Középkori krimi – Melchior, a patikárius könyvajánló
Sokszor szembesülök a történelmi ihletésű regények olvasása közben azzal, hogy miközben az író megteremti a sötét középkor hangulatát, megpecsételi regényét – a leírások, szereplők általában mind romlottak, keserűek, mindenhol mocsok, betegség terjeng. Általában ez nem is jelent problémát, de néhol ez a már-már túlzásokba eső realitás negatívumként róható fel.
Indrek Hargla, népszerű észt író regénysorozatának első részével viszont nem ez a helyzet. A Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-templom rejtélye igazán jól sikerült, kalandos krimi. Ugyan megtalálhatóak benne az adott korra (15. század eleje) jellemző motívumok, némi realista ábrázolással fűszerezve, de mindez anélkül is hitelesen jut az olvasó tudtára, hogy mindenáron hiperrealista módon sulykolna fölösleges dolgokat.
Az 1400-as évekbeli Észtországról és környékéről vajmi keveset tanulhattunk történelemórákon. A Melchiorban azonban elég sokat megtudhatunk az észak-keleti vidék kultúráját illetően, s mégsem hat kötelező tananyagnak. Ennek titka pedig a roppant ügyesen adagolt háttérinformációkban rejlik. Tallinn múltjáról (és 1409-es jelenéről) a főszereplő patikus, Melchior visszaemlékezéseiből, a város lakóinak beszélgetéseiből és egyéb elejtett mondatokból tudhatunk meg többet.
Talán minden jól megírt kriminél alapkövetelmény a kidolgozott karakterek megléte. A Melchior még erre is tesz egy lapáttal. Remek dinamikája van a szövegnek, a szereplőknek hitelesek, szinte megelevenednek a lapokon. A történet minden társadalmi réteget érint az egyszerű közemberektől az egyházi személyeken keresztül egészen a nemesekig, kiket mind más és más cél motivál. Evégett egész sokáig nem jövünk rá a tettes kilétére.
A regény erőssége nem magában a megoldásra váró ügyben rejlik, talán nem is a nyomok felkutatásában. Mindinkább a hangulat keríti be menthetetlenül az olvasót, és nem is ereszti az utolsó oldalig. Nem okoz nagy fejtörést, ki a szerencsétlenül megölt lovag gyilkosa, de nem is egy körmönfont thriller-krimi kombinációról van szó. Ez viszont cseppet sem vesz el a történet jelentőségéből, sőt kimondottan színesíti a krimi szcénát.
A középkori Tallinn lakói közötti diskurzusok és a népesség bemutatása gyakorlatilag elviszi a hátán az egész alkotást. Hol komoly, hol pedig egészen mókás, szellemes a hangulat, s ezek folyamatos váltakozása emberibbé teszi az atmoszférát. A patikárius karaktere szépen felépített, a gyógyitalok, hiedelmek, babonák összhatása pedig már csak olaj a tűzre.
A regényben két biztos pont mindig visszatér: a patika és a kocsma. Egy nyomozás apró részleteit hol máshol lehetne megtudakolni, mintsem ahová legtöbbet járnak a pletykálkodó emberek?
„Pletyka, szóbeszéd – annyira veszedelmes dolgok ezek, hogy jobb őket mihamarabb meghallgatni.”
Melchior és a helyi bíró közös nyomozása során megismerkedhetünk Tallinn lakosaival, a helyi kultúrával, s magának az észt nép Európához való viszonyával is.
A Melchior-sorozatnak eddig két része jelent meg (a Szent Olaf-templom rejtélye, valamint a Kerekeskút utca lidérce), de hamarosan érkezik az széria újabb darabja, a Melchior, és a hóhér lánya című regény a Metropolis Media gondozásában.
A regényt ajánlani tudom gyakorlatilag minden korosztálynak, hiszen némi naturalista ábrázolásmódtól eltekintve a hangulata egyszerre komoly, s néhol könnyedebb, amitől igazán változatos a mű. A cselekmény izgalmas, a szereplők autentikusak, Tallinn pedig gyönyörű. Pedig gyilkos járja utcáit…
