorozatának 50. születésnapjáról. Perry Rhodan és társai legelső kalandja mellett egy cikk nyújt rövid áttekintést a német intergalaktikus szappanopera történetéről, valamint a széria egyik vendégszerzőjétől, Andreas Eschbachtól is szerepel egy novella a tartalomban. A hónap központi tudományos témája az SF meg nem valósult jóslatait veszi sorra, és ehhez voltaképp bármelyik irodalmi anyag is hozzákapcsolható, kezdve a svéd Fredrik Kilander robotbíróságától, egészen a holland Annemarie van Ewyck csillagközi birodalmáig. Márki István az idő tulajdonságaival játszik el, Damon Knight pedig rejtélyes idegen lényekkel hozza össze az emberiséget. A havi retróban Randall Garrett a fénysebességnél gyorsabb utazás nem várt mellékhatásaival szembesít. A filmajánló is a meg nem valósult SF-ötletekkel foglalkozik, a játékrovat a „Gears of War 3”-at ismerteti, az intelligens dizájn a fraktálok pontosan egy éve elhunyt atyjáról emlékezik meg, a tudományos hírek között pedig olvasható még cikk egy alien alakú motorról, egy elveszíthetetlen kulcscsomóról és egy irodai szobakerékpárról. A szerkesztőség természetesen a havi nyereményjátékról sem feledkezett meg.
A Galaktika 259. számát keresse az újságárusoknál!
A legnagyobb esélyt mégis az asztrofizikai kutatás alapvető fontosságú felfedezései valamelyikének adja Patkós András. Az ősgalaxisok kialakulásához vezető legelső anyagsűrűsödések minden eddiginél finomabb égtérképét köszönhetjük például a 2010-ben lezárultWilkinsonMikrohullámú Anizotrópia Próba (WMAP) űrmiszsziónak. Neveket nem említ, mert ennek a nyolc USA-beli egyetem összefogásával működő programnak legalább két tucat kiemelkedő tudományos személyiségből álló irányító csoportja van. A magyar fizikus szerint a megfigyelő és a kísérleti kutatások élvonalában egyre anakronisztikusabb egykét vezető személyiség kiemelt díjazása.
Nourse – Burroughs: Pengefutár – Az igazi Blade Runner
Egy másik Nobel-esélyes asztrofizikai felfedezés az univerzum gyorsuló tágulását bizonyító megfigyeléssorozat, amelyet 1998-ban indított el két egyesült államokbeli csoport. Távoli szupernóvák távolodási sebességét vetették össze távolságukkal. A várt lassuló távolodás helyett tapasztalt gyorsulást egy szokatlan gravitációs tulajdonságú, nem vonzó, hanem taszító kozmológiai anyagfajta (az ún. kozmológiai állandó) létezése magyarázhatja.
Orvosi „Három területet tartok esélyesnek, de l
ehet, hogy egy negyedik ér most orvosi-fiziológiai Nobel-díjat” – mondta lapunknak Falus András akadémikus. Az egyik esélyes tudományág az epigenetika, vagyis minden, ami a DNS-molekula nukleotid sorrendjében meghatározott tulajdonságokon túl a génműködés szabályozásában részt vesz. Az egyedfejlődés mellett különösen a táplálkozási, mozgási vagy stressz hatások, illetve a dohányzás befolyásolhatja az örökölt információk átírását. Az átöröklődő tulajdonságok szempontjából sem mindegy tehát, hogy mit eszünk, mennyit mozgunk vagy hogy milyen stressz állapotban élünk.
Már kapható a Bookeren, legújabb könyvünk
AZ ÉHSÉG
Rendeld meg kedvezményes áron IDE KATTINTVA!
A második izgalmas kérdéskör a molekuláris evolúció, ami arra mutat rá, hogy az emberi genom messze nem olyan stabil – például az úgynevezett ugráló géneknek köszönhetően –, mint amilyennek eddig gondoltuk. A harmadik befutónak tűnő témakör az úgynevezett hulladék DNS szerepének, azaz a szabályzó hatású mikro-RNS-ek sajátosságai nak feltárása lehet. Falus András szerint a magyarok közül az agykutatók lehetnek a legközelebb az orvosi Nobel-díjhoz, közülük is az Agy-díjas Buzsáki György, Freund Tamás és Somogyi Péter.
Kémiai Hasonlóan óvatos Perczel András kémikus, Bolyai-díjas akadémikus. A kémiának ma legalább három nagy területe van: a szintetikus kémia, az anyagtudomány és nanokémia, illetve az élettudományok kémiája. Kémiai szintézisért kapott például 1994-ben Nobel-díjat Oláh György, illetve tavaly a szerves molekulák szintézisében alkalmazott katalizátoros eljárásért két japán és egy amerikai kutató. Az anyagtudományok kémikusai bő tíz éve vehettek át Nobel-díjat a vezető polimerekért (Heeger, Mac-Diarmid és Shirakawa; 2000), illetve korábban a fullerénért, ám Perczel András nem lát olyan igazán kiugró és egynéhány személyhez köthető eredményt, ami ezt az ágazatot részesítené látványos előnyben. Ezért is az élettudományok kémiájának művelőit tartja a legesélyesebbeknek a magyar kémikus.
Kövess bennünket a facebookon is!
Az utóbbi tíz év egyik legfontosabb eredménye a belsőleg rendezetlen fehérjék megismerése – ezen a területen egészen kiváló eredményeket ért el külföldi kutatók mellett például Tompa Péter magyar tudós. Hasonlóan fontos eredmény a fehérjeaggregáció – az oldhatatlan fehérjék felszaporodása és az ezzel kapcsolatos betegségek – pontosabb megismerése. A kémia egyetlen igazi, szabatos és átfogó elmélete, a kvantumkémia is szóba jöhet hamarosan, nohaWalter Kohn és John Pople e téren tett kimagasló munkásságát 1998-ban már elismerték a díjjal, de tudni kell, hogy ennek eredményei talán még túl messze állnak a gyakorlati hasznosítás fontos kritériumától. Hogy hasonlóképpen gondolkodnak-e a döntést hozó bizottságokban, az ma, holnap és holnapután kiderül.
Forrás: nol.hu/tudomány